A forint az utóbbi időben naponta újabb és újabb negatív rekordot állít be az euróval szemben, és ami a devizahiteleseket általában még sokkal jobban érinti, a svájci frankkal szemben is. Az euró immár érdemben gyengébb, mint 300 forint, és a svájci frank is 200 forint fölé csúszott. Akinek jó a memóriája, emlékezhet rá, hogy tavaly októberben az ennél nagyságrendekkel erősebb forint idején, a miniszterelnök a devizahitelesek védelmére sietett.
Amolyan állami mentőcsomagot jelentett be, majd valóban kilenc kereskedelmi bank alá is írt egy megállapodást. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatai alapján azonban a felajánlott segítségek (díjmentes futamidő-hosszabbítás, türelmi idő, devizáról forinthitelre váltás, kedvezményes előtörlesztési lehetőség) sokakon nem segített, legalábbis tömeges igénybevétel nem történt, párezer ügyfél élt ugyan a lehetőséggel, de az igazi problémák megmaradtak.
Ez sajnos várható volt, a törlesztőrészletek 20-30-40 százalékos emelkedése alapvetően nem a bankoknak róható fel. Részben persze kamatemelések is vannak mögötte, de leginkább a devizaárfolyamok alakulása okozta a forintban mért terhek drágulását.
A bankok szemszögéből
A bankok megrendszabályozása persze mindig népszerű, általában jogos is, és bizony a válság miatt a hazai bankok szorongatva érzik magukat, veszni látják profitjaikat, tőkéjüket, ezért most nem az a legfontosabb számukra, hogy mindent megtegyenek az ügyfelek támogatásáért. Bizony a kormány által tavaly októberben letárgyalt és novembertől érvényes kedvezmények megújításáról, bővítéséről sem sikerült egyelőre megegyezni a pénzintézetekkel.
Őket is meg lehet azonban érteni. A magyar bankok alapvetően óvatosan hiteleztek, de az élet ma már beérte vagy le is hagyta az egykori óvatosságot. Számoljunk együtt! Ha egy bank 12 hónappal ezelőtt egy 20 millió forintos lakásvásárláshoz 16 millió forintnyi svájcifrank-alapú kölcsönt mert kihelyezni, akkor (a svájci frank 160 forintba került ekkor) valójában 100 ezer svájci frankot kölcsönzött, és a fedezet valós értékének csak a 80 százaléka volt a hitel.
Ma, amikor 200 forint egy svájci frank, ez a 100 ezer franknyi adósság már 20 millió forintot jelent, és még az is lehet, hogy a válság nyomán már nem is ér 20 milliót a megvásárolt lakás. Vagyis a bankok azzal találkoznak, hogy a felajánlott fedezetek már nem feltétlenül érnek annyit, mint a kölcsön, ugyanakkor a nehéz helyzetbe került ügyfeleiktől nem nagyon tudnak pótlólagos fedezeteket bekérni.
Bizony, megnőtt a bankok kockázata, bár korábban – jogos óvatosságból – általában még a lakások értékének 80 százalékára sem adtak hitelt, jellemzőbb volt a 60-70 százalékos hitel/fedezet (loan to value) érték. A magyar állam jó szándékú segítséget kíván nyújtani a sok devizahitelesnek, de az is felvethető, hogy miközben szerte a világon a kormányzatok a bankok segítségére sietnek (ezzel nem kevés ellenérzést szülnek a lakosságban, akik némileg joggal gondolják úgy, hogy megint azok a bankok és bankárok járnak jól, akiknek részben köszönhetjük aktuális bajainkat), addig itthon éppen a bankokat szorongatják. A szorongatás kifejezés ugyan talán túlzó, de ha egy bank-ügyfél viszonyban az ügyfelek számára előnyös változásokat visz keresztül a kormányzat, akkor az a bankoknak vélhetően hátrányos.
Az ügyfelek helyzete
Az elemzők, a banki szakemberek eltérően látják, hogy hol van az az árfolyam, ahol már teljesen ellehetetlenülnek az ügyfelek, annyira megemelkedik a törlesztés, hogy sokan nem tudják megoldani a részletek előteremtését. Pár hónapja még a 310-320 forintos árfolyam biztosan ilyen értéknek tűnt, de ahogy közeledünk ehhez a kurzushoz, a bankok mindenkit megnyugtatnak, átmenetileg ezt az elszállt árfolyamot is kibírják majd a portfóliók.
Az ügyfelek ugyanis még mindig igen szép arányban törlesztenek pedánsan. Sajnos azonban ezek az úgynevezett bonitásmutatók Magyarországon kicsit csalókák, mert vannak olyan mechanizmusok, amelyekkel a rossz adósok rendszeren kívülre helyezhetők. A velük szemben fennálló követeléseket ugyanis a bankok eladhatják a követelésbehajtó partnereiknek, így csak a jobb adósok maradnak a banki kimutatásokban.
Felügyelet, versenyhivatal
A PSZÁF leginkább a panaszokat kezelő ügyfélszolgálati munkatársak számának növelésével, a jogi eljárásokat megelőző/helyettesítő békéltető testületek megerősítésével és népszerűsítésével igyekszik a növekvő ügyfél-elégedetlenségre felkészülni. Egészen máshol látja a probléma gyökerét a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), amely nemrég vizsgálta a bankszektort, és arra jutott, hogy a túl hosszú bank-ügyfél kapcsolatokban eltűnik a verseny, és a bankok túlzott információs előnyt szereznek.
A GVH ajánlásai szerint szigorúbban kellene szabályozni a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségeit, és maximalizálni kellene a végtörlesztési díjakat. Külön hangsúlyozta a GVH, hogy az ügyfelek jobb tájékoztatást, összehasonlítható adatokat érdemelnének, amelynek révén nemcsak a szerződéses viszony legelején, de későbbi pontokban is elképzelhető lenne a szolgáltatóválasztás, vagyis a bankváltás. Ha a GVH javaslatainak megfelelően változna a szabályozás, akkor a bankoknak alaposan és objektív indokokkal kellene alátámasztani minden egyoldalú szerződésmódosítást, a hiteltermékek összehasonlítását pedig egy független weblap segíthetné.
Panaszok
Ha az ügyfél az objektív külső okok ellenére jelenleg úgy érzi, hogy a banki gyakorlat áldozata, sok fórumon próbálkozhat. A bankok maguk is nyitottabbak az újratárgyalásokra, a felügyelet ügyfélszolgálatán kívül pedig egyéb fórumok is akadhatnak.
Vannak független hatóságok, fogyasztóvédelmi, versenyhivatali eljárásokat lehet kezdeményezni. A jogi út előtt békéltető testületekhez, mediátorokhoz is lehet fordulni. Minden hasznos lehet, de sajnos nincs olyan hatóság, amely olyannyira ügyfélbarát és fogyasztóvédő módon tudna fellépni jelenleg, mint amennyit a forinterősödés segítene a helyzet konszolidálásán.
Persze a gyenge forint sokaknak lehetőség is. Aki ezekben a vészterhes napokban vesz fel devizahitelt, ahonnan a forint azután erősödni is képes, akkor ő nem a törlesztőrészletek emelkedésével, hanem a kezdeti feltételek folyamatos javulásával fog találkozni. Hiszen, aki 20 millió forint hitelt szeretne felvenni, az most svájci frank alapon 100 ezer franknyi hitelt vesz fel.
Ez pedig érdemben kisebb eladósodás, mintha a 160 forintos korábbi árfolyam esetén szükséges 125 ezer svájci frankot kellett volna kölcsönkérni. Igaz, ha a legrosszabb forgatókönyvek, a forint további szabadesése valósulna meg, akkor ügyfelek és bankok is egyaránt végzetesen rosszul járnának. A felügyelet és a versenyhivatal ekkor már végképp nem tudna segíteni!
