„Amikor valaki aláír egy etikai kódexet, akkor ezzel kimondja: eddig nem volt etikus, majd csak mától fogva lesz az. Sok bank azonban eddig is etikusan üzletelt. A csatlakozás önkéntes, de kétmilliárd forintra büntethető, aki vét ellene, hogy is van ez? Versenyjogilag aggályos, hogy tucatnyi bank kartellszerűen megállapodik valamiben, a többieket pedig kiszerkeszthetik egy feketelistán a felügyelet honlapján – ez hitelrontás. A szövegben hülyeségek vannak, a szerződés az ügyfél és a bank között titkos, de a felügyelet elkérheti, akkor most titok vagy nem titok?” – ilyen érveket fogalmaztak meg azok a bankárok, akik csak a háttérben vagy nyíltan is elégedetlenek a most elfogadott magatartási kódexszel.
Pró és kontra
Szerintük a kormánynak, illetve az új elnök vezette felügyeletnek fel kellett valamit mutatni a bankellenes közhangulatban, legalább nem rájuk fognak panaszkodni a devizahitelesek, pedig a problémáikért sokkal inkább a globális válságra ráerősítő magyar gazdaságpolitika a felelős, nem a bankok.
Ez a vélemény azonban ritkább, és amint a kódex megalkotásában részt vevő bankárokkal, jogászokkal beszélgetve kiderült, a legtöbben úgy érezték, hogy a kódexre jelen hangulatban igenis szükség van. „Most nem az az időszak van, amikor megállunk, és megfeszítjük mind a négy lábunkat, még ha sokan próbálkoztak is ezzel” – vélte egy, a végeredményt hasznosnak és elfogadhatónak tartó bankár.
Meglepő módon azok, akik a kódexet szeretik, úgy emlékeztek, hogy mindvégig kulturált vita alakította ki a szöveget (a kódex megszületésének folyamatáról lásd keretes írásunkat!), míg azok, akik szerint túl sok engedményt tettek a bankok, parázs vitákra, személyeskedő adok-kapokra emlékeztek.
Beszélgetőpartnereink egyaránt hangsúlyozták, hogy a bankoknak egyáltalán nem érdekük, hogy bedöntsék az ügyfeleiket, abból mindig kevesebb pénzük van, mintha az ügyfél együttműködik, és később javul a fizetőképessége.
„Jó papír”
„Jó papír, amely a jóhiszemű, együttműködő ügyfelet segíti. Arra kellett törekednünk, hogy a magatartási kódex ne segítsen a csalárd nemfizetőnek, az eltűnő, a bankkal nem kommunikáló ügyfeleknek, hanem azt segítse, aki pozitív hozzáállással megy hitelért a bankba. Ő áttekinthetőbb, átláthatóbb információt kap ezentúl, azt is jobban átláthatja, hogy mi történhet a jövőben, hogyan változhatnak a hitel paraméterei, kellemetlen helyzetben, törlesztési nehézség esetén mi várható.”
Így jellemezte elégedett forrásunk a kódexet, aki szerint a bankoknak ez pluszköltséget sem igazán fog okozni, hiszen a nagy lakossági ügyfélhányaddal rendelkező bankok már eddig sem álltak messze ettől a gyakorlattól, csak ezt most egységesítették. Lesz tehát változás, de nem kardinális. E vélemény szerint a kódex azért fog működni, mert olyanok alkották, akik ismerik a lakáshitelezés világát.
Amikor ugyanis a Pénzügyminisztérium készít jogszabályokat, és az Országgyűlés elfogadja őket, akkor nagyon nagy százalékban betarthatatlan, működésképtelen jogszabályokat alkotnak, hiszen nem szakemberek készítik az első verziót, nem ők vitatkoznak róla, és nem ők fogadják el. Most a felügyelet és a bankok együtt alakították ki a követendő magatartásmintát, ami segítheti az életszerűséget.
Kevés
„A magatartási kódex egyik leghosszabb eleme az a felsorolás, hogy milyen tényezők hatására változtathatnak kamatot a bankok. A korábbi verziókban ez egy pozitív és negatív felsorolás volt, vagyis az is fel volt tüntetve, hogy milyen tényezők változása, például saját marketingköltségeik emelkedése esetén, nem emelhetnek. Ez kimaradt.” – fanyalog egy bankoktól független szakértő. Szerinte a bankok továbbra is azt tehetnek, amit akarnak, nincs benchmark, nincsenek a kamatmódosításokra képletek, csak bekerült pár adminisztratív korlátozás, ami persze több a semminél.
E szakértő szerint felháborító, hogy a bankok most rögzítik a nullpontot, vagyis onnantól szigorodnak a kamatváltozás, a kezelési költség változásának szabályai, amikor az elmúlt egy évben nagyon elszálltak a kamatok, a kezelési költségek, és nem jöttek vissza. Felháborító a gyakorlat: a bankok a rossz gazdálkodásuk és kockázatkezelésük miatt bajba kerültek, kénytelenek két számjegyű akciós betétekkel forrást gyűjteni, majd a drága forrásokat a hitelesekkel fizettetik meg.
Bankárforrásunk sem biztat túl sok jóval. Szerinte sajnos meg kell érteni, a bankrendszer úgy működik, hogy a jó ügyfél akkor is rosszul jár, ha nő a rossz ügyfelek aránya, mint most. A rossz ügyfél azért rossz, mert nem fizet, tehát aki jó ügyfél maradt, mindig annak kell fizetnie. Ezt az alapvetést nem lehet elkerülni, mert a bank nem lehet sokáig veszteséges, elveszíti a tőkéjét, rossz lesz a tőkemegfelelési mutatója, bezárják.
Ráadásul nemcsak a devizahitelesek érdekeit kell méltányolni, hanem a betétesek érdekeit is, mindent meg kell tenni, hogy a bank az ő betéteiket vissza tudja fizetni, ezért mindent meg kell tenni azért is, hogy az adós törlesszen a banknak. Ezen a helyzeten nem segít semmilyen kódex, a törlesztőrészlet akkor is meg fog emelkedni, ha a nemzetközi kamatkörnyezet, a devizaárfolyam éppen javul, csak éppen romlik a bank hitelportfóliójának minősége.
Szankció
A bankárok panaszkodtak azért is, mert sok fontos elem nem került bele a szabályozásba. De az egyeztetéseken fontos volt, hogy a szöveg a fogyasztóknak is érthető maradjon, a világos kommunikáció miatt maradtak ki a szakmai elemek.
Tagadhatatlan az is, hogy a magatartási kódex jogi helyzete még kérdéses. Felmerülhetnek versenyhivatali aggályok, hiszen valóban kartellszerű megállapodásnak tűnik. Úgy tudjuk, hogy az egyeztetéseken 16 bank vett részt folyamatosan, a 13 aláíró bank mellett még ketten (egy amerikai és egy francia multinacionális intézmény) jelezték elkötelezettségüket, de nekik az anyabankkal egyeztetni kell, eddig egyedül az AXA Bank hazai fióktelepe deklarálta, hogy nem ír alá.
Vagyis a kereskedelmi bankoknál levő lakossági hitelportfólió 97-98 százaléka elkötelezett. Legalábbis papíron, mert azért a potenciálisan akár kétmilliárd forintot is elérő büntetés sokakat viszolyogtat.
Hogyan lehetséges, hogy egy önkéntes etikai kódex be nem tartása ekkora büntetést von maga után? Technikailag a kódex a fogyasztóvédelmi törvény hatálya alá esik, ez alapján készítették el, és a PSZÁF, mint fogyasztóvédelmi hatóság léphet fel, és akár kétmilliárd forintig is büntethet. Egy kódexszkeptikus beszélgetőpartnerünk szerint a felügyelet nem független, és ha a kormánynak egyszer majd az kell, hogy büntessék végig a bankokat, akkor hogyan védekezhetnek ellene: egy kétmilliárd forintos büntetés pedig a ház bezárását jelentheti!
Pénzügyi vállalkozások
A kritikusok egyik további észrevétele a kódexszel kapcsolatban, hogy az ügyfelek számára legkellemetlenebb gyakorlatot nem is a kereskedelmi bankok, hanem a kisebb pénzügyi vállalkozások követték, amelyek a rossz adósok ingatlanjait rendszeresen érték alatt adták el. Egyik képviselőjük szerint valóban vannak maffiamódszerek, de a puhítás rossz üzenet, hiszen eddig is sokszor eltűntek a lakossági hitelfelvevők, nem válaszolnak a bankok megkeresésére, az ilyen kliensek is kapnak most további 90 napot.
Pénzügyi vállalkozás és pénzügyi vállalkozás között is van persze különbség. Amelyik fedezetlen hitelt nyújt, az egészen más kategória, mint azok a házak, amelyek ingatlanfedezettel nyújtanak hitelt. Utóbbiaknál gyengébb minőségű portfólió csapódott le, mint a kereskedelmi bankoknál, hiszen ők a kockázatos szegmensbe mentek bele, olyanoknak is adtak hitelt, akiknek nem volt jövedelmük, csak az ingatlan alapján, esetleg feketén foglalkoztatottakat is meghiteleztek.
A jelzáloghitelezéssel foglalkozóknál 5 százalékról, 20 százalékra ugrott a rossz hitelek aránya. Voltak vitatható lépések, de egy rosszabb, kevésbé kooperatív ügyfélkör felé ezt meg kellett tenni. Vagyis a banki magatartási kódexet ez a vállalkozási kör aligha lenne képes betartani.
