Amennyiben valaki képet akar kapni arról, miként működik a gyakorlatban a kínai gazdaságélénkítési program, elég körülnéznie a tiencsini Tianjin Baocheng Group üzemében. A kereskedelmi épületekhez és kisebb erőművekhez hengerkazánokat gyártó vállalat árbevétele az idén előreláthatólag 40 százalékkal, 25 millió dollár fölé nő, ahogyan az állami pénzekből az építőipar új lendületet kap. A kereslet erősödésére reagálva a Baocheng már építi második gyárát is, amellyel megduplázhatja éves kibocsátását. „A kínai gazdaság túljutott a mélyponton. Hála az élénkítésnek, mostantól már csak tartós emelkedés jön” – mondja Csai Pao-cseng, aki negyedszázaddal ezelőtt, miután elhagyta a katonai pályát, maga alapította a céget.
A tiencsini kikötő. Kormányzati támogatással épült. Fotó: AFP
Az állami pénzek igazi pezsgést hoztak a 12 millió lakosú Tiencsinbe. A Pekingtől 130 kilométerre keletre fekvő kikötőváros ma Kína leggyorsabban fejlődő ipari központja. Nem messze a még a franciák és angolok építette rakparttól, barlangra emlékeztető pályaudvar áll, ahonnan a szuperexpresszel mindössze fél óra alatt el lehet jutni Pekingbe. A gazdaságélénkítésre szánt keretből rövidesen még nagyobb pályaudvar épül, a nagysebességű vasúti vonalat pedig meghosszabbítják a közel ezer kilométerre fekvő Sanghajig. A város emellett új kikötővel, második repülőtérrel, víztisztító teleppel és kórházakkal is büszkélkedhet – valamennyi beruházás kormányzati támogatással valósult meg. Jang Vei-tung, a tiencsini kereskedelmi és iparkamara alelnöke szerint az állami vállalatok, a magáncégek és a külföldi társaságok mind profitálnak a gazdaságélénkítésből.
Tervgazdaságosság
Kína-szerte hasonló a helyzet. Noha három évtizede kvázi-kapitalizmus van, a legnagyobb vállalatokat és bankokat továbbra is a kormány ellenőrzi, így viszonylag könnyen pumpálhat pénzt a gazdaságba. Az új építkezések hatására az állóeszköz-beruházások az első negyedévben 29 százalékkal nőttek, 4 százalékponttal meghaladva az egy évvel korábbi ütemet. S bár az export 20 százalékkal zsugorodott, a feldolgozóipari termelés áprilisban nyolc hónapnyi visszaesés után újra bővült. Közgazdászok szerint a GDP idei gyarapodása annak ellenére teljesíteni fogja a hivatalos célként rögzített 8 százalékot, hogy az első negyedévben mért 6,1 százalékos tempó évtizedes mélypont. „Kína gyors reakciója, az élénkítő csomag elfogadása megoldotta a gazdaság néhány alapvető problémáját, erősítette a piaci bizalmat és stabilizálta az emberek várakozásait” – jelentette ki pár hete Ven Csia-pao miniszterelnök.
Kínai léptékek
586 milliárd dollár – ekkora állami élénkítő csomagot jelentettek be tavaly novemberben.
676 milliárd dollár – ennyi hitelt helyeztek ki a bankok az idei első negyedévben.
8 százalék – ennyivel növekszik az idén is a kínai gazdaság.
29 százalék – az új építkezések hatására ennyivel bővültek az állóeszköz-beruházások az idei első negyedévben.
A novemberben jóváhagyott program 568 milliárd dollárnyi állami kiadást irányoz elő, ám a tényleges beruházások már most jóval többre rúgnak. A bankok csak az első negyedévben 676 milliárd dollár hitelt helyeztek ki; ez megközelíti Peking egész évre vonatkozó célszámát, és magasabb a teljes múlt évi összegnél. E hitelek egy részét az élénkítő csomagba is sorolják ugyan, de jelentős hányaduk a hivatalos terven felül szolgál infrastrukturális fejlesztéseket. „A helyi önkormányzatok ezerszám indítanak további projekteket, és ez úgyszintén élénkítés” – mutat rá Stephen Green, az amerikai Standard Chartered Bank Kína-részlegének kutatási igazgatója. Az említett Baocheng például az Agricultural Bank of Chinától kapott jókora hitelt a termelésbővítés finanszírozásához.
Az állami költekezés szabadjára engedése azonban nem mindenkinek tetszik. Elemzők egy része attól tart, hogy a pénzt a helyi önkormányzatok dédelgetett, ugyanakkor kérdéses terveinek megvalósítására, vagy akár tőzsdei és ingatlanspekulációra fogják fordítani. Közgazdászkörökben ennél súlyosabb kritika is megfogalmazódik: az élénkítés kezdeti sikere abba a hitbe ringathatja az állami tisztségviselőket, hogy a kormányzati bőkezűség gyógyírként szolgál minden gazdasági bajra, emiatt viszont lassulhatnak a reformok, főként az állami dominanciájú szektorok megnyitása a nagyobb verseny előtt. Hszu Hsziao-nien, a sanghaji China Europe International Business School tanára szerint amíg a kormány osztja el a forrásokat, pazarlás lesz és korrupció. Szerinte nem az állami kiadások növelésére, hanem a gazdaság nyitottabbá tételére van szükség.
