Felfelé, vagy lefelé mennek a közeljövőben a részvénypiacok? Biztosan nem lehet tudni. Ugyanakkor azt viszonylag határozottan ki lehet jelenteni, hogy a korrekciónak nagy esélye van, és jelenleg a további, vélhetően mérsékelt részvénypiaci nyereségek nem érik meg azt a kockázatot, amelyet egy akár méretesebb visszaesés okozna.
A rövid távra adott szakértői elemzésekben is nagyon vegyes a kép. A döntő többség kifejezetten pesszimista, néhányan pedig még mindig hurráoptimisták, közülük sokan már egyenesen a válság végéről értekeznek. Önmagában a teljesen eltérő megítélések is azt jelzik, hogy nem árt az óvatosság. A legismertebb guruk más-más véleményen vannak, és nemes egyszerűséggel „leostobázzák” egymást.
Nouriel Roubini, a mostani válság pontos előrejelzésével világhírűvé vált amerikai elemző pesszimistább, mint valaha, miközben az egykoron a nyersanyagboomot remekül megjósoló, és abból meggazdagodó Jim Rogers, illetve Mark Mobius a Templeton nagyhatalmú főnöke pedig még mindig rettentő derűlátó. Ahogyan a vélemények nagyon eltérőek, úgy a piac is rendkívül változékony.
Könnyen ugrál – akár heteken át – minden nap 1-2 százalékkal le-fel a piac, ebben a kiszámíthatatlan környezetben érdemes lehet sündisznóállásba bújni. Jól példázza mindezt az amerikai tőzsde. Az S&P 500 cégei éppen sorra jelentenek, 90 százalékban jobbak az eredmények, mint azt előzetesen várni lehetett, ám a piac nagyon rosszul, idegesen reagál.
Rövid távú ajánlás: semmi kockázat
Milyen befektetési termékeket érdemes rövid, 3-6 hónapos időtávra vásárolni? Alapvetően korrekcióra számítva, jobb esetben nagyon változékony, oldalazó piac várható, ezért érdemes egy kicsit elbújni valamilyen alacsony kockázatú termék mögé. Ilyen lehet egy likviditási alap, egy rövid távú állampapír, esetleg egy három hónapos akciós betét.
Ma már utóbbi jobb megoldás, mint az állampapír. A rövid távú állampapíroknál ugyanis magasabb hozamot ígér egy akciós betét, a hosszabb távú állampapíroknak pedig nagyobb árfolyamkockázata van. Az elmúlt hat hónapban a nagy hozamesés idején az állampapír még jobb megoldás volt, de most tényleg jobb a 8 százalékos (kamatadóval is 6,4 százalékos akciós betéti kamat), mint a 6,5 százalékos, kamatadóval csak 5,2 százalékos rövid állampapír-piaci hozam.
Van egy termék, ami kifejezetten kedvező, akár rövid, akár hosszabb távra is, a 6 százalékpontos infláció feletti felárat ígérő magyar inflációkövető kötvény. Aki pedig a forint esésétől is fél, az fektessen alacsony kockázatú devizatermékbe, állampapírba, devizakötvény-alapba!
Az egyedi részvénytermékek azonban kockázatosak. Aki nem bírja ki részvények nélkül, vegyen inkább a stabilabb üzletmenetű, kiszámíthatóan magas osztalékot fizető részvényekből, például közüzemi szolgáltatók részvényeiből! Ha ilyen pesszimisták vagyunk, érdemes esetleg shortolni, a részvénypiacok vagy a forint esésére játszani? Nem igazán, legfeljebb behatárolt veszteséglehetőséggel. Annyira erős a bizonytalanság, annyira nehéz kiszámítani a trendeket, hogy a nyílt esésre játszás is túl kockázatosnak tűnik.
Középtávon: érdemes mazsolázni!
Középtávon sem egyértelmű, hogy már minden felfelé megy, van rá némi esély, de lehet, hogy továbbra is ingadozó marad a piac. Ez esetben egy-egy méretesebb áresés közben-után érdemes a lenti javaslatokat megvalósítani.
Mindenképpen érdemes tehát kicsit kivárni a középtávú (1-3 éves) befektetési stratégiánk, egy középtávú portfólió kialakításával, hátha látható lesz valamiféle határozott trend és még meg lehet lovagolni az alulárazott részpiacok korrekcióját. Előbb simuljanak ki az idegrendszerek, aztán úgyis megint elkezd dolgozni egy csomó pénz.
Vajon végleg kockázatossá váltak a strukturált ügyletek? Mert ha esetleg nem, ha megint uralkodik a kapzsiság, akkor még komoly nyereség lehet a magyar, a török és a dél-afrikai kötvény- és részvénypiacokon.
Olyan carry trade esélyek nyíltak (a carry trade azt jelenti, hogy a befektetők alacsony kamattal adósodnak el, magasabb hozam reményében máshol pedig befektetnek), mint korábban soha.
Bizonyos helyeken, így az Egyesült Államokban is olcsó a forrás (a dollár lett a jen helyett a fő carry trade deviza). Márpedig háromszázalékos hosszú futamidejű dollárforrás, egy trendszerűen gyengülő dollár mellett nagy üzletet sejtet, a nagybefektetőknek érdemes dollárt kölcsönkérni és azt befektetni forintban, randban, török lírában.
Ha így alakul, ezek a devizák is, illetve az ottani kötvény- és részvénypiacok is erősödhetnek ezzel a folyamattal. Ami pedig az egyedi befektetéseket illeti, alapvetően ugyanazokat érdemes vásárolni, mint amelyeket hosszú távra gondolunk most.
Hosszabb távon: nyersanyag és fejlődő piacok
Az unalomig ismételt V, vagy W alakú válságpályákban egy valami közös, hogy hosszabb távon a piacok egy felfelé mutató pályán mozognak. Vagyis hosszabb távon az alulértékelt szektorok, ha vannak ilyenek, beárazódnak. 2009 és 2010 együttesen már világgazdasági növekedést hozhat, van valamekkora belső növekedés is, de ennél erősebb hatásként a sok költségvetési rásegítés is érezteti a hatását.
Az átlagos növekedés egy nagyon intenzív fejlődő piaci és egy mérsékelt fejlett piaci növekedés eredője lehet. Vagyis akkor érdemes Kínát, Indiát, Brazíliát, Oroszországot, illetve Ázsia többi részét venni? Nem feltétlenül, vagy legalábbis szelektálva. Az exportőröknek árt a dollár gyengülése, kínai, indiai egyedi részvényt bonyolult venni, jobbak az alapok, az ETF-ek. Igen ám, de ha Kínát nézzük, a rettentően felülárazott cégek miatt a piacban egy hatalmas bukás esélye is benne van, ugyanakkor a kínai ipar tagadhatatlanul dübörög.
A kérdés úgy tehető fel, hogy mi az erősebb hatás: a nagyon nagy prémium miatt indokolt korrekció, vagy az a növekedés, ahogy Kína egyre nagyobb szeletet hasít ki a világ GDP-jének növekedéséből.
Ugyanakkor néhány ország, különösen a nyersanyaggal ellátott, de iparral is bíró fejlődő országok valóban ígéretesek. Korea már előrébb tart, mint 2008 májusában, Brazília is gyakorlatilag utolérte magát, világszerte fordult a trend, és már nő a nemzetközi teherszállítás, a légi fuvarozás volumene.
A kockázati éhség visszatért, amit jól mutat, hogy a feltörekvő piacok államkötvényei korábban 800 pontos CDS-felára, 400 pont alá esett vissza (a minél nagyobb érték azt jelenti, hogy a piac nagyobb esélyt lát az adósság vissza nem fizetésére). Olyan fontos nyersanyagok, mint az olaj, a réz, a nikkel, a palládium még nyomott áron vehetők meg korábbi árszintjeikhez képest, de a korrekciónak, az erősebben meginduló gazdaságnak nyertesei lehetnek.
A történetre természetesen nemcsak egyedi részvényekkel, de akár nyersanyag (commodity) befektetési alapokkal is érdemes lehet játszani. Ami pedig az egyéb szektorokat illeti, a bankszektor már kevésbé vonzó, lesznek még bukták. Elsősorban az Egyesült Államokban tűnik nagyon alultőkésítettnek a szektor, ha pedig az amerikai bankokkal baj lesz, az mindenhol problémát okozhat.
Viszont nagyon lenullázták a befektetők a járműipart, e szektorban akár végtermékgyártók, akár alkatrész-beszállítók között lehetnek sikeresek, míg a szintén túlbüntetett ingatlanszektorban is vannak olyan vállalatok, amelyeknél az értékes vagyonelemeket semmire nem értékeli a tőkepiac.
(Írásunkban felhasználtuk Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő részvényelemzőjének és Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatójának gondolatait.)
