Ha válság van, igyekszünk a kiadásainkon csökkenteni, majd előbb a tartalékainkat éljük fel, végül jönnek a valóban gyorsabb beavatkozást jelentő lépések, a hitel, az ingóságaink, ingatlanjaink értékesítése, esetleg a zálogház, a kötelezettségeink kifizetésének elnapolása. Ezek azonban már mind-mind veszélyes vizekre visznek, adósságspirál felé, hosszabb távú, elnyújtott válságot okozhatnak pénzügyeinkben.
Csődközelben
A háztartásokra ugyan nem szoktuk a társasági jogból ismert fogalmat használni, de természetesen tudjuk, mit értünk a család csődjén: reménytelenül megboruló háztartási költségvetést. Jellemzői: a tartalékok teljes hiánya, a jövedelmeket tartósan meghaladó kiadások, rosszabb helyzetben pedig már az eladósodottság.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az időben történő beavatkozás aranyat ér. A szerénység (elhalasztjuk fogyasztásicikk-beszerzéseinket), a kiadások megfogása, a fenntartható egyensúly kialakítása a legfontosabb.
Eladások
A külső segítségkérés előtt vészhelyzetben még érdemes lehet értékesítésekkel is beavatkozni. Amennyiben van komoly értéket képező műtárgyunk, piacképes műszaki cikkünk, és csak ezek értékesítésével állítható vissza a háztartás pénzügyi egyensúlya, akkor érdemes hamar elkezdeni az akciót.
Ha kezünkbe vesszük az ügyet, akkor biztosan jobban járunk, mintha a végrehajtó adná el ingóságainkat, és amennyiben hagyunk időt a folyamatra, több eséllyel realizálunk elfogadható árat, mintha hirtelen kényszerhelyzetben kell eladni valamit. A magyar lakosság gyakorlatából is látszik az a teljesen racionális megközelítés, hogy a festményeket, az autót, gyakorlatilag mindent előbb eladunk, mint az ingatlant, ahol élünk.
Hiába van lehetőség esetleg visszabérelni a lakásunkat, és a mindennapjainkban nem érzünk életminőség-romást, a lakás értékesítése már egy elkeseredett lépés, egy komoly vagyonelem kényszerű felélése.
Mit ne fizessünk?
Az előrelátó magánember éppen úgy, ahogy egy vállalkozó mindig tudja, hogy milyen kötelezettségei lesznek, például számon tartja, hogy a bevételeivel milyen adóterhek keletkeztek. Ezért nem lepődik meg, hogy „jaj, hirtelen be kell fizetnem 500 ezer forint EVA-t”. Hiszen, amennyiben ennyi EVA-kötelezettség keletkezett, akkor volt 2 millió forint bevétel is, abból érdemes lett volna félretenni, „megcímkézni” a későbbi adóterhet. Mégis sokan az átmeneti likviditáshiányt magánemberként is, a vállalkozókhoz hasonlóan valamilyen „közbefizetés” elhalasztásával orvosolják.
Ez valójában nem orvosság, inkább csak kétségbeesett, pénzügyileg hátrányos és nem is etikus lépés, de azért van rá lehetőség. Szolgáltatója válogatja, van ahol automatikusan jön a büntetés (például a mobilszolgáltatóknál a kimenő hívások korlátozása), van ahol nem automatikusan, de elég gyorsan (áram kikapcsolása), és van ahol tovább lehet „sunnyogni” (lakóházi közös költségek, távfűtés-számla).
Minden esetben számoljunk azonban a pótlólagos kellemetlenségekkel is, ami lehet pluszköltség (büntetőkamat, visszakapcsolási díj), lehet idő (személyesen kell tartozást rendezni az operátornál), vagy egyéb kellemetlenség (a lakóközösség többi tagjának megvetése). Ami a konkrét következményeket illeti, fogyasztónként, szolgáltatónként eltérő a következmény, egyes szolgáltatók eleve alvállalkozót alkalmaznak a kikapcsolásra, de azért vannak főszabályok és vannak gyakorlatok.
Konkrét tételek
A villamos energia kikapcsolása (lepecsételése) fogyasztónként is egyszerű, már 60 nap tartozás után lehetősége van rá a szolgáltatónak, majd a hátralék rendezése után azonnal a visszakapcsolásra. Pontos díjtételek vannak, önmagában a kikapcsolás és a visszakapcsolás sem igazán magas összeg, 6-7 ezer forint, de különböző tételekkel, kilométertől függő kiszállási díjjal, a két kiérkező villanyszerelő órabérével és a zárópecsét díjával azért 25 ezer forint is lehet a költség.
A gáz kikapcsolása jellemzően bonyolultabb, drágább, később kezdik el a folyamatot a gázszolgáltatók, de a költség 40 ezer forint is lehet. A távfűtést nem fizetők vannak a legvédettebb helyzetben, sokszor csak hosszú évek tartozásai után keményítenek be a városi távhőszolgáltatók, majd ilyenkor kampányszerűen fellépnek. Nagyobb veszélyben vannak a jól körülhatárolható adósok, vagyis az egyedi hőmennyiségmérővel ellátott lakások tulajdonosai. A visszakapcsolás díja pedig 15-20 ezer forint.
Eladósodás
Eladósodni természetesen nemcsak a szolgáltatóknak vagy a lakóközösségnek lehet, hanem többé-kevésbé intézményesítetten banknak, speciális pénzügyi intézménynek, magánembereknek, uzsorásoknak. Egészen más egy konkrét cél, egy nagyvásárlás tudatos előrehozása miatt hitelt felvenni fedezettel (lakás vagy éppen autóvásárlás céljából), mint pusztán likviditási problémák miatt háztartási finanszírozást vagy éppen személyi kölcsönt kérni.
Olykor-olykor a folyószámlahitel, a hitelkártyánk segíthet, de a hitelek egy idő után drágák, könnyen adósságspirálba hajtanak minket, újabb és újabb intézménytől kell kölcsönt kérnünk, hogy bírjuk az előzők törlesztéseit. Egy komoly intézménytől azért mindenképpen jobb megoldás kölcsönt kérni, mint uzsorástól, kétes elemektől kölcsönözni – utóbbi mindenképpen elkerülendő.
Minden eszközt meg kell ragadni, hogy adósságcsapdába ne keveredjünk, de semmiképpen se uzsorás által. A banki hitel és az uzsorás között helyezkedik el a zálogház. A legtöbben ékszert, műtárgyat visznek zaciba, de elektronikai cikkeket (elsősorban vadonatúj masinákat), sőt akár autót is lehet zálogba helyezni. Ezért átmeneti hitelt kapunk, a zacisok döntő többsége aztán hónap végén, vagy a megbeszélt időpontban ki is váltja az elzálogosított családi ékszert. A záloghitel nagyon gyors, anonim, rugalmas, ugyanakkor igen drága. Ha egy 300 ezer forintos plazmatévét vadonatújan elviszünk a zaciba, készüljünk fel, hogy csak 150 ezer forintot kapunk érte, és 30 nap múlva akár 180 ezer forintba is kerülhet a kiváltás.
Segítség, de csak fegyelmezetteknek!
A hitelkártyákat is lehet likviditásjavításra használni, voltaképpen egyhavi levegőt nyerhetünk vele, ám rettenetesen fontos, hogy nagyon fegyelmezetten tegyük ezt. A hitelkártyával költhetjük a bank pénzét, de ne költsünk könnyelműbben a pluszpénzt, illetve mindig legyünk tisztában azzal, hogy amennyiben egy adott időn belül nem töltjük vissza az elköltött összeget, akkor magas, amolyan büntető jellegű kamat kezd el ketyegni.
Nézzük tehát a módszert. Ha egy családnak amúgy 300 ezer forint jövedelme van, és ennél valamivel kisebb kiadásai, de most hirtelen el kell temetni a nagyit, és nincsen 200 ezer forint a pénztárcában, akkor segíthet a hitelkártya. Kifizethető a 200 ezer forint a kártya kínálta hitellel, amúgy a havi jövedelmek alapesetben fedezik a kiadásokat, majd a következő fizetésből kiegyenlíthető a kártyatartozás. Onnan pedig a megmaradt 100 ezer forint cash mellett ismét segít a kártya, és így tovább, amíg a kis havi megtakarításokkal utólag összeszedhető a rendkívüli 200 ezer forint. Aki ilyen fegyelmezetten használja a kártyát, az szerezhet vele egy kis levegőt! Olykor ez nagyon fontos lehet, megmenthet minket az adósságspiráltól.
