A német pénzügyminisztérium és a német bankfelügyelet (BaFin) közösen döntött a korlátozásról. Az intézkedés szombaton lépett életbe és egyelőre az év végéig marad érvényben.
Beálltak a sorba
A héten hasonló döntést hozott az amerikai tőzsde- és értékpapír-felügyelet (SEC), a londoni City pénzügyi szolgáltatási felügyelete (FSA), továbbá sok más ország, így Franciaország, Portugália és Írország illetékes hatósága.
Általános piaci vélekedés szerint a nemzetközi pénzügyi központokat sújtó, az 1920-30-as évek nagy depressziója óta szinte példátlan tőzsdei eladási rohamért – amelynek máris több brit és amerikai nagybank áldozatául esett – jelentős részben a „short” eladásra szakosodott spekulánsok a felelősek, akik a kiszemelt, sebezhetőnek vélt cégek papírjainak árfolyamzuhanására vesznek fel rövid határidős pozíciókat.
Esésre játszanak
A rövid eladási ügylet lényege, hogy kezdeményezője az eladási tranzakció megkötésének pillanatában, illetve a későbbi visszavásárlás időpontjában érvényes, reményei szerint akkor már alacsonyabb árfolyam különbségéből húz hasznot. Az ilyen befektető sok esetben végig birtokon kívül marad: meg sem vásárolja, hanem a tényleges részvénybirtokostól az ügylet zárásáig kölcsönzi az adott részvénycsomagot.
Ha a „short seller” elszámítja magát, és az árfolyamok a tranzakció-láncolat két végpontja között emelkednek, veszít az ügyleten. Gyakran azonban az ilyen tőzsdei ügyletekre szakosodott befektetők gondoskodnak róla, hogy ez ne következzék be. A piaci felügyeletek és a tőzsdei vállalatok gyanúja szerint a piacokon egy-egy vállalatról hirtelen elterjedő negatív híresztelések szerzői maguk a „short” pozícióban lévő befektetők, akik az adott cég megrendült helyzetéről szóló pletykákkal próbálják a nekik kedvező irányba, vagyis lefelé szorítani az árfolyamot.
