„Engem egyáltalán nem érdekel a politika” – szokták mondani a vélhetően leginkább a hazai pártpolitikától megcsömörlött emberek. Valójában ez egy értelmetlen mondat, hamar be lehet bizonyítani, hogy ritkán van az embernek öt olyan perce, amikor ne találkozna a politikával. Hiszen mindenben van politika, a közösségi létünk együttélési szabályaiban, a közlekedésben, a gyerek iskolai teendőiben, bevételeinkben, kiadásainkban.
Az üzlet is átpolitizált
Ahogy magánélet, úgy üzleti sincsen politika nélkül, nincsenek politikamentes szektorok, minden cég adópolitikai döntések alapján fizet közterheket, foglalkoztatáspolitikai szempontok szerint tud munkavállalókat alkalmazni, a választott politikai képviselők döntései határozzák meg a szerződések keretéül szolgáló jogszabályokat. Vagyis minden cég életére vastagon rányomja a bélyegét a politika.
Illusztráció: Rédley Tamás
Mindezen általános igazságok mellett azért mégis érezzük, hogy van értelme egy cég vagy egy szektor átpolitizáltságáról beszélni. Más a politika szerepe egy városszerte elismert, ezer és ezer különböző magánügyfél vásárlásaiból élő cukrászdának, és más egy egyetlen vevővel, az állammal üzletelő autópálya-építő cégnek. Előbbit is érintik a jogszabályok változásai, de majd legfeljebb az áraival alkalmazkodik a megváltozott környezethez; minden vevője nem fog eltűnni egyik napról a másikra. Utóbbi viszont lehet, hogy az egyik négyéves rezsimben mindent visz, a másikban semmilyen útépítési megrendelést nem kap.
A nagyok függenek az államtól
A magyar blue chipek (vagyis a legnagyobb forgalmú részvények) életében kicsit mintha túl sok lenne az utóbbi értelemben vett átpolitizáltság, és sajnos a globális pénzügyi válság miatt átértelmezett állami gazdaságélénkítések miatt nemzetközi szinten is erősödik a nagy tőzsdén jegyzett cégek politikafüggése. Azért sajnos, mert a befektetők ezt alapvetően nem szeretik, fordított arányosság tapasztalható a politikafüggés és az értékeltség, vagyis az ár között. Ha túl sok a politika, akkor a befektetők csak alacsonyabb árat hajlandók fizetni a cég részvényeiért: diszkontot építenek be az árazásba.
Magyarországon ritka kellemetlen a helyzet ebből a szempontból. Van négy, nemzetközi szinten is elfogadható méretű tőzsdei részvénytársaságunk, a Magyar Telekom, a Richter Gedeon, az OTP és a Mol. Külön-külön is mindegyiknek olyan állami függésrendszer határozza meg a környezetét, amit biztosan diszkontokként él meg a külföldi befektető.
A Magyar Telekom környezete tele van hatósági szabályozással: milyen módon tartható fenn vagy osztandó meg az egykori távközlési monopólium infrastruktúrája, mennyire versenyt sértő egy-egy díjszabás, miként nyílhatnak alternatív frekvenciák – ezek bizony politikafüggő kérdések.
A Richter Gedeonnak szerencsére egyre kisebb forgalmi hányada származik Magyarországról, de a befektetők az elmúlt években megtapasztalhatták, hogy mennyire politikafüggő a cég. Függetlenül attól, hogy az állam meghatározó tulajdonosa is a cégnek, ami egyben a cég függetlenségének (mármint a nagy globális gyógyszergyártó cégektől vett függetlenségének) a letéteményese, amúgy is rengeteg az állami vonatkozás. Gyógyszerár-támogatási reformok, tb-támogatott gyógyszerek listázása, orvoslátogatókra vonatkozó különadók – minden Richter-részvényes jól ismeri az ezzel kapcsolatos sirámokat. Ráadásul, a forgalom zöme ugyan exportból származik, de azért ez a bevételi ág sem mentes feltétlenül a politikától. Gondoljunk például arra, hogy milyen lényeges lehet a cégnek, hogy a legfontosabb külpiacán, Oroszországban hogy áll éppen a gyógyszertámogatás ügye.
Az OTP politikafüggése sem elhanyagolható. Miként segít az állam a magyar bankokon? Kéretlen vagy szívesen látott-e ez a segítség? – válság idején így vetődnek fel a kérdések. Amúgy pedig rengeteg állami törvény (például a banki különadó), állami program (például az aktuális lakástámogatási rezsim), felügyeleti iránymutatás jelöli ki a legnagyobb lakossági bank profitszerzési lehetőségeit.
A Mol függ leginkább politikusainktól
Aktuálisan talán mégis a magyar olajóriás, a Mol a leginkább politikafüggő blue chip. Az egész cég stratégiáját, jövőjét, értékét meghatározza, hogy miként avatkozik be a cég életébe az állam külpolitikája, milyen gázvezetéket támogat Magyarország, kire bízza a stratégiai gáztárolást, milyen törvényeket lát elfogadhatónak a Mol függetlenségének védelmében?
Megközelíthetjük a kérdést úgy is, hogy az állam segít, megvédi a független magyar olajcég érdekeit. Illetve megközelíthetjük a kérdést egészen más alapállásból, azaz van egy magyar tőzsdei cég, amely nemcsak a tőkepiacok kemény gazdasági racionalitásának van kitéve, hanem a magyar állam kényének-kedvének. Vagyis a magyar állam úgy gondolja, hogy bár részesedése nincsen a társaságban, mert azt jó pénzért eladta, de mégis van egy cége, amelyről meg akarja mondani, hogy milyen vásárló nem vehet benne részesedést, noha a részvényeseknek jó árat fizetne.
A cég így nem éppen a legjobb üzenet egy angolszász pénzügyi befektetőnek. Őt ugyanis nyílván kevéssé villanyozza fel a magyar ellátásbiztonsági érdek, jobban érdekli a részvények adásvételével elérhető árfolyamnyereség.
Cégenként ítélnek
Bizony, ezek azok a politikai kérdések, amelyek valóban megjelennek a részvények árában. Az utóbbi hónapok, évek azt jelzik, hogy a politika nem úgy szivárog be az árakba, hogy számunkra hatalmas horderejűnek tűnő, kintről már inkább jelentéktelenebb belpolitikai történéseket képeznek le a befektetők az értékítéletükben.
Amikor változik a kormányfő személye, amikor hosszú hónapokig nincsen nyugati fogalmakkal is értelmezhető kormányzati munka, vagy amikor váratlanul teret nyer egy szélsőséges párt, akkor a befektetők talán itt-ott valóban alulsúlyozzák Magyarországot. Ám határozottan úgy tűnik, hogy a magyar árak szempontjából meghatározó londoni alapkezelők nem annyira ezeket a híreket, eseményeket figyelik, sokkal inkább cizelláltan, cégenként ítélik meg a politikai kockázatot.
Külföldön is beleszól a politika
Miközben kesergünk a hazai blue chipek átpolitizáltságán, vagy ha nem is kesergünk, de elfogadjuk, hogy a külföldi befektetők diszkontálnak az állami függés miatt, fontos megjegyezni, hogy általában is, de mostanában különösen is erősen átpolitizált szektorok vannak más piacokon is. Nézzünk csak hármat közülük!
1. Európai bankok. Egyik nap még komoly érték, másik nap állami mentőöv és részvényérték-lenullázás: így kell mostanában Nyugat-Európában bankot értékelni. Figyelem, a nagy bankok szinte törvényszerű megmentése nem azt jelenti, hogy a nagy bankok részvényesei is meg vannak mentve! Ma egyre kisebb kockázat egy banki kötvény, hiszen az állami garanciák, segítségek révén a bankok helytállnak tartozásaikért. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a bankok az eredeti részvényesek tulajdonában is maradnak. A részvények értéke nullára olvadhat.
2. Amerikai autógyárak. Nem is érdemes részletekbe bocsátkozni, éppen ugyanaz a helyzet, mint az európai bankoknál. Segít az állam? Ha igen, hogyan segít? A politikai hírek hatására egyik napról a másikra, 50-100 százalékot változhat egy hatalmas ipari csoport részvényeinek megítélése.
3. Orosz nyersanyagcégek. Az orosz állam nem szégyenlős, nem is csinál titkot abból, hogy az orosz külpolitika része a részben magán, részben állami vagy akár teljesen magántulajdonú és tőzsdén jegyzett orosz nyersanyagcégek aktivitása. A Gazprom tőzsdén adható-vehető, de ha Oroszországnak geopolitikai célja van a Kaukázusban, akkor egyik évről a másikra négyszeresére emelheti a megvásárolt gáz árát.
