Az életbiztosítások piacán továbbra is óriási divat a befektetéssel kombinált életbiztosítás (unit linked). Az egyszeri díjas termékek nem nagyon mennek, a válság előtti (két évvel ezelőtti) piac a felére olvadt, de a rendszeres díjfizetésű szegmens még mindig nő, valójában ez az egyetlen életbiztosítási termék, amelynek növekvő a tere. Összességében az új életbiztosítási szerződések 69 százaléka unit linked termék.
Ez a piac lehet sokkal átláthatóbb a teljes költségmutató (TKM) bevezetésével, amely valamennyi költséget egységes metodika alapján tartalmazó mutatót a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) TKM-chartája alapján számolnak, és amely elsőként január 4-én lesz olvasható a MABISZ honlapján. Itt majd az összes biztosító, összes unit linked terméke egyszerre lesz látható, de a biztosítói ügyfélszolgálatok már előtte is használhatják.
Ugyan nem fog ez a mutató minden problémát megoldani ebben a szegmensben, mert ahogy mondani szokták, ezeket a termékeket nem veszik, hanem eladják, így a pénzügyi közvetítők szerepe hatványozott és a tanácsadók minősége, korrektsége nem egységes. Aki azonban keresi majd ezt az információt, a különböző nyomtatványokon megtalálhatja, és elgondolkodhat, hogy a tízéves termékeknél évi 2-5, a húszéves termékeknél 1,5-3,5 százalékosra tippelt költség magasnak számít-e.
Az indíttatás
Örök vita zajlik a különböző megtakarítási, befektetési szolgáltatók között. Melyikük a legdrágább, melyikük a legrugalmasabb, hogyan jár az ügyfél jobban, ha privát vagyonkezelést vállal, ha életbiztosítást köt vagy ha éppen befektetési alapokba fektet? Hiszen amikor valaki valamilyen megtakarítási eszközbe helyezi a pénzét, annak különböző költségei vannak. Vegyünk akár kötvényt, részvényt, egyéb eszközöket vagy éppen ezek keverékét, szinte lehetetlen a termék nominális hozamát realizálni.
A kimutatásokban látjuk, hogy mennyit hozott volna ez vagy az az eszköz, de ez csak egy elméleti hozam, amihez gyakorlatilag nem lehet hozzájutni. Hiszen egy rakás – nem is rosszul fizetett – szakma, a vagyonkezelők, az alapkezelők, a brókerek, a biztosítósok abból élnek, hogy a befektetések ajánlása, megvásárlása, összecsomagolása az ügyfélnek költséget, nekik pedig díjat, jutalékot jelent. A kérdés már csak az, hogy mennyit, és a különböző szolgáltatók között vannak-e nagyságrendi különbségek.
Éppen erről szól az életbiztosítói szakma dicséretes kezdeményezése, a TKM, ami azt mutatja meg, hogy a szolgáltatások költsége mennyit vesz el az elméleti hozamból. A TKM nem akárki által használható mutató, egyelőre kifejezetten a unit linked terméken keresztül eszközölt befektetésekre igaz, de könnyedén kiterjeszthető lenne egyéb termékekre is.
Mit mutat?
Ha évente 10 százalék a háttérbefektetés hozama, például egy európai részvényekbe fektető unit linked alap 10 éven át évente ezt a remek hozamot biztosítja, akkor 3 százalékos TKM mellett, az ügyfél a befizetett pénzén 7 százalékos nettó hozamot ér el. Valójában nem egy könnyen kiszámítható mutatóról van szó. Hogyan lehet számolni egységes mutatót, amikor az életbiztosítások biztosítási szolgáltatása különböző, amikor más a díja egy 20 éves nőnek és más egy 60 éves férfinak, ráadásul a legtöbb unit linked biztosításnál az ügyfél mozoghat is különböző alapok között.
A TKM-mel egyes biztosítók egyes termékeinek az átlagos költségszintjét lehet kiválóan összevetni, arra azonban nem alkalmas, hogy a számunkra megvehető, teljesen egyedi termék költségszintjét tűpontosan lássuk. A végtelen számú kombinációt ugyanis közös nevezőre kellett hozni, hogy összehasonlíthatók legyenek a termékek. Vagyis a TKM egy elméleti költségszint, amelyben minden terméket azonos paraméterek szerint számolnak a biztosítók, átlagos feltételekkel, átlagos életkorú férfi ügyfélre, átlagos díjfizetési gyakorisággal.
Ahol nagyon eltérő lehet a költségterhelés aszerint, hogy az ügyfél a futamidő alatt jellemzően milyen befektetési alapban tartja a pénzét, ott a biztosítóknak lehetőségük van egy intervallumban feltüntetni a TKM-t. A MABISZ által koordinált mutató kiötlői figyeltek arra, hogy semmilyen jelentős költséget ne hagyjanak ki.
Ha például egy unit linked termék befektetési alapokba fektet, akkor a háttéralapok költségei is benne vannak a TKM-ben, hogy a mutató valóban a végső befektetési eszköz költségmentes befektetéséhez képest mutassa az ügyfél költségeit.
Minden unit linked termékben van azért biztosítási elem is, a charta készítői számára külön izgalmas kérdés volt, hogy a befektetési elem mellett a biztosítási elem költségeit hogyan kalkulálják. Végül a TKM-be foglalták a kikerülhetetlen biztosítási elemet. Minden unit linked biztosításnál van ugyanis kötelező, legalább a halálesetre érvényes elem, ez benne van a költségekben, amit efelett (egészségügyi, baleseti elemek) választ a kliens, az pluszköltség lesz számára, ezt nem mutatja a TKM. Amit még mindenképpen érdemes az ügyfeleknek figyelni, hogy milyen futamidőről van szó, a 10-15-20 éves mutatók általában annál alacsonyabb éves költséget jeleznek, minél hosszabb a futamidő.
