Folyamatosságot lát az Antall-kormány gazdaságpolitikája és a Bokros-csomag között az MDF friss, Munka és méltóság = Modern Magyarország címmel minap megjelent programja. Az Antall-kabinet a rendszerváltás gazdasági részét alapvetően helyesen vezényelte le, néhány kisebb mulasztását viszont a Bokros-csomag korrigálta, így 1996 és 2001 között „aranykornak tűnő”, közel 5 százalékos, fenntartható fejlődés köszöntött hazánkra – olvasható a várhatóan január 30-án hivatalosan is pártprogrammá emelkedő vitairatban. Ezután az MDF analízise szerint az elvesztegetett évtized következett, amelyet súlyos állami túlköltekezés, majd ikerdeficit és csaknem államcsődhöz vezető eladósodás követett.
„Miniszterelnök-jelöltje révén ma egyedül a Magyar Demokrata Fórum rendelkezik a versengő pártok közül azzal a felhalmozott nemzetközi és hazai tapasztalaton alapuló tudással és teljesítményen alapuló tekintéllyel, amely biztosíthatja Magyarország sikerét. Csak ennek érvényesülése, illetve a Magyar Demokrata Fórum programjának maradéktalan megvalósítása esetén van esélyünk az immár évtizedes leszakadás megállítására és a negatív fejlődési irányzat megfordítására” – írja a párt, mintegy a kiválasztott szerepkörébe helyezve Bokros Lajost.
Büszke, versenyképes, kapitalista
Kisebb állam, nagyobb foglalkoztatás, a versenyképesség növelése, zavaros etikai viszonyok helyett a polgári öntudat megteremtése – ezek az MDF programjának kulcselemei, melyeket Bokros Lajos korábbi írásaiból jól ismerhetünk, csakúgy, mint a logikailag koherens terv többi elemét.
A piacképes cégek tőkéhez juttatása csak kisebb, de hatékonyabb állam megteremtésével lehetséges, mert most az államháztartás monstruma elszívja a hitelt a cégek elől; ezért az MDF célja az állami újraelosztás 8-10 százalékpontos csökkentése. Bokros nem számszerűsíti, mire költene kevesebbet az általa képzelt modern állam, de a fő irányok kikristályosodnak: jelentősen karcsúsítaná a központi közigazgatást, a 3200 önkormányzat helyett 240-280 járást alakítana ki, és az általa elképzelt minőségi felsőoktatás is kevesebb adóforintba kerülne.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni
Bokros és az MDF célja a hazai foglalkoztatottság szintjének 10 százalékpontos emelése 10 év alatt; így 2020-ban a munkaképes korosztályok kétharmada dolgozna.
Terveik szerint új munkahelyeket nem az állam, hanem a gazdaság szereplői teremtenének, méghozzá a foglalkoztatottság költségeinek kevéssé részletezett csökkentése, és az oktatási rendszer – ezenbelül különösen a szakképzés – megújítása nyomán.
„A kormányzat feladata az, hogy a rugalmas szerkezetű piacgazdaságot – negatív és pozitív ösztönzők egymással összehangolt, kifinomult eszközeivel – úgy szabályozza, hogy vállalkozások tízezrei találják alapvető érdekükben állónak a bővítő beruházásokat és új munkahelyek megteremtését” – írja a párt, amely a munkaerő-piaci igények hatékony figyelembevétele érdekében Munkaügyi és Oktatási Minisztériumot alapítana.
Adócsökkentés módjával, ingatlanadóztatás keményen
A kisebb állam alacsonyabb adószintet is lehetővé tesz, különösen, ha a közterheket viselők köre érdemben nő – tartja az MDF programja.
A nem túl sok konkrétumot ígérő dokumentumból kiderül: Bokros az igazságosság és a büdzsé bevételeinek növelése érdekében 10 százalékos kulccsal megadóztatná a minimálbért, de előtte nagyjából ugyanennyivel meg is emelné azt. A párt alacsonyabb szja-t konkrétan nem, de alacsonyabb adóéket ígér: utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató bérköltsége és a munkavállaló fizetése közelebb kerül egymáshoz. Bokrosék eltörölnék a szerintük feleslegesen bonyolult szuperbruttósítást, és megfontolnák az egykulcsos szja bevezetését. (Most a szuperbruttósítás és a viszonylag magasan meghúzott adókulcs miatt csaknem egykulcsosnak mondható a magyar szja-rendszer – a szerk.)
Az MDF előbb-utóbb 20 százalékosra csökkentené az áfa felső- és 10 százalékosra emelné az alsó kulcsát, megszüntetné a vállalkozásellenesnek nevezett helyi iparűzési adót, viszont a kormány által keddig tervezettnél (akkor a kabinet tervét az alaptörvénybe ütközőnek találta az Alkotmánybíróság) jóval keményebb ingatlanadót vezetne be. Ebből a most tervezett 50 helyett 500 milliárdos éves adóbevételt remél, méghozzá úgy, hogy az adó hatálya alól nem lenne kivétel (nemcsak minden lakóingatlan, de minden kereskedelmi ingatlan és termőföld tulajdonosa adózna). Az új ingatlanadó az új járások kasszáját gyarapítaná.
Svéd modell, fizető nyugdíjasok
Bokros – mint korábbi írásaiban mindig – kiáll az egyéni számlás svéd modell bevezetése mellett, amely biztosítja a nyugdíjkassza egyensúlyát, akár a járadékok csökkentése árán is.
Az MDF a társadalmi igazságosság okán a nyugdíjasokkal is jelképes mértékű egészségbiztosítási hozzájárulást fizettetne havonta, és bevezetné a két évvel ezelőtti népszavazáson elutasított kötelezően választandó magán egészségbiztosító pénztárak rendszerét – ez utóbbitól, csakúgy mint a Gyurcsány-kormány, versenyt és a szolgáltatások színvonalának emelkedését remélik.
Alig van szociálpolitika
„Csökkenő jövedelmekből nem lehet egyre többet elvonni és újraelosztani. A fogyó torta nem vágható fel egyre nagyobb szeletekre. Az eredményes és hatékony szociális gondoskodásnak, a rászorultak célzott támogatásának az első feltétele, hogy a gazdaság megtermelje az elosztható jövedelmeket, létrehozza azt a tartósan bővülő anyagi gazdagságot, amiből a szolidaritás közérzülete alapján a társadalom önkéntesen és jóérzéssel hajlandó rászoruló honfitársainak juttatni, az elesetteket felemelni” – írja az MDF.
Így nem tudható, hogy a mélyszegénységgel sújtott, a munkaerőpiacra objektív és szubjektív okokból aligha integrálható több százezres tömeggel mihez kezdene a következő néhány évben Bokros Lajos és az MDF. A kormányfőjelölt által korábban sokszor pozitív példaként emlegetett Dzurinda-kormány a hasonló intézkedések bevezetése nyomán kitört kelet-szlovákiai éhséglázadásokat a hadsereggel verte le.
Pontos időzítés a programban nem szerepel, de Bokros itt is a reformok kritikus tömegéről ír, ami valószínűsíti, hogy az MDF valamennyi szerkezeti reform egyidejű bevezetésének híve.
Bokros azért finomodott
Az MDF programja maga is hivatkozik Bokros Lajos az Élet és Irodalomban (ÉS) 2009 január 23-án megjelent „A reformok kritikus tömege” című dolgozatára. Lapunk összevetette az akkor még a politikán kívül álló közgazdász által leírtakat a mostani kormányfőjelölti programmal. Érdemi, logikai eltérést nem találtunk, de néhány részlet azért felpuhulni látszik.
A legszembeötlőbb különbség az, hogy az ÉS hasábjain Bokros csak a minimálbér 10 százalékos megadóztatásáról ír, koncepciójában a nagyjából ugyanekkora béremelés még nem szerepelt.
A hetilapban ismertetett program hangsúlyos eleme az szja-rendszer kivételeinek (mentességek, kedvezmények) felszámolása iránti vágy. Ez a pártprogramban csak apró betűs idézetként szerepel. Bokros az ÉS-ben az eva (egyszerűsített vállalkozói adó) megszüntetésének szükségességéről ír, mert az az adóelkerülés melegágya, ráadásul indokolatlanul preferálja egyes szakmák képviselőit. Az MDF programjában az eváról nem esik szó, mint ahogy a hasonló logika mentén bírálható ekho (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás) eltörléséről sem.
Bokros az ÉS-ben az osztalékadó radikális felemelését is javasolja azért, hogy a cégtulajdonosok személyes jövedelmüket csak bérként tudják kivenni vállalkozásukból; ez a gondolatiság kikopott az MDF programjából.
Nem csak Bokrosnál van a bölcsek köve
Bokros analízise és megoldási javaslata hűen tükrözi a közgazdászok hazai főáramának álláspontját, vélhetően az MDF ezért állítja, hogy kizárólag programjának Bokros által vezetett megvalósulása javíthat Magyarország helyzetén. Dolgozik azonban kis számú, nem a main streamhez tartozó közgazdász is hazánkban; talán az ő megközelítésük is tartalmaz értékes elemeket, így bátortalanul ugyan, de néhány felvetésüket – szinte véletlenszerűen – ismertetnénk.
Az alternatívnak mondott közgazdászok szerint a magyar gazdaságnak a rendszerváltás óta nem volt aranykora; a Bokros által annak nevezett évek (1996-2001) exportorientált növekedését sem lehet annak tekinteni, két okból sem. Egyrészt rossz gazdaságszerkezet alakult ki: szakképzetlen munkások importált alkatrészekből olcsón és érdemi hozzáadott érték nélkül gyártottak exportcikkeket. Vagyis a magyar ipar olcsó munkaereje volt vonzó a tőke számára, ami egyrészt illékony versenyelőny, másrészt keveset keres vele az ország és a munkás egyaránt, ráadásul azt jelenti, hogy nem feltétlenül a hazai fogyasztás húzza a behozatalt, hanem maga az exportra termelés.
Ezen túl a GDP-adatok mindenhatóságába vetett hit meginogni látszik. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász Sarkozy francia elnök felkérésére új mutató kidolgozására tett javaslatot, mert a gazdasági teljesítményt félbruttó módon forintosító GDP nem mutatja meg a társadalmi jól létet, a vagyoni egyenlőtlenségeket és azok alakulását, nem méri az eladósodást. Ezért a Bokros által „csaknem aranykornak” tartott öt év egyenletes és viszonylag magas növekedésének megítélése is kérdéses: sok cég valóban profitálhatott belőle, de a hazai társadalmi különbségek például nem csökkentek, a középosztály nem erősödött.
Alternatív és jobboldalinak mondott közgazdászok, de még az ilyesfajta elhajlásokkal semmiképpen nem vádolható néhai Fekete János MNB-alelnök is azért kárhoztatta az elmúlt húsz év gazdaságpolitikáját, mert a magyar elit elmulasztotta kitalálni Magyarországot. Senki nem folytatott aktív struktúrapolitikát, nem koncentrált pénzt és szellemi kapacitást hazánk világméretekben is versenyképesnek tűnő iparágainak fejlesztésére. Bokros Lajos és az MDF programja sem próbálkozik ilyesmivel; a dokumentumban a mezőgazdaság szó nem is szerepel.
