Annak idején, a magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor nem ajánlották a magán-nyugdíjpénztári (mnypt.) belépést azoknak, akiknek kevesebb mint 15 évük volt hátra a nyugdíjig, de nem is tiltották meg. Így nem kevesen voltak, akik láttak fantáziát abban, hogy ne a közös nagy kalapba fizessenek, hanem saját számlára.
Az idő rövidsége miatt viszont nem gyűlik össze annyi megtakarításuk, hogy azt érdemes legyen járulékra váltani, ezért többnyire az egyösszegű felvétel mellett döntenek. A lehetőség a 2012. december 31-ig nyugdíjba vonulók részére adott, és kevés kivétellel élnek is vele.
Akad, aki visszaléphet
Ugyaneddig van lehetőség visszalépni az állami nyugdíjba a nyugdíjazás időpontjában, de csak ha 120 hónapnál kevesebb mnypt. tagsága van a leendő nyugdíjasnak. A januárban nyugdíjba menőknek például akkor áll a lehetőség. ha 1999. márciusban, vagy később lettek mnypt. tagok. Akik 2002. februárjában, vagy annál később lettek mnypt. tagok, és legkésőbb 2012. december végéig esedékes nyugdíjazásuk, mindenképpen választhatnak.
A rokkantnyugdíjba kényszerülők számára továbbra is (időbeli korlát nélkül) nyitott a lehetőség, hogy ennek megállapításakor (vagy a megállapítás után maximum 30 napon belül) visszalépjenek az állami nyugdíjrendszerbe.
A rendvédelmi dolgozóknál, fegyveres szervek munkatársainál (rendőr, katona, tűzoltó) is lehetséges a visszatérés, legkésőbb 2010. december 31-ig esedékes nyugdíjazáskor azoknak, akiknek 2007.12.31.-ig volt legalább 20év szolgálati idejük.
A visszalépési szándékot a nyugdíjigénnyel együtt kell benyújtani. További részletek megtudhatók Itt keresve „visszalépés” szóra pszafhu_johatudjuk_20050729_11 pontja alatt.
A cikk végén lévő táblázatban ki-ki megtekintheti, visszaléphet-e az állami nyugdíjrendszerbe.
Miért nem több?
Miért is van olyan kevés pénz a nemsokára nyugdíjba vonuló mnypt. tagok számláin, hogy a magánnyugdíj-járadék összege plusz a megmaradt 75 százalékos állami nyugdíj együtt nem tesz ki legalább 100 százalékos állami nyugdíjat? Mi lett a mynpt.-be befizetett 25 százalékaikkal?
Foghatnánk a válságra a dolgot: a mnypt.-k befektetési eredménye az idén jócskán negatívba csapott át, amit a most nyugdíjba vonulók sajnos veszteségként realizálnak, vagyis kevesebb pénzt kapnak egy összegben vagy járulékként, mint amire a pénztárak korábbi eredményei alapján számíthattak volna.
De nem csak a válság a hibás. Van egy másik ok, ami a válságtól függetlenül megrövidítheti az annak idején az ajánlás ellenére (minimum 15 év legyen a nyugdíjig) is mynpt.-t választókat, illetve ha kisebb mértékben, de azokat is, akik nem pályakezdőként léptek be.
A FigyelőNet kérdésére Borza Gábor az ING Nyugdíjpénztár ügyvezetője, a Stabilitás pénztárszövetség elnökségi tagja segített értelmezni a kialakult helyzetet.
Negyed rész elveszett
A tb, és a mynpt.-i befizetések aránya 3:1. Ahogy valaki mnypt. tag lesz, az állami nyugdíját már nem 100, hanem csak 75 százalékban állapítják meg. Méghozzá a mnypt. tagok teljes szolgálati idejére 75 százalékos állami nyugdíjat számolnak, mintha pályakezdőként léptek volna be a pénztárakba, és nem fizették volna évekig, vagy évtizedekig a tb-be a teljes összegű nyugdíjjárulékot.
A mnypt.-i tagságot megelőző időszak negyed része pedig egész egyszerűen elvész a számukra. A belépés előtt befizetett tb-nyugdíjjárulék összegének arányos részét (egynegyedét) ugyanis nem utalja át a tb a mnypt.-aknak.
A rendszer akkor lenne igazságos, ha a mnypt.-i belépésig letöltött szolgálati időre 100 százalékos állami nyugdíjat számolnának, és csak a mnypt.-i időszakra 75 százalékot – vélte a szakember.
Aki nem számol, ráfizethet. Fotó: MTI
Mivel lehetett tudni, hogy ez a 25 százalék elvész – folytatja Borza Gábor – adódott a kérdés: mennyi idő alatt tud olyan hatékony lenni a mnypt., hogy a befizetések hozammal növelt összegei behozzák ezt a veszteséget. A szakemberek úgy kalkuláltak, ehhez legalább 15 éves tagság kell. Ezért mondták azt, hogy akinek nincs hátra legalább 15 év a nyugdíjig, az ne lépjen be mnypt.-ba.
Miről is lehet dönteni?
A mnypt. tagok még 2012. 12. 31-ig dönthetnek az egyösszegű felvétel mellett, és csekély kivételtől eltekintve így is döntenek. A kérdés az, végiggondolják-e hogy a magánnyugdíj-megtakarítás egyösszegű felvételével azt is választják, hogy életük végéig csak a lehetséges állami nyugdíj háromnegyed részét kapják. A teljes összegű tb-nyugdíjhoz viszont le kell mondaniuk az egyszeri nagyobb summáról. Amely összeg a jelen válságos időszakban egyébként jóval kevesebb is, mint lehetett volna…
Arra a kérdésre, kik és mennyivel jártak rosszul azzal, hogy magánnyugdíjpénztári (mnypt.) tagok lettek ahelyett, hogy maradtak volna a tb-nyugdíjnál, csak az adott pénztártag pontos helyzetét ismerve lehet pontos választ adni, mondta Binder István, a PSZÁF főosztályvezető-helyettese.
Nem lehet tehát vonalat húzni, és azt mondani, hogy aki x évben választotta a mnypt.-t, az még rosszul járt, aki később, az pedig már nem, összegez Binder. A nyugdíjazáskor (amíg, és akinek lehet) ezért érdemes kiszámoltatni, jobban járhat-e az állami nyugdíjjal.
A döntés azért nem könnyű a számítás ellenére, mert nem lehet tudni, milyen változások lesznek a nyugdíjas évek alatt az állami nyugdíjban (hiszen például váratlan fordulat volt a 13. havi nyugdíj bevezetése, s éppen ilyen váratlan volt annak 80 ezer forintban korlátozása).
—-Magánnyugdíj kontra állami—-
A nyugdíjjárulék a bruttó bér 32 százaléka. Ebből a mnypt.-ba 8 százalékot fizet be a tag (ezt egyedileg még 2 százalékkal kiegészítheti ő, vagy munkáltatója). A befizetett összeg csökken a pénztár költségeivel és növekszik a hozammal. Ennél több nem áll rendelkezésre, de ez biztosan. Kivéve persze az olyan válságos időszakot, mint a mostani, amikor az éppen nyugdíjba vonulók kénytelenek elszenvedni, hogy a pénztárak vesztesége az ő kifizetéseiket is megkurtítja.
Mnypt. tagság esetén a bruttó bér 24 százaléka megy a tb-be. Nincs költség- és hozamnyilvántartás, és a kifizetés nem a befizetések (tőkefedezeti), hanem a felosztó-kirovó elv alapján történik, amelyet a mindenkori nyugdíjpolitika is befolyásolhat, pluszban és mínuszban is, előre nem kalkulálható módon. Mint például most, amikor a 13. havi nyugdíjat nyolcvanezer forintban maximalizálták.
A mnypt.-ban éppen az lehet szimpatikus, hogy nem kerül be a közösbe a befizetés, hanem a tag tulajdona, örökölhető, kiszámítható, a kifizetés módja megválasztható. Önmagában ezek a tulajdonságok is értékesek és döntőek lehettek a választásnál. És bár alapvetően járadékjellegű megtakarításról beszélünk, a rövid távra mynpt.-t választóknak fontosabb lehetett akár a járadéknál is, hogy nyugdíjba lépésükkor egy nagyobb összeget feltétlenül kézhez kapjanak, ami a tb-ben nem lehetséges.
Tíz év nem pótol harmincat
Valószínű, hogy túl rövid futamidő esetén, ha valaki 40-50 évesen választotta tíz évvel ezelőtt a mnypt.-t, kevésbé járt jól a járadékkal, mint ha maradt volna a tb-ben. A mnypt. ugyanis hosszú távú megtakarítás, befektetés, említ egy másik szempontot Binder István. Hozamtól függetlenül a pénztár öt-tíz év alatt nem képes kitermelni azt a megtakarítást, amihez harminc-negyven év szükséges.
A teljes futamidő alatt, normál gazdaság mellett viszont pozitív reálhozamot produkálnak a mnypt.-k, hangsúlyozza ugyanő, akkor is, ha esetleg közben volt egy-egy negatív negyedévük vagy évük is, mint például a 2007-es. Tartja ezt az állítást az idei első féléves több mint 180 milliárd forintos befektetési veszteség ellenére is. Majdnem tízéves pályafutásuk alatt már eddig is pozitív, az inflációt több százalékponttal meghaladó reálhozamot értek el, ezt mindenképpen ki kell emelni, teszi még hozzá.
Ha „állambácsi” osztogat
A mnypt.-k tőkefedezeti rendszeren alapulnak, amelynek a sajátossága, hogy csak annyit lehet kifizetni, amennyit befizettek (növelve a hozammal, csökkentve a költségekkel), állítják mindketten. Ezzel szemben az állam szolidaritása a befizetetten túl is kiegészít(het)i a nyugdíjakat, de ez nem biztos, attól függ, milyen az éppen aktuális nyugdíjpolitika.
Nem lehetett előre számolni azzal, hogy a tb-nyugdíjaknál extra emelések lesznek, bevezetik a 13. havi nyugdíjat, ezzel egyre előnyösebbé válik a régi rendszer és megnehezedik a mnypt.-knak a kezdeti hátrány ledolgozása, mutat rá Borza Gábor.
Hányan léphetnek vissza?
Jelzi, hogy lehetnek még a rendszerben, akik nem döntöttek jól: számukra jelenleg is létezik a korlátozott visszalépési lehetőség a tb-be, ami Binder István szerint nagyságrendileg néhány tízezer főt érinthet.
Az AEGON Nyugdíjpénztár magánágazatában a tagságnak csupán 5 százaléka 50 év feletti, őket érintheti a visszalépés. Véleményük szerint 5-12 év múlva, amikor a ma 50-55 évesek mennek majd nyugdíjba, valószínűleg már nem lesznek rosszabb pozícióban a mnypt. tagok a tb-seknél. Ha 65 évre növekszik a korhatár, akkor egy ma 50 éves tagnál már 25 éves magánpénztári megtakarításról beszélhetünk a nyugdíjba vonulás időpontjában.
Akik már a kezdetekkor, 1998-ban vagy a következő években beléptek, valószínűleg átgondolták saját életciklusuk, meglévő megtakarításaik, életpályájuk alapján, hogy melyik lehetőség kedvezőbb nekik, és ez alapján döntöttek. Vagy mégsem? Az is igaz, hogy akkoriban igen erőteljes volt az induló mnypt.-k marketingje, amely bizonyosan befolyásolhatta a döntés előtt állókat.
A PSZÁF honlapján azonban már akkor is rendelkezésre állt segítségül a nyugdíjszámító program. Akik számára később kiderült, mégsem kellett volna mynpt.-be lépniük, azoknak már akkor is volt lehetőségük (2002.12.31-ig) a visszalépésre.
A pályakezdő a jelenlegi szabályok szerint mindenképpen jobban jár a mnypt. tagság tőkefedezeti rendszerében, mint a korábbi 100%-os tb-nyugdíjjal járt volna, erősítette meg Borza Gábor, bár hozzátette, nem tudunk olyan harminc évet felmutatni, ahol ne változtak volna a szabályok.
Keresse ki Ön is a táblázatból, Ön vagy hozzátartozója visszaléphet-e az állami nyugdíjrendszerbe!
