Különös ellentmondásokra bukkanhatunk, ha az elmúlt három hónapban mindenféle gazdasági görbéket egymásra rakunk. A reálgazdaság állapotát mutató grafikonok nagyon negatív képet tükröznek, míg a tőkepiacok helyzetét jelző görbék nagyon pozitív hangulatot mutatnak. Ritka különös konstelláció az is, hogy miközben az elemzők, a szakértők már folyamatosan és gyakorlatilag egybehangzóan esést várnak, a befektetők (vélhetően főleg lakossági befektetők) vásárolnak. Hogyan alakulhatott mindez így?
Reálgazdasági mutatók
A nagy pénzügyi bombák, bankcsődök, méretes állami bankmentő csomagok után az elemzők jellemzően azt találgatták, hogy milyenek lesznek a reálgazdasági hatásai a válságnak. Rossz hírünk van, a legtöbb ilyen mutató folyamatos romlást mutat.
Mi magyarok leginkább a hazai adatokra, a magyar export szempontjából kulcsfontosságú német adatokra, illetve a világgazdaság szempontjából is kiemelt jelentőségű amerikai adatokra figyelünk. Nézzük meg az ipari termelés alakulását, a munkanélküliség adatait vagy éppen az üzleti bizalmi indexeket, az amerikai ingatlanárakat, mind-mind azt mutatják, hogy még mindig megyünk bele a krízis sűrűjébe, még mindig romlanak a számok.
Zárnak be a termelővállalatok, soha nem látott csődök a gyártóágazatokban, pesszimizmus, beruházáshiány, tőke- és hitelszűke. Amire még soha nem volt példa az elmúlt 25 évben, a világkereskedelmi aktivitás is szűkül, a fejlett világ egyensúlya romokban, a globális eladósodás a legfejlettebb országokban az érintett országok GDP-jének 80 százalékáról pillanatok alatt 100 százalék fölé ugrik.
Optimista piacok
Eközben a tőzsdék mintha ünnepelnének. Megmenekült a világ, megmaradt a pénzügyi közvetítőrendszer, továbbra is ér valamit a pénzünk, és ahogy múlik az idő, egyre valószínűbb, hogy ez már így is marad – röviden így foglalható össze a hurráoptimizmus alapja.
Ezek valóban jó hírek, de indokolnak-e a mélyponthoz képest olykor 60-80 százalékos tőzsdei drágulást? Ha elég magasról dobod le, a döglött macska is visszapattan – szól a plasztikus tőkepiaci bölcsesség. Vagyis, amikor a rendkívül rossz híreket áraztuk, óhatatlanul túlzott pesszimizmusba csaptunk át, és mivel túlestük magunkat, normális reakció a korrekció, a drágulás.
Biztosan az is segít, hogy a hatalmas állami gazdaságélénkítő programok miatt bombázzák a pénzt a piacokra, van likviditás és pillanatok alatt elveszett a kockázatoktól való rettegés. A piacokat most az az ismert tőzsdei tapasztalat sem zavarja, hogy a jó félévből, a rossz félévbe léptünk át. Amerikai megfigyelések szerint ugyanis a piacok november elejétől május elejéig alapvetően erősödnek, májustól novemberig pedig alapvetően esnek.
Banki veszélyek
Igen ám, de valóban vége a pénzügyi balhésorozatnak? Részben igen, részben nem. Hatalmas költséggel és összefogással valóban úgy tűnik, hogy megmenekült egyelőre a pénzügyi közvetítőrendszer. Az államok megtanulták a kritikus leckét, nagy bankokat még véletlenül sem szabad veszni hagyni. Ugyanakkor a bankok veszteségsorozatának csak bizonyos elemein vagyunk túl. A bankok talán már kiirtották a könyveikből a toxikus eszközeiket, vagyis újraértékelték az időközben értéktelenné vált csomagolt termékeket. Lenyelték a fejlődő országok részvénypiacain, kötvénypiacain, devizapiacain elszenvedett bukásokat, sőt ezek a pozíciók most, a fellendülés idején még javultak is.
Sajnos ez azonban még nem a vége a történetnek. Az alapvető tevékenységből eredő veszteségek most jönnek csak igazán, vagyis a hitelezési veszteségek, az értéktelenné váló fedezetek értékesítésekor elszenvedett mínuszok. Ha romlik a reálgazdaság helyzete, akkor egyre többen lesznek kénytelenek moratóriumot kérni, egyre többen nem tudják fizetni a kölcsön törlesztőrészleteit.
Sok hitel mögött vannak fedezetek, a vállalati hitelek mögött épületek, gyártókapacitások vagy a magánszemélyek hitelei mögött lakások, gépkocsik. Sajnos nem biztos, hogy ezek veszteség nélkül értékesíthetők, amikor minden értékelődik le. Ebből még sok bukta lesz, talán kisebb bankcsődök is. A bankok pedig óvatosak, nem hiteleznek. Elég a magyar bankokat megnézni, a biztos MNB-be hordják a pénzt, és ezeken szenvednek el veszteséget. Mindegy, csak ne kelljen hitelezni, ez ugyan az alaptevékenységünk, de ettől most nagyon félünk – mondják.
Állami segítség
A következő rossz hír, hogy még egyáltalán nem biztos, hogy a nagy állami gazdaságélénkítések, banki könnyítések, bankmentések elérik a céljukat. Az biztos, hogy a jövő rovására átengedett állami források hoztak némi pozitív stimulust, az áremelkedésben ezeknek komoly szerepük lehet. De vajon tartósak lesznek-e ezek a hatások? Újabb pénzeket nehéz lesz találni az államháztartásokban.
A fiaink már biztos, hogy nyögik a mostani gazdaságmentést, de vajon el lehet-e adósodni az unokák, majd a dédunokák terhére is? Ha pedig megint elindul a borúlátás, akkor a tőzsdék egy erősebb negatív reakció után akár pánikszerű esésbe is foghatnak.
Negatív hírek: kamatok, forint
Ami előttünk áll: inflációs veszélyek, forintveszélyek, nehéz kötvénypiaci helyzet. Az egész világon hathat majd egyszer a sok kitolt pénz. Most nem olyan veszélyes az infláció, de rettentő negatív a hangulat, kicsi a kereslet, nagyok a készletek, nem termelnek a kapacitások, mindenki szabadulna az árutól olcsón is.
Nehéz lesz azonban megfogni az árakat, amikor azok megindulnának felfelé, az államok aligha merik kiszippantani a most bepumpált sok pénzt. Amint fordul a trend, az egységes fejlődő piaci optimizmus negatív hangulatba vált, s ez rögtön kellemetlenül érinti a forintot. (Felejtsük el gyorsan azokat a kormánypárti okosságokat, hogy Bajnai intézkedései erősítik a forintot, ahogyan ostobaság volt korábban Gyurcsány nyakába varrni a teljes forintgyengülési pályát). Ezek nemzetközi folyamatok leginkább, és a korrekció idején nem nekünk fog állni a zászló.
Végül komoly veszély a kötvénypiaci pesszimizmus. Ha a sok állami deficit miatt szükségessé vált állampapír helyet keres magának a befektetési piacon, akkor a hozamok egyre magasabbak lehetnek. Most, amikor a világ tőkepiacai egységesen mozognak, a kötvénypiaci bessz elől nem a részvénypiacra menekülnek majd a befektetők, hanem a legbiztosabbnak tartott eszközökbe. Ritkán lehet ennyire egységesen több veszélyt látni, mint lehetőséget.
Azért két megjegyzés mindenképpen idekívánkozik. A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, és sokszor volt már egy befektető okosabb, mint az elemzők sokasága. Ráadásul az elemzők is gyakran rámutatnak, hogy még mindig sehol nem vagyunk a két évvel ezelőtti árakhoz képest sem. A 60-80 százalékos emelkedés most túlzott optimizmusnak tűnik, de ha a világgazdaság tényleg vissza tud térni a boldog békeidőkhöz, akkor még bőven lesz tere az emelkedésnek. Aligha ebben az évben.
