Van olyan család a településünkön, amelynél nyolc Provident-hitel van, fejenként egy normál és egy kísérőhitel – mondta felháborodva a Figyelőnek Mali Zoltán, egy ormánsági kistelepülés, Drávapiski polgármestere. A faluban élő 47 család fele, legalább 25 háztartás számíthat a hét valamelyik napján a providentes pénzbeszedő látogatására – a 2001 óta Magyarországon is kis összegű kölcsönöket folyósító cég ugyanis hetente szedi a törlesztő részleteket. Az egyik szomszéd faluban már azt is pontosan tudják, mikor kihez érkezik a pénzbeszedő: árulkodó jel az, hogy éppen kinek a háza előtt tűnik fel a piros Suzuki.
Rajz: RedDotCorbis
Mácsik Zoltán, a Provident Zrt. egykori biztonsági vezetője sokat tud a cég módszereiről és belső ügyeiről, de – mint mondja – amióta a gyorskölcsönöket nyújtó társaság ellen fellépő civil mozgalomhoz csatlakozott, több lejárató hadjárat is indult ellene. Ezért csak egy közismert tényt volt hajlandó megerősíteni lapunknak.
Tapasztalatai szerint Magyarországon „szükség” alapon működhetnek az ilyen cégek, ugyanúgy a többi szomszédos, volt szocialista országban. Ott sikeresek, ahol a leszakadó és gyakran mélyszegénységben élők csak a „kamatos pénz”, vagyis a magánszemélyek által nyújtott uzsora, illetve a közel olyan drága legális gyorskölcsön között választhatnak.
Egymillió adós?
Karsai József, Battonya polgármestere szerint az országban mintegy egymillió ember lehet eladósodva a kis összegű gyorskölcsönöket folyósító cégeknek. A becslés nem állhat távol a valóságtól, ugyanis Mikola Gergely, a Provident igazgatósági tagja azt közölte: jelenleg 320 ezer ügyfelük van, s a legfrissebb, 2007-es adatok szerint éves szinten 47 milliárd forint értékű hitelt nyújtottak. A 2001-es piacra lépés óta pedig már 750 ezer ügyfélnek folyósítottak kölcsönt, közel 2,5 millió ügylet során.
A battonyai polgármester mindenesetre felmérette települése kitettségét a gyorskölcsönös cégeknek, s adatai szerint mintegy 400, gyakran 3–6 gyereket nevelő család adósa a társaságoknak. Tapasztalatai szerint a családok 60 százaléka gáz-, villany- vagy vízdíjtartozásra veszi fel a kölcsönt, nemritkán azért, mert úgy tudják, ha a szolgáltató lekapcsolja házukat a rendszerről, csak a visszakapcsolásért 200 ezer forintot kell fizetniük.
A battonyai hitelfelvevők 40 százalékának a helyzete még rosszabb: ők általában élelmiszer-vásárláshoz veszik fel és felélik a pénzt, s így reményük sincs arra, hogy valaha visszafizessék a tartozást. Drávapiskin a polgármester szerint a viszonylag jól működő szociális háló miatt a családok főleg beiskolázásra vagy a közműdíjak fizetési hátralékai miatt adósodnak el. Tavaly ősz óta a polgármester tapasztalatai szerint a településen élők közül egyre többen válnak közülük is fizetésképtelenné.
A bedőlt hitelekről a Provident nem hoz nyilvánosságra adatokat, de Mikola Gergely szerint annak mértéke „nem különbözik lényegesen a lakossági hitelpiacon jellemző arányoktól”. Egy neve elhallgatását kérő informátorunk szerint nemfizetés esetén az üzletkötők szokásos heti begyűjtő körútjuk alkalmával fényképeket készítenek a még meglévő ingóságokról, s figyelmeztetik az adóst, nehogy a következő látogatásig eladogasson valamit. Informátorunk szerint a hitelbedőlési arány így is nagyon magas, a kölcsönért kért felár viszont akkora, hogy ha 10 hitelből 4 bedől, a cég akkor is „a pénzénél van”.
A gyorshiteltől a hitelcsapdáig
Rövid futamidővel (26, 40, illetve
54 hétre) nyújtanak gyorsan, „házhozszállítással”, s némi túlzással
bárkinek kis összegű kölcsönöket a felügyeleti engedéllyel, legálisan
működő cégek. A 30 ezer, de legfeljebb 200 ezer forintos hitelekért
azonban brutálisan magas kamatot kell fizetniük az arra rászorulóknak.
A Provident Pénzügyi Zrt. például 200 és 410 százalék közötti teljes
hiteldíj mutatóval (THM), kezes és jelzálog bevonása nélkül folyósít
kölcsönöket. A cég honlapján szereplő példa szerint, ha valaki 200 ezer
forint hitelt vesz fel a társaságtól 54 hetes futamidővel, akkor ezt
262,44 százalékos THM mellett teheti meg, s a hitel költségeként
összesen 167,2 ezer forintot kell fizetnie. Azaz, 6,8 ezer forintos
heti törlesztő részletek formájában a tőkével együtt 367,2 ezer
forintot kell visszafizetnie.
A cég igazgatósági tagja szerint a magas,
300–400 százalékos THM-ek láttán sokan azt gondolják, hogy a kapott
pénz három-négyszeresét is ki kell fizetni, holott ez nem igaz. Mikola
Gergely egy 405 százalékos THM-mel futó hitelt említ, amikor a
hitelfelvevő 50 ezer forintot vesz fel 26 hetes futamidővel, s azért
„csupán” 24,1 ezer forintot (vagyis a felvett összeg közel felét)
kellett kifizetnie hiteldíjként.
A gond az, hogy a drága
hiteleket egyre nagyobb arányban csak egy újabb kölcsönből tudják
törleszteni az emberek, így mind többen kerülnek adósságcsapdába. Ezt a
tendenciát a gazdasági válság csak erősíti. Nagyon gyakori módszer a
hitelkihelyező részéről, hogy amikor az adósság kissé lecsökken,
kísérőhitelt sóz az ügyfélre. A korábbi példánál maradva: amikor a 200
ezer forintot felvevő adós ugyanennyit visszatörleszt, már csak 167,2
ezer forint adóssága van hátra. Ekkor ismét kaphat 200 ezret kézbe, „ha
már eddig ilyen rendesen törlesztett”. Az új hitelért ugyancsak 367,2
ezer forintot kell majd visszafizetnie, ami tetéz az a 167,2 ezer
forint, ami az első kölcsönből hátravan. Vagyis az adósság ekkorra
534,4 ezerre duzzad úgy, hogy már az eredeti hitelösszeget
visszafizették.
Nem vitás, hogy a gyorskölcsönt nyújtó társaságoknak igen magasak a kockázataik, miként az is tény, hogy a sok kis összegű hitel, illetve a házhoz kijárás miatt magasak a költségeik is.
Aranybánya a kereskedelmi televízóknak
A legnagyobb cég, a Provident esetében a reklámköltés is tetemes lehet. A társaság erről ugyan nem ad felvilágosítást, a Figyelő információi szerint azonban az összeg 2008-ban elérte az 1,2 milliárd forintot. Így a kereskedelmi televíziók számára drága kincs az ilyen tehetős hirdető – különösen a mostani válságos időkben. A drávapiski polgármester szerint feltehetően ő is ennek esett áldozatául, amikor 270 kilométert utazott Budapestre, hogy két tévében is beszámoljon egy barcsi rokkantnyugdíjas házaspár kálváriájáról, akiknek providentes adósságuk miatt eladott házát „bagóért” épp a gyorskölcsönös cég üzletkötője vásárolta meg. Tévés szereplését azonban lemondták.
Az biztos, hogy a Providentnek a magas reklámköltségek ellenére is jól megy a szekér: 2007-ben 1,4 milliárd forintos adózott nyereséget könyvelhettek el. Nem véletlen, hogy nő a konkurensek száma is. Közülük is a legérdekesebbnek az Athlon Pénzügyi Zrt. tűnik. Az Athlon termékei és értékesítési módszerei kísértetiesen hasonlítanak a Providentéhez.
Az értékesítést 2006 novemberében megkezdő cég – honlapja szerint – néhány hónappal később, 2007 áprilisában már több mint 10 ezer ügyféllel büszkélkedett. Az azóta országos értékesítési hálózatot kiépítő társaság többségi tulajdonosa tavaly lett – a Forrás Vagyonkezelő és Befektetési Nyrt.-n keresztül – Leisztinger Tamás, az ismert milliárdos vállalkozó. A 100 százalékban magyar tulajdonban lévő társaság többi részvényese volt providentes üzletkötő, vezérigazgatója pedig Gergényi Péter, a korábbi országos rendőrfőkapitány.
Támadhatóság
A válság nyomán megszorult háztartások gyorshitelezése tehát jelenleg is jó üzlet, nem kizárt azonban, hogy márciustól változik a világ az ezzel foglalkozó cégek számára. Varga Csaba, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) főigazgatója a köztévében ugyan kifejtette, hogy a gyorskölcsönt nyújtó cégekre nem vonatkoznak az uzsoratevékenység megfékezése érdekében hozott, 2009. március elsején életbe lépő törvénymódosítások, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium lapunknak adott tájékoztatása szerint mégis jogszerűtlenek lehetnek a kirívóan magas THM-mel működő gyorskölcsönös szerződések.
Tény, hogy uzsora bűncselekményt a Büntető törvénykönyv szerint jogi személy nem követhet el, így ez a passzus a gyorskölcsönös cégekre nem vonatkozhat, a Polgári törvénykönyv alapján viszont más a helyzet. Ez utóbbi alapján feltűnő értékkülönbségre hivatkozva eddig is támadhatóak lettek volna az efféle szerződések. A módosítás azonban nevesíti, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közti feltűnő értékkülönbség egyik tipikus megjelenési területe a lakossági kölcsönszerződéseknél az, amikor a fogyasztókat terhelő hiteldíj összege túlzott mértékű a hitelnyújtó szolgáltatásához viszonyítva.
A törvény azonban nem ad meg egzakt értéket arra, mekkora teljes hiteldíj mutatótól állhat fenn az aránytalanság, azt minden egyedi ügynél a bíróságnak kell értékelnie. Ennek alapján várhatóan az első perek ítéletei mutatják majd meg, hol a határ, s valóban történt-e szigorítás.
