Benczédi Balázs, az ING Befektetési Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója egy 50 százalékban magyar kötvény, 15 százalékban magyar (esetleg régiós) részvény, 20 százalékban amerikai részvény, 15 százalékban pedig ázsiai részvény alkotta portfóliót javasol.
Osszuk meg a kockázatot
Indoklása szerint a magyar kötvénypiac hozamszintje magáért beszél, a Magyar Nemzeti Bank továbbra is kamatvágásokkal mehet utána a többi nemzeti banknak. Amennyiben a globális hitelpiacok is előbb-utóbb beindulnak, optimistább lehet a világ, itthon is gyorsan bekövetkezhet a hozamesés.
A régió, és ezen belül a magyar részvények is jól teljesíthetnek, ám konkrét szektorokról, országokról nehéz addig beszélni, amíg az általános bizalom nem áll vissza, érdemesebb valamilyen alapot megvenni.
Amerikában a magas osztalékú részvények mehetnek majd jól (energiaipari, távközlési, FMCG-papírok), ezek ára is alaposan beesett, de az ilyen részvények gyorsabban korrigálhatnak felfelé. Végül Ázsia növekedése is magas maradhat, de itt is hangsúlyos a kockázatmegosztás, egy amolyan fejlődő ázsiai mix javasolt.
Rövid táv: magyar kötvény
Czachesz Gábor, az OTP Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzsere szerint először el kell dönteni, hogy milyen időhorizontban gondolkodunk. A magyar kötvénypiacon például az állampapírok ma még vonzó szinteken vannak, érdemes beszállni, de azért vannak kockázatok.
Nagyon illikvid a piac, egy rossz hírre könnyen megemelkednek a hozamok. Ha nincsen arra kényszerünk, hogy menet közben el kelljen adni az állampapírunkat, ha alapvetően forintban vannak költségeink, és ezért forintban kalkulálunk, akkor az inflációhoz képest jó befektetés a magyar kötvény. Ha viszont ki vagyunk téve a másodpiaci kockázatoknak, ha nem tudjuk lejáratig tartani a kötvényeket, akkor már több a veszély. Még mindig vannak kérdőjelek, makrogazdasági kockázatot jelent, hogy ma még nem tudjuk, hogyan fog kinézni Magyarország finanszírozása hosszabb távon.
Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója szerint is a befektetési időtáv a meghatározó.
Amennyiben egy évre, 2009-re kell tippet adni – akkor egyéves állampapír-befektetést javasol. A feltörekvő piacok, közöttük a magyar államkötvények kiemelkedően magas (reál!)hozamára érdemes figyelni, mert régen nem tapasztalhattunk ilyen magas kockázati árat, és ameddig ez így marad, addig ez egy nagyon vonzó befektetési lehetőség.
Külföldi kötvények
Egészen más a helyzet a külföldi kötvénypiacokon. Az amerikai és a német állampapír-piaci hozamok nagyon leestek. Itt erős a veszélye a hozamemelkedésnek, Czachesz Gábor szerint ezért eladni, shortolni érdemes ezeket a papírokat. Feltéve persze, hogy olyan forgatókönyv valósul meg, ami ezt indokolja. Mit lehet ugyanis ma mondani a válságról?
Az Egyesült Államokban elkezdhet a túlfogyasztás korrigálni. Az USA-ban kétszer akkora autók, másfélszer olyan nehéz emberek élnek, mint Európában. Energiában, kalóriában, acélban is amerikai túlfogyasztás tapasztalható. GDP-arányosan is 70 százalék az amerikai lakossági fogyasztás, Európában csak 60.
Kiesett a tőkeáttétel a rendszerből, bizalmi válság van, ha a jövőben az amerikai GDP-növekedés lassabb lesz, akkor ezt befektetésekkel is követni lehet. Több irány is elképzelhető. Ha nagyon nagy gáz lesz, vagyis a totális bizalomhiány uralkodik, és a bankokban marad a pénz, akkor a hitelszűke miatt minden kockázatos eszköz rosszul viselkedik. Ha azonban ezt el lehet kerülni, akkor gyorsan el lehet indulni a másik irányba.
Utóbbi esetben jó befektetés lehet az olaj, az amerikai részvények, és ilyenkor érdemes amerikai kötvénypiaci hozamemelkedésre játszani. Ez ugyan mezei befektetőknek nem olyan egyszerű, de a privátbanki ügyfelek meg tudják csinálni, vannak rá ETF-termékek. Egy biztos: példátlan hatások, példátlan stimulusok érik a gazdaságot, elképesztő erők feszülnek egymásnak. Ugyanúgy, mint az 1929-33-as válságban, illetve a kilencvenes évekbeli japán válságban.
Igaz, most vannak monetáris válaszreakciók, az amerikai FED élén olyan ember van, aki akadémikus korában válságspecialista volt. Talán nem követik el ugyanazokat a hibákat, mint korábban, amikor 1929-ben pénzszűkét csinált a FED, illetve amikor Japánban a bankok feltőkésítésével késtek, most a bankok feltőkésítése gyorsan és biztatóan elkezdődött, de új hibák mindig lehetnek.
Bilibók Botond szerint a tőzsdei pánik (pánik, mint minden olyan esemény ahol a józan ítélőképesség eltűnik) számos, korábban nem tapasztalt lehetőséget teremtett. Az alapkezelő szerint az első helyen a vállalati kötvényeket érdemes megemlíteni, egy olyan befektetési eszközosztályt, amiről az elmúlt években hallani sem lehetett. Számos tőzsdei társaság kötvényeinek az árfolyama még a részvényárfolyamánál is jobban tükrözi a riadalmat (már-már csődöt áraz), ezen a piacon még dollárban és euróban is lehet kétszámjegyű hozamokkal találkozni!
—-Válogasson a részvények között!—-
A válságban felértékelődhetnek a diszkontláncok, hiszen lefelé mennek el azok a fogyasztók, akiknek csökken a jövedelmük – véli Czachesz Gábor. Ha pedig értékben csökken a fogyasztás, de enni ugyanúgy akarnak az emberek, akkor az FMCG-szektor alacsonyabb árazású szegmense is vonzó lehet. Megdőltek bizonyos üzleti modellek, például az amerikai banki modell, minden kisebb tőkeáttétellel fog működni, kevesebb lesz a lakossági hitel, ezért a nagy értékű cikkeknél lassabb lehet a visszarendeződés. Kockázatosak maradnak a banki papírok is.
A részvény válság idején könnyen elértéktelenedhet, a banki kötvények viszont attraktívak. Egyelőre ugyanis azt tapasztalni, hogy az állami bankmentő csomag idején az állam a részvényest könnyű szívvel „kinullázza”, de a kötvényesek nincsenek bajban.
A részvénypiac általános értékeltségi szintjeiről ugyanakkor nehéz bármit mondani. Három hónap alatt annyit esett a piac, mint az utolsó nagyobb válságnál, a dotcomlufinál 14 hónap alatt, pedig akkor valóban volt egy túlértékeltségi probléma is.
Most reálisnak tűnt az értékeltség, mégis gyorsabban esett a piac. Az amerikai részvényindexek jelen állásában, a következő öt évre évi 15%-os EPS-csökkenés (EPS – egy részvényre jutó nyereség) van beárazva, ami rettentően pesszimista várakozás, az elmúlt negyven év adataiban hasonlót nem lehet találni. Vagyis olyan forgatókönyv van beárazva, amely szerint hosszú lesz a recesszió, és a gazdaságélénkítést végzők is elszúrják a beavatkozásokat. Egyelőre tehát mindenki visszafogott, mert nem tudja mi lesz. Nincs üzleti bizalom, de ha Obamáék, vagyis az új amerikai adminisztráció jól végzi a dolgát, hamar jöhet a fellendülés.
Ágazatok, régiók
Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint regionális leosztásban az amerikai és a kínai piacon érdemesebb venni, mint Európában. Az elemző el tud képzelni egy nagyon látványos fordulatot az ingatlanfejlesztőknél. Ezek a cégek 2008-ban átlagosan 90 százalékot estek. Gyakorlatilag mindegyik csődre van árazva. Pedig van bennük növekedési potenciál: ha 2009 első felében a finanszírozás kicsit könnyebbé válik, a befektetők ezeket a cégeket is megtalálják.
Pallag Róbert, a Generali Alapkezelő Zrt. Részvényportfólió-menedzsere szerint 2009 még mindenképpen nehéz év lehet, az év elején még érdemes óvatosnak maradni. Az intézményi befektetők a magas osztalékot fizető távközlési és közszolgáltató cégeket, valamint a recessziós időszakot kevésbé megsínylő gyógyszergyártó cégeket súlyozzák felül, de Pallag szerint a vissza-visszatérő eladói hullámok során már érdemes lehet a túladottnak tűnő technológiai cégeket, ipar- és energiavállalatokat, illetve nagyon szelektíven a pénzügyi szektor bizonyos cégeit preferálni. Regionálisan pedig kimondottan olcsó piacok a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína).
Ugyanakkor érdemes szétválasztani ezen országokat, a hirtelen hatalmasat zuhanó olaj- és nyersanyagárak leginkább Oroszország és Brazília rövid távú kilátásait érintették érzékenyen. Kína viszont különösen vonzó, az alacsony értékeltség, a magas folyó fizetési mérlegtöbblet, a devizastabilitás és a kilátásba helyezett, lakossági fogyasztást ösztönző gazdaságpolitika miatt.
Bilibók Botond is úgy látja, hogy amennyiben hosszú távú befektetésről kell döntenünk (az időtávnak illik öt évnek lennie) akkor– nem függetlenül a világgazdasági és a piaci környezettől – a lehetőségeink és az eszköztárunk lényegesen kitágul. Nemcsak a gyenge teljesítményű vállalatok részvényeit, hanem a kifejezetten jó cégek papírjait is óriási árfolyamesés érte 2008-ban.
Első körben már a viszonylagosan kisebb kockázat miatt is a jól ismert, piacvezető, nagy tőkepiaci értékű vállalatok részvényeit, illetve ezek indexeit érdemes említeni. De ne várjunk csodát 2009-re! Időt és energiát összpontosítva kell elemezni, és később egyes kis- és közepes vállalatok részvényei is kiemelkedő lehetőséget kínálnak majd. A szükséges jellemzők: nagy készpénztermelő képesség, kis eladósodottság, jó menedzsment.
Nyersanyag
Az árupiacokon Czachesz Gábor leginkább az olajban lát befektetési lehetőséget. Az olaj véges, merülnek ki a feltárt készletek, és most éppen csökken a termelés. A recessziós félelmek és az alacsony ár miatt többen visszafogják a beruházásaikat is. Három év múlva, amikor már jövünk ki a recesszióból, túlkereslet és nagy áremelkedés jöhet. Az új amerikai elnök ugyan nagy hangsúlyt fektet a megújuló energiára, ami felfuttathatja a hibrid autók iránti keresletet, de azért ez a hatás a kínai motorizációt nem tudja ellensúlyozni.
Elek Péter is abban hisz, hogy az idei nagyon durva és szignifikáns nyersanyag-korrekció lassan véget ér. Szerinte venni kell az olajat, de már több más nyersanyag (réz, nikkel, acél, műtrágya, arany) is vonzó áron vehető.
Elek Péter szerint az olyan cégeket is érdemes venni, amelyek ezekben az iparágakban erősek, vagyis a nagy orosz nyersanyagcégeket, de van olyan izraeli vegyipari cég vagy éppen dél-afrikai bányavállalat is, amelyik nagyon olcsó.
Czachesz Gábor az orosz részvényekkel szemben óvatosságra int, nagy a politikai kockázat, instabil a tőkepiac, az alacsony olajárak és a felértékelt rubel is növeli a kockázatokat, ezért Czachesz szerint, aki az olajraliban bízik, jobban jár, ha nem az orosz olajcégeket veszi, hanem Londonban magát a határidős olajat.
