fejlett piacok
Korábbi, külföldi tőzsdékről szóló cikkünket, benne az európai és amerikai piacokról, itt olvashatja.
Jó pár évig, nagyjából 2008 elejéig hihetetlen profitokat lehetett bezsebelni a fejlődő piacokon (szinte mindenhol, de Kínában, Indiában, Oroszországban és Dél-Amerikában mindenképpen).
Utána, a már irreális magasságokba emelkedett tőzsdék hatalmasat zuhantak, és talán most jött el a pillanat, hogy újra alulértékeltnek tűnnek ezek az úgynevezett BRIC-piacok, még a csúnyán megváltozott világpiaci környezet figyelembevételével is.
Kína
A kínai piac nem eshet az olimpia évében, azt nem hagyja az állami tervgazdaság – szólt egy érv, ami aztán csúfosan megbukott, mert egész évben szakadt lefelé a kínai piac. Pedig a magyar befektetőknek ebben az időben lehet hogy ugyanannyi kínai részvényük volt már, mint magyar.
Elsősorban persze nem közvetlenül, a kínai tőzsdéken történő direkt megjelenést ugyanis kevés brókercég teszi lehetővé, hanem a remek hozamokkal kecsegtető befektetési alapokon, unit-linked termékeken keresztül. Pedig Kínában amúgy léteznek nagyon is valódi börzék, Sanghaj mellett a Hongkong közelében fekvő Senzen a két legfontosabb parkett, illetve Hongkongban is elérhetők kínai részvények és indexek.
A kínaiak a nyolcasokat szeretik.
A legismertebb kínai index, vagyis a sanghaji SHCOMP a fénykorban sokkal gyorsabban szárnyalt, mint a hongkongi kínai index, vagyis a Hang Seng China Enterprises Index, aztán sokkal nagyobbat koppant is. A kínai piac már régóta pilótajáték volt, amikor még világszerte propagálták a brókercégek a kínai befektetéseket (maguk a kínaiak is szerencsejátékszerűen tőzsdéztek, nem mérlegeket elemeztek, hanem azt nézték, hogy melyik cég ticker-kódjában szerepel a 8-as, a Kínában hagyományosan szerencsés szám). Jött is a nagy bukás, és a fundamentumok is romlottak, a kínai gazdaság 10 százalékos növekedési üteme biztosan lassul. Ugyanakkor sehol máshol nincsen a nagy nemzetgazdaságok közül 6-8 százalékos természetes növekedés, az alacsonyabb árak mellett ez már vonzó lehet.
India
Angolul kiválóan beszélő, olcsó munkaerő, amely egyre nagyobb hozzáadott-értékű szolgáltatásokkal is kiszolgálja a világot – informatika, könyvelés, call centerek és egyre erősebb ipar – ez India. Eközben etnikai konfliktusok, romló közbiztonság és még mindig felfoghatatlan mélyszegénység.
Ilyen háttérrel igyekszik visszakapaszkodni súlyos veszteségei után az indiai Nifty-index, a National Stock Exchange India legfontosabb mutatószáma. Ezen a tőzsdén megdöbbentően nagy multik is elérhetők, a GSK gyógyszercég, a Siemens, vagy éppen a legnagyobb indiai csoport, a Jaguar autógyárat is birtokló Tata. Indiát ráadásul – Kínával ellentétben – nem bénítják pártállami gigantomán elképzelések, tervgazdasági mechanizmusok, ugyanakkor talán éppen az angolszász befektetők komfortérzetének és nagyobb érdeklődésének köszönhetően az árazások is reálisak. Éppen ezért az elemzők ismét javasolják Indiát, de azért érezhetően kellő óvatossággal.
Dél-Amerika
Érdemes egy vegyes világról, Dél-Amerikáról is pár szót ejteni. A környezet nem tűnik túl impulzívnak, egy örökké államcsődökkel, devizaválságokkal, polgárháborúval fertőzött térség, amelynek ráadásul a nyersanyagszektorok az erősségei, amelyek most lejtmenetben vannak. Ugyanakkor a válság előtt éppen nagyon mentek a brazil és argentin piacok, vagy akár egyes kolumbiai, chilei cégek. Bár a visszaesés súlyos volt, továbbra sem érdemes leírni a térség legnagyobb tőzsdéjét, a brazil (Sao Paolo-i) Bovespat, hiszen Brazília itthonról felmérhetetlenül erős atomhatalom, olyan nemzetgazdaság, amelynek szén-, acél-, energiahordozó- és iparifém-exportja gyorsan felértékelődik majd, ha emelkednek újra az olajárak.
Argentína megítélése vegyesebb, ez a gazdaság rendre a válságok vesztesei között van, és a legújabbkori boomot megalapozó iparágai, az építő-, a textil- és az élelmiszeripar éppen nem a legkedvezőbb befektetési hívószó, de a gazdaság rengeteget konszolidálódott az utóbbi években, nagyon sok működő tőke érkezett az országba, nem rosszak a növekedési kilátások.
Oroszország
Oroszország addig zárkózott fel rohamléptekkel, amíg szárnyaltak a nyersanyagárak, az ország izmosodott, nőttek a devizatartalékok, a sok pénz minden egyéb szektorra pozitívan hatott. A világ összes tőzsdéje közül (a kínaival versenyezve) az orosz szenvedte meg azután a legjobban a válságot, intézményi kockázatok (felfüggesztett, bezárt tőzsdék), politikai kockázatok (antidemokratikusnak mondható berendezkedés, a politikának kiszolgáltatott cégek) fűszerezték a zuhanó alapanyagárak okozta veszteségeket.
A Moszkvai Értéktőzsdén (RTS – Russian Trading System – innen ered a legfontosabb index elnevezése is) befektetni még mindig hiperkockázatos, ugyanakkor a rengeteg alapanyagcég nagyot kaszálhat, ha a várakozásoknak megfelelően valóban normalizálódnak a nyersanyagpiacok. A Lukoil, a Gazprom, az acélipari Mechel elképesztően olcsó jelenleg, más kérdés, hogy ez a csúnya alulárazás – a kockázatok, például a rubelveszélyek tükrében – akár indokolt is lehet.
Magyar szolgáltatók
A piacon megmaradt magyar befektetési szolgáltatók zöme, főleg az egyedi ügyfeleket magasabb szinten kiszolgáló cégek kínálnak egyedi külföldi részvénybefektetési szolgáltatást is.
Természetesen vannak sztenderdizált megoldások is a külföldi befektetésekre, alapok, ETF-ek, certifikátok is, de aki utánamegy, hamar kialakíthatja a maga közvetlen egyedi részvényvásárlási lehetőségét is. A teljesség igénye nélkül a magyar független cégek közül a Concorde, a Cashline, a Buda-Cash, az Equilor, a Quaestor, a nagyobb, nemzetközi hátterű csoportok közül a Raiffeisen, a CIB-hez tartozó eBroker, a KBC, az Erste, az MKB, a Takarékbank, illetve egy amúgy kevésbé ismert szakosított netes bróker, a cseh Fio is kínál nyugat-európai és amerikai részvényvásárlást.
Egyesek még bátrabbak, és az ázsiai, vagy dél-amerikai vásárlásoktól sem zárkóznak el. A jutaléktáblázatok rendkívül cizelláltak, hiszen piaconként különböznek a tarifák, és az ügyfeleknek általában van lehetőségük egyedi megállapodást is kötni, de azt mindenképpen fontos tudni, hogy a külföldi papír megvásárlása alaphangon igen drága.
Nem is feltétlenül az 1 százalék körüli vásárlásarányos díj miatt (bár ez is magasabb, mint a BÉT-es vásárlások esetén), de sokkal inkább a fix minimum megbízási díjak miatt. Az 5-10, de sokszor 15-20 ezer forintos minimális jutalék miatt külföldi papírra inkább csak milliós értékben érdemes megbízást adni. Annak, aki így is érdeklődik, érdemes az üzletelés megkezdése előtt részletesen áttanulmányozni a tarifákat.
Nagyon eltérő lehet ugyanis a szolgáltatás ára és minősége a befektető céljaitól függően. A különböző piacok az egyes szolgáltatóknál különböző árakon érhetők el, főszabályként persze a közelebbi és a nagyobb piacok az olcsóbbak.
Megbízást személyesen és telefonon mindenütt lehet adni, de a szolgáltatók közel felénél internetes megbízásadásra is van mód. Sajnos azonban egészen elenyésző a 0-24 óráig működő rendszer, vagyis meglepő módon az amerikai üzletkötést lehetővé tevő rendszerek is gyakran csak magyar munkaidőben fogadnak megbízást, ennek érdemes utánajárni.
A netes tőzsdézők kedves játéka a több szolgáltató által is kínált daytrade, amelyre bizonyos házak alacsonyabb díjakat határoznak meg. Ha daytrade a célunk, szintén előzetesen ellenőrizzük, hogy adott szolgáltatónál van-e erre speciális tarifa, egyáltalán van-e rá lehetőség, mert bizony nem mindegyik cég áll készen a napon belüli üzletelés fogadására.
