Diszkrét homály fedi a nyugdíjpénztárak tavalyi hozamát: a piaci szereplők egyike sem siet közölni a sejthetően siralmas – szinte biztosan két számjegyű veszteséget mutató – számokat. A tavalyi tőkepiaci környezet ismeretében ugyanis nem lehetett nem fekete évet zárni: ha valaki részvénybe fektetett, akkor azért, ha kötvénybe, akkor azért, ha pedig ingatlanba, akkor azért bukott, kérdés csak a mérték volt – olvasható a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számának mellékletében.
„Durva becsléssel, több éves pénztártagság és egy becsült átlagos tagdíjfizetés mellett akár másfél-két korábbi év hozamát is elvihette az elmúlt esztendő” – ad némi támpontot a körülbelül egy hónap múlva publikálandó teljesítményekhez Lehoczky László, az MKB Nyugdíjpénztárak ügyvezető igazgatója, aki biztatásképpen hozzáteszi, hogy az elmúlt tíz évből azért nyolcban volt pozitív hozadéka a nyugdíjra szánt vagyonok befektetésének.
Történelmi pillanat?
A jelenlegi helyzetet ugyanakkor az évtized nagy belépőjeként is fel lehet fogni. Az árfolyamok most annyira alacsony szinten vannak, hogy aki most tud elkezdeni előtakarékoskodni, 30-40 év alatt valóban megalapozhatja a gondtalan időskort. Aki tehát eddig nem tette meg, az most – valamilyen önkéntes kiegészítő megtakarítási forma révén – elkezdheti felépíteni majdani nyugdíját.
„Merthogy az állami pilléren túl szükség van az öngondoskodásra, az nem kérdés” – fogalmaz Matits Ágnes, a MACs Kft. ügyvezetője, aki szerint arra viszont már sokkal nehezebb válaszolni, hogy milyen befektetést érdemes választani.
„Részvénytúlsúlyos portfóliót” – tanácsolja az AXA Nyugdíjpénztárak ügyvezető igazgatója. Jarecsni Rita úgy látja, hogy egy-két év rossz teljesítménye eltörpül majd 3 évtized távlatából, és a tőkepiacok eddig is azt igazolták, hogy kellően hosszú időtávon a részvények meghaladják más, alacsony kockázatú eszközök hozamát. A szakember szerint tehát érdemes most felhalmozásba kezdeni, aki pedig magánpénztári tag és több évtizede van a nyugdíjazásig, az legalább azon gondolkodjon el, hogy átsorolja magát a hosszabb távon – a jelenlegi szabályok szerint 2011. júliustól – minimum 40 százaléknyi részvényt forgató úgynevezett növekedési portfólióba.
„Mindenkit óva intenék a túlzott kockázatvállalástól, amikor a leendő nyugdíjára vagy egy életbiztosításra tesz félre, mert nem lehet tudni, hogy a szolgáltatás igénybevételekor éppen milyen tőkepiaci ciklust írunk” – vallja ezzel szemben Matits Ágnes, aki a mostani igen alacsony tőzsdei árak láttán is a legkevésbé kockázatos – magyar vagy nemzetközi – állampapírok felé terelné a megtakarítókat. A szakember elméletileg az ingatlanalapokat is ideális hosszú távú befektetésnek tartaná, de nem a jelenlegi, illikvid hazai piaci környezetben, amikor a kényszerértékesítések következtében fennáll a hirtelen leértékelődés veszélye.
Sokat bukhatunk
Számítások szerint ha egy nyugdíjpénztár folyamatosan évi egy százalékponttal alacsonyabb megtérüléssel működik versenytársánál, akkor 40 év elteltével már 20 százalékkal kevesebb nyugdíjat tud majd kifizetni, mondjuk havi 150 ezer forint helyett csak 120 ezer forintot.
Ehhez képest az tulajdonképpen már részletkérdés, hogy megtakarításaihoz milyen intézményi kereteket választ a befektető – írja a Figyelő.
(A Figyelő csütörtöki számának mellékletében az ijesztő mértékű hazai nyugdíjtudatlanságról és olvashat. A lap szerzői ezen túl nyugdíjstratégiákat ajánlanak korcsoportok szerint.)
