A bankok, a magyar állam nehezen, csak rendkívüli eljárások révén tudják hiteligényüket fedezni. A klasszikus források piacai kiszáradtak, nem működik jól sem a bankközi piac, sem az állampapírpiac, de még a külföldi anyabankok sincsenek könnyű helyzetben. Ilyen környezetben rendkívüli módon felértékelődött a lakossági forrás, vagyis a bankok versenyre keltek a betétesek pénzéért, és az állam is örömmel köszöntené a lakossági állampapírvevőket.
Akciók
A kereskedelmi bankok kivétel nélkül akciós betéti kamatokkal vonzzák a lakossági tőkét. A módozatok változatosak, de a közös jellemző, hogy 3-6-9 hónapra már akár 12-13 százalékos akciós kamatokat is ígérnek.
Ha pedig valaki attól tart, hogy a kétségbeesett magyar kamatemelkedésnek még mindig nincsen vége, olyan instrumentumok is ismertek, amelyek vagy a jegybanki alapkamathoz, vagy a bankközi piachoz kötve azt ígérik, hogy a betétek kamatai követik a piaci mozgásokat.
Némely bank valamilyen extrafeltételt is megfogalmaz, csak egy adott összeg felett ígéri az akciós kamatot, vagy csak a betétben elhelyezett új pénzekre. A lényeg az, hogy akinek van szabadon leköthető pénze, az biztosan hozzájut a kiváló kamatokhoz, hiszen legfeljebb el kell vinnie egy másik bankhoz, ahol új pénznek számít majd a tőkénk (az egyes banki akciókról lásd táblázatunkat!).
Másodlagos állampapírpiac
Az állam kénytelen-kelletlen hasonlóan magas kamatokat fizet az állampapírok után. Az IMF, a Világbank és az EU 25 milliárd dolláros hitelkerete ugyan lehetővé tette, hogy az államadósság kezeléséért felelős intézménynek, az ÁKK Zrt.-nek az idén már nem kell új állampapír-árverésekkel piacra lépni, de a másodpiacon ilyenkor is adhatók-vehetők az állampapírok. Eladók vannak, vevők már kevésbé, ezért ezen a piacon is igen magas kamatok alakultak ki.
Egy egyéves állampapír 11,5, míg egy hároméves 12,5 százalékért kapható meg. Legalábbis az állampapír-piaci referenciahozamok alapján, mert azért ne lepődjünk meg, egy lakossági befektető biztosan gyengébb hozamot tud csak realizálni a bankfiókban, vagy a brókercégnél, ha ilyen értékpapírt vesz, bár a tranzakciós díjak kivédésére is van mód.
A Magyar Államkincstárnál minden magyar állampolgár számlát nyithat, ahogy egy bankfiókban. A kincstár fiókjainak címlistája itt található meg. A kondíciós lista szerint lényegében minden ingyenes (számlanyitás, számlavezetés, vásárlások, eladások)
Melyiket vegyük?
Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy ezek a befektetések gyakorlatilag mind kockázatmentesek, és nagyon vonzók. A bankbetétekre immár teljes körű állami garancia van, az állampapírokért szintén az állam vállal teljes körű felelősséget.
Vagyis azt a megtérülést, amit az ajánlatban ígérnek nekünk, azt meg is fogjuk kapni. Ráadásul akár 11,5, akár 13,5 százalékról is beszélünk, az valóban komoly reálhozam, hiszen csökkenő, alig 4-5 százalékos inflációs környezetben fog ketyegni a 6 hónapos, vagy éppen egyéves lekötésünk. A választást ezek után leginkább két szempont befolyásolja, egyrészt az dönthet, hogy milyen futamidőre szeretnénk lekötni a pénzünket, másrészt az, hogy milyen kimenetelű válságot várunk.
Futamidő
Legyünk először kicsit optimisták! Vagyis tételezzük fel, hogy jelenleg rendkívüli kamatkörnyezetben élünk, azaz ennél alacsonyabbak lesznek a nyugodtabb piacon a kamatok. Ebben az esetben olyan instrumentumot válasszunk, amelyik pontosan lefedi a tervezett lekötési időnket. Vagyis ha hat hónapig van szabad pénzünk, mert utána lakást szeretnénk venni, akkor a legmagasabb hathónapos kamatot ígérő bankbetét remek megoldás.
Találhatunk 13,5 százalékos betéti kamatot is, ilyen hozamot az állampapírpiacon nem kapunk. Ha már hároméves befektetésben gondolkodunk, akkor érdemesebb egy hároméves állampapírt megvenni. Három éven át évi 12 százalékos kamatot kapni remek befektetés. A bankban ugyan az első 9 hónapra elérhetnénk akár 13 százalékot is, de félő, hogy utána a maradék két év három hónapra már sokkal gyengébb kamattal köthetnénk csak le a pénzünket.
—-Hogy folytatódik a válság?—-
A lekötési menetrendünkhöz igazított futamidő jó megoldás, de valójában aki még szofisztikáltabb, az gondolkodhat a válság kimenetele szerint is. Nézzünk erre is szempontokat! Ha lassú lefutású válságban gondolkodunk, vagyis azt feltételezzük, hogy hat hónap múlva is még „áll a bál”, és továbbra is magasak lesznek a betéti kamatok és az állampapír-piaci hozamok, akkor érdemes azt a lehetőséget választani, ami most hat hónapra a legnagyobb kamatot ígéri. Ez biztosan valamilyen akciós betét. Felnyaláboljuk a magas, 13,5 százalékos hozamot, majd félév múlva újra lekötjük a pénzünket.
Igen ám, de gondolhatjuk azt is, hogy a kedélyek hamar megnyugodnak, a válság csillapodni fog, fél év múlva már csak 8 százalékos betéti kamatok és állampapír-piaci hozamok lesznek elérhetők. Nos, ha mi ezt a forgatókönyvet valószínűsítjük, akkor érdemes hosszabb instrumentumot venni, mert amikor a többiek már csak 8 százalékkal köthetik le a pénzüket, nekünk még akkor is 11-12 százalékos kamat fog dolgozni.
A magas hozamú hosszú állampapír a gyors megnyugvás idején azért különlegesen kedvező hatású, mert a hozamesés során a mi értékpapírunk felértékelődik, vagyis nemcsak azt választhatjuk, hogy három évig felvesszük az évi 12 százalékos kamatot, de azt is, hogy visszaváltjuk állampapírunkat és akkor előre realizáljuk a későbbi évek kamatainak egy részét.
Mi várható?
Erre sajnos manapság az egyetlen becsületes válasz az, hogy fogalmunk sincsen, nem láttunk még ilyet. A befektetési bankok jellemzően csak különböző eséllyel bekövetkező eltérő forgatókönyveket tudnak felvázolni. A Concorde Értékpapír Zrt. például megfogalmazott egy alap-szcenáriót 2009-re, amiben 0,8 százalékos GDP-visszaesés, 255 forintos euró és 7,7 százalékos tízéves állampapír-piaci hozam szerepel, ám készített egy legrosszabb eset forgatókönyvet is, ebben már 2,5 százalékos GDP-visszaesés, 300 forintos euró és 12 százalékos tízéves állampapír-piaci hozam található.
Ha előbbi válik valóra, érdemes ma, a rendkívüli helyzetben lecsapni egy hosszabb futamidejű eszközre, míg az erősebb válságot prognosztizáló forgatókönyv esetén bőven elég óvatosan, rövidebb betétekkel átvészelni a nehéz időket.
Kommunikáció
Sajnos a válságról mindenkinek egyedileg kell véleményt alkotnia. Természetesen ki-ki hallgathat olyan elemzőre, akiben bízik, vagy olyan gazdasági szakértőre, aki meggyőzően érvel valamelyik gazdasági vitaműsorban, de azzal az illúzióval érdemes leszámolni, hogy a gazdasági vezetők, vagy a politikusok magabiztos kijelentései mögött valóban állna gazdasági ismeret is.
Sokszor meghallgathattuk, hogy a magyar bankrendszer nem érintett, tőkehelyzete sokkal jobb, mint a nagy európai bankoké, majd szemrebbenés nélkül bejelentették a 600 milliárd forintos mentőcsomagot. Az alapkezelők szövetsége is elmondta, hogy a befektetési alapok piaca a nyugalom szigete, majd megérkezett az ingatlanalapok forgalmazásának a felfüggesztése.
Ami pedig a legaggasztóbb: miután a teljes gazdasági és politikai elit kikérte magának a külföld által előszeretettel alkalmazott Izland-analógiát, a miniszterelnök arról nyilatkozott, hogy az IMF-hitelkeret nélkül beköszönthetett volna itthon is az államcsőd.
Politikai érdek biztosan fűződik ahhoz, hogy a kormányzat úgy láttassa magát, mint aki rátermettségével, szakértelmével és sikeres tárgyalásaival az ország megmentője volt, de az államcsődtől való varázslatos megmentés elméletével sajnos egyrészt a gazdaságpolitika saját korábbi szavahihetősége cáfolódik, másrészt az ország potenciális sérülékenységének kommunikációja újabb pofonokat ad a magyar pénzpiacoknak és a részvényáraknak.
