Áldás vagy átok volt a Bokros-csomag?

Tizennégy év elteltével is vita van azon, hogy az 1995. március 12-én a parlamentben ismertetett, s később Bokros-csomagként elhíresült kormányzati beavatkozás, egyáltalán szükséges volt-e, s ha igen, ártott vagy használt az országnak.

Nézzük tehát az érveket, először azokat, amelyek szerint nem is volt szükséges a beavatkozás, majd később azt, amelyik az akkori helyzet leírásával támasztja alá, hogy elkerülhetetlen volt a bokrosi ukázok bevezetése.

Aki szerint csak ártott a csomag

’94-ben nem volt válság, ’96-ra – a csomag hatásaként – viszont lett válság – adja meg az alaphangot Gazdag László, a pécsi közgáz docense, a csomag kérlelhetetlen elutasítója. A közgazdász szerint 1989 és 1993 között kétségtelen, hogy drámai módon zsugorodott az ország gazdasági teljesítménye, de ’93-ban elértük a „gödör alját”. 1994-ben pedig már elkezdődött a kilábalás: 2,9 százalékkal nőtt a GDP, 16,6 százalékkal az export. Szerepet játszott ebben a külföldi tőke bejövetele is, ami elkezdte végre éreztetni hatását. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás kínjaiként átélt válságon túljutottunk – értékeli a ’94-es esztendőt Gazdag.

Ekkor jött viszont a Bokros-csomag, aminek következtében 1995-ben a GDP növekedése gyakorlatilag megállt, az infláció felszökött 10 százalékponttal 28 százalékra, az exportdinamika megtört, éppen megfeleződött, 16,6 százalékról lement 8,3 százalékra. A hazai vállalkozói szektorban volt óriási a visszaesés, s a körbetartozás kialakulása következtében vállalkozások sokasága ment csődbe – állítja a közgazda.

Csak az inflációt követő kényszerű jegybanki kamatemelés miatt 160 milliárd (akkori!) forinttal romlott az államháztartás egyenlege, stagnálás, növekvő munkanélküliség, megtörő exportdinamika, felszökő infláció – sorolja a következményeket Gazdag László, felhívva arra a figyelmet, hogy ezt együtt válságnak szokták nevezni a közgazdák.

„Csak nem nálunk. Itt elkönyvelték mindezt „mellékhatásokként. Csak azt nem tudni, hogy akkor mi volt a főhatás?” – háborog a pécsi docens. Illetve, ismeri a főhatást, ami lefékezte a gazdaságot, társadalmi következményei pedig katasztrofálisak voltak, százezrek nyomorodtak el, másfél millióan pedig elindultak az elszegényedés útján – állítja. Főként a Bokros-csomag eredményeként 1996-ban a reálbér az 1989. évinek a 75 százaléka, a reálnyugdíj a 79 százaléka volt – szolgál további adalékokkal Bokros pénzügyminiszter „kártevéséről” a pécsi közgazda.

Summa summarum, ’95-96-ban a Bokros-csomag tényleg válságba kergette az országot, miközben a drasztikus megszorításokra már semmi szükség nem volt, hiszen ’94-től az ország megindult a növekedés, a kilábalás útján – összegzett Gazdag László.

Aki szerint elkerülhetetlen volt a csomag

Homlokegyenest ellenkezőleg vélekedik a Bokros-csomag szükségességéről Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa, aki szerint a kétségtelenül fájdalmas beavatkozás nélkül az ország fizetésképtelenné vált volna. De érdemes az előzményeket is áttekinteni a csomag megértéséhez – folytatta a kutató.

1993-ban a fizetési mérleg hiánya 3 milliárd, ’94-ben 3,9 milliárd dollárra ugrott meg, nemzetközi mércével mérve is kiugró deficitnek volt tekinthető, amire a külföldi befektetők is mérhetetlen bizalmatlansággal tekintettek. Nem igaz az sem, hogy a csomag csak úgy kipattant, hogy az kizárólag a ’94 nyarán hivatalba lépett Horn-kormány némileg megkésett agyszüleménye lett volna. Már a Boross-kormány is észlelte, hogy a külső és a belső egyensúly is nagyon megcsúszott, s Szabó Iván akkori pénzügyminiszter, Kádár Béla külgazdaságért felelő miniszter s a jegybank is jelezte, hogy erőteljes korrekció hiányában gazdasági összeomlás következhet be.

A hivatalba lépő Horn Gyula aztán óvatoskodott, arra számítva, hogy hátha elkerülheti a valóban húsbavágó beavatkozást. ’94 augusztusában 8 százalékkal leértékelte a forintot, őszre összeütöttek egy pótköltségvetést, amit az akkori Fidesz részéről Urbán László és Kövér László is kevésnek minősített. Aztán beütött a mexikói válság, ami még bizalmatlanabbá tette a befektetőket, s volt olyan periódus is, amikor a pénzügyminiszterségről lemondott Békesi László mellett az MNB-nek sem volt elnöke. Schröder akkori német kancellár pedig figyelmeztette a Horn-kormányt, hogy a továbbiakban nem tudnak az ország finanszírozhatóságához hozzájárulni – árnyalta az akkori viszonyokat a kutató.

Ekkor jött Bokros Lajos és az ő csomagja, nyolc hónapnyi lényegileg semmittevés után. A csomag a szakadék széléről rántotta vissza az országot – állítja Petschnig Mária Zita, a vállalkozók számára kiszámíthatóságot nyújtott a csúszóleértékelés és a vámpótlék bevezetésével, nem fojtotta le a beruházásokat, kétségtelen ugyanakkor, hogy a jövedelmek átcsoportosítása a lakosságot sújtotta. A megszorító intézkedések ellenére nem esett vissza drámai mértékben a gazdasági növekedés, a ’94-es 2,9 után, ’95-ben 1,5, ’96-ban 1,3 százalékkal nőtt a GDP.

A kutató szerint végleg le kellene számolni azzal a hamis illúzióval, hogy az ország úgyis kinőtte volna a deficitet, nem mellesleg az államháztartás hiánya 8,6 százalékos volt. Nem csak a Horn-, de semmilyen kormány nem engedhette volna meg, hogy azzal kísérletezzen: vajon finanszírozza-e az országot bárki is a rémséges deficitparaméterek mellett – összegzett Petschnig Mária Zita.