Amikor befektetési alapok jegyeiből vásárolunk, amíg ezeket tartjuk, végül amikor értékesítjük a jegyeket, díjakat fizetünk az alapkezelést végző cégnek, vagyis az alapkezelőnek. A magyar befektetők a jegyek vásárlásánál kedvező helyzetben vannak.
Kevés olyan terület van ugyanis a pénzügyi szektorban, ahol a magyar befektető kedvezőbb díjakkal találkozik, mint a nyugatiak, de a jegyvétel ilyen.
A drágább lehet előnyösebb
Nyugaton, a befektetési jegy vásárlása komoly, hosszú távú döntést igényel, mert a jegyek vételénél akár a befektetés 3-5 százalékát is azonnal zsebre teheti az alapkezelő indulóköltségként (starting fee). Paradox módon a magas kezdődíjnak is lehetnek előnyei az ügyfelek szempontjából.
A lakosságot hosszabb távú gondolkodásra ösztönzi, illetve lehetővé teszi, hogy a pénzügyi tanácsadók érdekeltek legyenek a befektetési jegyek propagálásában is, hiszen ilyen díjból már érdemi üzletszerzési jutalék is fizethető nekik. Végül a forgalmazókat is érdekeltté teheti abban, hogy akár a versenytársak termékeivel is bővítsék palettájukat.
Hagyjuk azonban most ezeket a szempontokat és összességében fogadjuk el előnynek az alacsony indulódíjat.
Olcsó a be- és kilépés
részvények értékelése
Mennyit ér egy részvény? Hogyan lehet megmondani, hogy egy papír olcsónak, vagy drágának számít? Erre a jövő héten kap választ, csütörtökön, itt, a FigyelőNeten!
Itthon ugyanis ez a kezdeti vásárlási jutalék jellemzően nulla százalék, legfeljebb jelképes fix összegű díjat számolnak fel az alapkezelők (például a vásárolt jegy-mennyiségtől függetlenül 500 forintot), aminek az az értelme, hogy ne kelljen az azonos munkaigényű adminisztrációt elvégezni egy tízforintos megtakarítónak.
Hasonlóképpen, hogy rögtön a jegybirtoklás végére ugorjunk, a jegyek eladásánál sem jellemző itthon a magas jutalék. A visszaváltásnál vannak olyan alapkezelők, amelyek úgy differenciálnak, hogy egy adott időszakig (például egy évig) van valamekkora visszaváltási jutalék, utána már nincsen, ezzel az alapkezelők a minél hosszabb távú befektetésekre ösztönöznek.
Sok alapcsalád az amúgy sem túl magas eladási/visszaváltási jutalékot teljesen elengedi, ha az ügyfél a saját alapcsaládon belül, adminisztrációt nem igénylő módon csoportosítja át befektetéseit. Például ha létezik a pénzügyi csoportnál elektronikus banki szolgáltatás, akkor sokan teljesen ingyenesen engedik, hogy a befektető az alapkezelő saját alapjai között váltson.
Ha tehát részvénypiaci áreséstől félünk, költségmentesen behúzódhatunk egy pénzpiaci alap védelmébe, amikor pedig már ismét a hosszban bízunk, visszamehetünk a részvényalapba.
A menedzsment bére
Az alapkezelők természetesen nem ezekből az ötszáz forintokból élnek, hanem a befektetés arányában évente kirótt díjból, az alapkezelői díjból. Ez a díj az alap vagyonának 0,5-3,5 százaléka lehet évente. Alapkezelőktől és alapoktól is függ a konkrét mérték, vagyis általában egy alapcsalád minden egyes termékének más és más a díjterhelése. A főszabály az, hogy minél egyszerűbb a termék, annál alacsonyabb a díj, illetve minél összetettebb, nemzetközibb és költségesebb, annál magasabb.
A paletta egyik végén vannak a pénzpiaci, illetve a likviditási alapok a legalacsonyabb díjakkal, míg a másik végén a nemzetközi részvényalapok, a bonyolult mögöttes termékkel kínált garantált alapok, bizonyos nemzetközi ingatlanalapok.
Nemzetközi összehasonlításban a hazai alapkezelői díjak nem számítanak kifejezetten magasnak, de az is illúzió, hogy érdemben alacsonyabbak lennének azáltal, hogy az a bizonyos starting fee nálunk nem jelentkezik.
Az összetétel mindenesetre más, az éves alapkezelői díjak és a felügyeleti díjak inkább a magyar piacon magasabbak, amit hosszabb távon kiegyenlít a nemzetközi alapok kezdeti magas díjterhelése. Vagyis rövidebb időtávra, gyakori alapváltásra kedvezőbb a magyar díjstruktúra, hosszabb befektetési időtávra a nemzetközi kalkuláció előnyösebb.
Válogatott alapok, alapok alapjai
Érdekes helyzetet teremt a válogatott alapok és az alapok alapja konstrukció. Ezek olyan befektetési alapok, amelyek maguk több más befektetési alap jegyeiből épülnek fel. Ha ezek az alapok a csoporthoz tartozó saját alapokból válogatnak, akkor szoktuk a válogatott alapok kifejezést használni, amennyiben pedig idegen alapokból, akkor az alapok alapja elnevezést.
Természetesen a jó válogatásnak lehet hozzáadott értéke az ügyfél szempontjából, ugyanakkor egy ilyen alapnak az összesített díjterhelése magas. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy az ilyen alapokban kétszeresen fizet az ügyfél alapkezelői díjat, de tény, hogy az alapok alapja maga is gyűjt alapkezelői díjat, és az általa megvásárolt alapok is felszámolják a szabályzatuk által lehetővé tett alapkezelői díjat.
A reális képhez tartozik, hogy a saját alapokból válogató alapok igen korlátozott alapkezelői díjat szednek, de azért a „válogatásnak” is vannak költségei, a válogatott alap új alapnak számít, felügyeleti díjat kell fizetni utána, a meghatározott közzétételi, letétkezelési, alapítási költségek is ugyanúgy felmerülnek, természetesen végső soron ezt az ügyfél fizeti.
—-Garantált alapok—-
A Magyarországon rendkívül népszerű tőke- és/vagy hozamvédelmet kínáló alapok is magasabb díjterhelésűek, noha ez nem feltétlenül indokolt, illetve nem feltétlenül átlátható. Azért nem feltétlenül indokolt, mert ugyan a bonyolult opciókkal kialakított garantált konstrukciókat nem könnyű létrehozni, de ha egyszer elkészültek, akkor 3-4 éves zárt futamidejűk alatt már gyakorlatilag önjáróak, nincs velük aktív vagyonkezelői munka, mégis a drágább alapok közé tartoznak.
Ráadásul a költségek nem feltétlenül láthatóak, mert ugyan a befektető lát valamekkora költségszintet, de befektetői költségek nemcsak az alapkezelői díj megfizetésében, de a befektetés szakaszában, például az opciós konstrukció kialakításában is jelentkeznek, amelyek végső soron szintén az ügyfeleket terhelik.
Konkrét számok
Összességében milyen költséggel jár egy befektetési alap tartása? A nyílt végű befektetési alapok átlagos magyarországi alapkezelői díja évente a nettó eszközérték 1–2 százaléka közé esik, vagyis egymillió forintnyi megtakarításunk után 10-20 ezer forint díjat fizetünk annak kezeléséért.
A díjat azonban nem évente fizetjük, hanem az naponta „levonódik” befektetésünk értékéből, vagyis jellemzően naponta a birtokolt befektetési jegyek értékének 0,00272–0,00548 százalékát megkapják a nyílt végű alapok kezelői.
Ez a díj sok mindent tartalmaz, de nem mindent, vannak olyan felmerülő költségek, amelyek közvetlenül ráterhelhetők az alapra. Az éves díj a pénzpiaci és likviditási alapok körében 0,8–1 százalék, a különböző hazai kötvényalapoknál 0,9–1,3 százalék, a nagyobb részvényarányt tartalmazó vegyes alapoknál 1,3–1,7 százalék, a hazai fókuszú részvényalapoknál 1,5–2 százalék, a nemzetközi kötvényalapoknál 1,5–2,5 százalék, míg a különböző nemzetközi részvényalapoknál 2,3–3 százalék.
Érdekes a hazai ingatlanalapok díjstruktúrája, van olyan alapkezelő, amely eltérő alapkezelői díjakat számol fel, magasabb százalékot, ha a pénz ingatlanban van, illetve ennél alacsonyabb díjat, ha bizonyos eszközök értékpapírban állnak.
Itt nem is nagyon lehet konkrét éves alapkezelői díjról beszélni, mert az attól is függ, hogy mekkora az ingatlanfeltöltöttség, vagyis hogyan alakul az ingatlanok és az értékpapírok aktuális aránya.
Információ, összehasonlítás
A díjakról a forgalmazási helyeken pontos tájékoztatást adnak, ahogyan a rövidített brossúrák, illetve a teljes kibocsátási tájékoztatók is tartalmazzák ezeket az információkat. Ezeket érdemes átböngészni, és belevehetjük a döntési szempontjaink közé, hogy mekkora egy alap díjterhelése. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a cizelláltabb alapok teljesítménykülönbsége általában sokkal fontosabb számunkra, mint az alapkezelői díj.
Ha egy nemzetközi részvényalap 20 százalékot hoz, akkor biztosan szívesebben fizetünk 2,9 százalékos éves alapkezelői díjat, mint egy 5 százalékot hozó alapnál 2,5 százalékos díjat.
sikerdíj
Komoly különbség a hazai és a nemzetközi (különösen az angolszász) díjterhelési struktúra között, hogy itthon nagyon ritka, Nyugaton viszont sokkal elterjedtebb az ügyfél és az alapkezelő közös érdekeltségét megteremtő sikerdíj. Pedig ilyen díjat az ügyfél is szívesebben fizet. A megállapodás általában úgy néz ki, hogy a megállapított viszonyítási mérték (lehet az bármilyen kötvény- vagy részvényindex, esetleg az infláció) felett teljesítő alapkezelő az extranyereség egy részét magának megtarthatja.
Sokszor a sikerdíj progresszív. Olykor nem is a viszonyhozamtól, hanem már a nulla hozamtól kezdődik. Egy konkrét árazást bemutatva: negatív hozam esetén nem kap az alapkezelő díjat, 0-10 százalék között az elért hozam 20 százaléka illeti az alapkezelőt, 10 százalék feletti hozam esetén pedig 2 százalék, plusz a 10 százalékot meghaladó nyereség 35 százaléka.
