Amikor tavaly októberben ijesztő ütemben zuhant a forint, ráadásul éppen behalt az állampapírpiac és a tőzsdei árak is szabadesésben voltak, a legkomolyabb aggodalmak merültek fel a magyar gazdasággal kapcsolatban, utólag maga a miniszterelnök is az államcsőd veszélyéről nyilatkozott.
Az IMF-vezette nemzetközi konzorcium 25 milliárd dolláros hitelkerete ugyan a választásokig vélhetően ellátja forrásokkal az országot, joggal gondolhattuk, hogy ezen a lélegeztetőgépen addig elvegetálhat a gazdaság, idén januárban – immár sokkal nyugodtabb elemzői- és médiatálalásban – a forint mélyebbre zuhant még az októberi szintnél is.
Okok
A bevezetőben említett különböző okok valóban segíthették az árfolyamesést. A gázárvita az ország sérülékenységét, a leállított üzemek a sajnos amúgy is recessziós év elé néző reálgazdaság újabb kibocsátáscsökkenését mutatták. Nem voltak éppen bizalomkeltőek az ipari adatok sem. Külföldön a gázai harcok miatt általában romlott a fejlődő piacokkal szemben a bizalom.
Az IMF-hitelszerződés kapcsán pedig az a pletyka terjedt el a szervezet vezetőjének Dominique Strauss-Kahnnak a magyarországi látogatása előtt, hogy máris problémák vannak a magyar fél feltételteljesítésével, túlzottan magas inflációval tervezett a költségvetés, nem fognak ilyen ütemben nőni a bevételek, illetve az a pletyka is terjedt, hogy az IMF nem nézi jó szemmel a magyar trükközéseket, a 13. havi juttatások elvonása-nem elvonása ügyében.
Ekkor már 285 forint volt egy euró, végül az IMF-vezető – legalábbis átmenetileg – mindenkit megnyugtatott, minden a legnagyobb rendben a magyar-IMF viszonyban, gyorsan 275-ig korrigált a forint.
A spekulációk
A forint gyengeségét magyarázandó persze ismét elhangzott a miniszteri értékelésekben a bűvös szó: spekuláció zajlott a forint ellen. Amikor a politikai vezetők ezt a kifejezést használják, rendre olyan hangulatot festenek, mintha a sötétben bujkáló gaz ellenforradalmárok sötét szobákban ördögi terveket szőnének Magyarország ellen.
Természetesen még az is lehet, hogy egyes bankok valóban egyeztetnek, összehangoltan vesznek fel pozíciókat, de alapvetően el kell fogadnunk, hogy amit mi spekulációnak írunk le, az egyfajta, sajnos megalapozott piaci vélemény a magyar gazdaságról, illetve erre a véleményre alapozott pénzpiaci ügylet, legyen az akárcsak a magyar kitettség fedezése, vagy valóban a várható kellemetlen jövőbeli történésekre felépített eladás.
A helyzet amúgy globálisan kicsit már konszolidálódott, kevésbé viharosak újabban a legproblémásabb részpiacok, kevesebb szó esik egyes pénzügyi intézmények beborulásáról. Ugyanakkor Magyarországon kicsit nehezebb a helyzet, mert a válság időszakában voltaképpen a válságkezelés maga elmaradt.
Önáltatás
No persze, az IMF-hitel felvétele mindenképpen a válság kezelésének mondható, és valóban ideig-óráig elégséges lesz ez az igen nagyvonalú nemzetközi finanszírozás, vagyis a közvetlen csődveszély elhárult, de a költségvetési folyamatokba tartósan beépített kiadáscsökkentés, a nagyobb potenciális növekedést segítő lépés vagy akárcsak a bankrendszer megsegítését célzó intézkedés még nem történt.
Félreértés ne essék, tüneti kezelés folyamatosan zajlik, és bizonyára ezek jó lépések, például a korábbi 300 pontos kamatemelés, illetve az MNB ECB-forrásból megvalósított rendkívül fontos támogatása, amely a bankok devizaszükségletei szempontjából meghatározó FX swap piacon segíti a magyar bankokat egyik napról a másikra túlélni. Az MNB ugyanis overnight, azaz egynapos futamokra tud segíteni az eurószükséglet előteremtésében (svájci frankra ez a típusú segítség sajnos nem vonatkozik).
Mindezek azonban az alapproblémákon nem segítenek. A hitelminősítők leértékeléseit divat a hazai elemzők részéről lesajnálni, mondván előre nem jeleznek semmit, utólag, késve minősítenek folyamatokat. Ezúttal azonban Magyarország egységes leminősítése aligha volt tévedés. Az IMF-csomaggal rövid távon túlélünk, de a problémáink nincsenek megoldva, sőt mélyülnek.
Adósságspirál
A problémák közül az egyik legsúlyosabb a magas deficit és a magas reálhozam miatti egyre vadabb adósságspirál. A hatalmas hitelkeret természetesen nem egy az egyben növeli a magyar eladósodottságot, hiszen felhasználásának fő célja a lejáró devizaadósságok újrafinanszírozása. Vagyis, amikor lehívunk a hitelkeretből egy összeget, akkor nő az adósság, amikor törlesztünk vele, akkor csökken.
A magyar adósságállomány GDP-arányosan viszont igencsak elszállhat a következő években. Gondoljunk csak az idei évre, amikor nemcsak az adósságállomány nő, de a viszonyítási alap, vagyis a magyar GDP is csökken. Az adósságspirál ellen semmilyen érdemi lépés nem történt, ráadásul egyre több forrást kell a magyar államnak bevonnia.
A kormányzatot dicséret illeti, az ország életben tartását jelentő IMF-hitelt gyorsan letárgyalta és megszerezte, a nagy kérdés az, hogy mi lesz utána, vagyis hogyan lesz megújítható másfél-két, esetleg három év múlva a sok lejáró devizaadósság, kezelhető lesz-e a törlesztés. Jó esetben igen, megnyugodnak a hitelpiacok, ám az adósságspirállal valamit kezdeni kell.
Forintjövő
Amikor tehát az átmeneti, 260 forintos euró környéki stabilizáció után újra 285 forintos eurót látunk, akkor korántsem csak rövid távú spekulációkra érdemes gondolni, hanem egy reális, Magyarországgal kapcsolatban megfogalmazott értékítéletet is láthatunk. Mindez persze nem tesz jót a devizahiteleseknek, megint magasabbak lesznek a törlesztések.
Amit pedig mindenképpen el kell kerülni, hogy az euró érdemben beszakadjon, azaz 330-350 forintig is elszaladjon. Ekkor ugyanis a magyar bankrendszert sújtó forrásoldali krízis, vagyis az, hogy nem könnyű manapság devizaforrásokat találni, könnyen átfordul egy eszközoldali krízissé. Ekkor már olyan rossz helyzetbe kerülnek a devizahitelesek, hogy nagyon megnő a rosszul fizető ügyfelek aránya.
Ezért van nagyon nagy tétje minden jegybanki nyilatkozatnak, az MNB kamatcsökkentéseinek. Ha a piac azt veszi le, hogy mivel az MNB inflációs célja recessziós környezetben könnyebben teljesül, ezért a jegybanknak nem kell az importált infláció ellen védeni az erős forintot, akkor újabb érvet és lökést kaphat a forint gyengülése.
Sajnos, ebben a környezetben bármennyire is üdvös lenne egy alacsonyabb kamatkörnyezet, a túl gyors kamatcsökkentés is – mivel mérsékli a forint csáberejét – kártékony lehet az árfolyamra. Sajnos egyáltalán nem vagyunk kint az erdőből, izgalmas hetek, hónapok elé nézünk!
