Amerika védővámokkal sújtaná azokat az országokat, amelyek 2018-ig sem hajlandók tenni a klímaváltozás ellen – áll a képviselőház által június végén megszavazott törvényben. A törvénytervezetet 219-212 arányban fogadták el a képviselők, vagyis nagyon szoros küzdelemben sikerült csak átvinnie Barack Obamának a tervezetet. A szenátus szavazatára váró javaslat szerint, ha az elkövetkező szűk kilenc évben nem születik meg az üvegházhatású gázok kibocsátását célzó nemzetközi szerződés, az Egyesült Államok védővámot vetne ki a környezetszennyezésért nem küzdő országok áruira.
A döntést azzal indokolja, hogy ha ők áldozatot vállalnak a klímakatasztrófa elkerüléséért, akkor ugyanezt kell tennie minden más országnak is – emiatt nem kerülhet hátrányos helyzetbe az amerikai ipar. A törvénytervezetnek része az a vállalás is, amelynek értelmében 2020-ig az Egyesült Államok 17 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét a 2005-ös szinthez képest.
A döntés vesztesei
A törvényjavaslat – amelyről év végén döntenek – főként Kínát és Indiát érintené negatívan. Ennek oka, hogy az itt előállított termékek a védővám kivetése után nem lennének elég olcsók ahhoz, hogy Amerikának megérje külföldről importálni azokat. Az ázsiai országok protekcionizmussal vádolják az Egyesült Államokat, mert szerintük a klímaváltozás elleni harcra hivatkozva valójában csak a hazai áruit védi. Amerika azzal védekezik, hogy ösztönözni szeretnék a világ országait, hogy mihamarabb állapodjanak meg a klímaváltozás mérséklését célzó stratégiában, és azt tartsák is be. Az ügy pikantériáját az adja, hogy éppen az a nemzet büntetné a klímaváltozás ellen nem küzdő országokat, amely még a jelenleg érvényben lévő kiotói egyezményt sem volt hajlandó aláírni.
Kína és India azt hangoztatja, még nem állnak a fejlettség azon fokán, hogy megengedhetnék maguknak az üvegházhatású gázok drasztikus csökkentését. A fejlett nemzetek azonban már rendelkeznek a szükséges pénzzel ahhoz, hogy jelentős mértékben tegyenek a csökkentésért. Kína szerint nem ijesztgetniük, hanem anyagilag támogatniuk kellene az iparilag fejlett országoknak Ázsia technikai fejlesztéseit. A világ különböző pontjain élő vásárlóknak vállalniuk kellene a felelősséget azért a gázkibocsátásért, amelyek a számukra készített termékek gyártása közben az ázsiai országokban keletkeztek. Kína jelenleg az üvegházhatású gázok 22 százalékáért felelős, nem sokkal körözve le az évekig vezető Egyesült Államokat.
Nagyobb a füstje…
A klímaváltozás megfékezéséhez szükséges stratégia keresése volt a feladata az ENSZ legutóbbi, New York-i közgyűlésének, ahol a kínai elnök azt ígérte, 2020-ra országa is vállal szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési kvótát, ennek mértékéről azonban nem beszélt. Legalább annyira jól hangzó, de megfoghatatlan ígéret ez, mint az amerikai törvényjavaslat.
A tervezet ugyanis csak azt szabja feltételül, hogy a fejlődő országok tegyenek a környezetszennyezés ellen, ennek ellenőrzése és a szankciók bevezetéséhez szükséges indok azonban nem ellenőrizhető. A világ üvegházhatású gázainak majdnem feléért felelős két ország tehát továbbra is egymásra mutogat, míg a szakértők az idő vészes fogyására figyelmeztetnek. A remények szerint a decemberi koppenhágai konferencián írhatják alá az országok a kiotói egyezmény 2012-es lejárta utáni időszak vállalásait.
