1. Miért csak készpénzben?
Érthetetlennek tűnik azon TBSZ-szabály, hogy a számlán csak készpénz helyezhető el. Miért kevésbé támogatandó az az öngondoskodó, aki már 2010 előtt is hitt a magyar értékpapírokban, mint az, aki csak 2010 után szeretné megkezdeni a forintalapú eszközök felhalmozását.
Vagy máshogyan feltéve a kérdést, milyen szolgáltatói lobbi segítette azt a szabályt, hogy aki 2009. december 31-én egy rakás magyar állampapírral vagy magyar részvénnyel rendelkezik, annak 2010 elején a szolgáltatónál el kell adnia értékpapírjait, TBSZ-számlát kell nyitnia, oda kell transzferálnia a pénzt, majd ott újból megveheti a papírokat? Miért támogatja a törvény a sok drága tranzakciót, miért nem lehet transzferálni? A cégek segítenek.
2. Az állam miért nem felkészültebb?
Megdöbbentő módon a szabályokat kialakító magyar állam házon belül nem bírt felkészülni az indulásra. Vagyis a Magyar Államkincstárnál azok a befektetők, akik január elején számlát nyitottak, állampapírokat vásároltak, nem tudtak tartós befektetési számlát nyitni és hiába az adókedvezmény, emiatt a technikai probléma miatt egyelőre kamatadót kell fizetniük a lakossági állampapírok megvétele esetén.
3. Miért csak forinteszköz?
Egyes szakértői vélemények szerint problematikus lehet a későbbiekben, hogy a TBSZ kifejezetten csak forintalapú megtakarításokat támogat. A szabály ugyanis egyértelmű, a számlán tartott pénzből csak forintban denominált értékpapírt lehet vásárolni.
Több európai bizottsági figyelmeztetés is szólt az elmúlt két évben az ellen, hogy valamely ország előnyt biztosítson saját állampapírjainak. Hiszen ezzel egy uniós ország termékét előnyben részesítik egy másik uniós ország termékével szemben, ami sérti a versenyt és az unió egységét. Egyelőre nem hallani arról, hogy bárki megtámadta volna a hazai jogszabályt, de a versenysemlegesség e szabályzatban mintha sérülne.
