Tippek forinterősödés idejére

Adódnak periódusok, amikor még a tankönyvek által ostorozott „megtakarítási” forma, az uborkásüvegben tartott készpénz is remek befektetésnek bizonyul. Ha euróban gondolkodunk, akkor az elmúlt hetek ezt példázták: egymillió forint spórolt pénz június elején még 4000 eurót ért, egy hónappal később pedig közel 4300-at. Harminc nap leforgása alatt a megtakarításunk – a forint/euró árfolyam változása révén – a nélkül ért 8 százalékkal többet, hogy bármelyik bankfiókba betettük volna a lábunkat.

Hasonlóképpen, az ingatlan, amelyben élünk, szintén 8 százalékkal lett értékesebb világpiaci megmérettetésben– tehát amennyivel a forintkurzus erősödött az euróhoz képest. Meglévő devizatartozásunk havi terhe pedig – és ezt már tényleg érezzük a pénztárcánkon is – durván ugyanennyivel enyhült.

Az uborkásüveget persze még ezek után sem javasolná egyetlen professzionális befektetési tanácsadó sem életre szóló stratégiaként, de időnként azért ezzel a szemlélettel sem árt számításba venni vagyonunk elemeit. (Ha persze mindig minden kiadásunk kizárólag forintban merül fel, sohasem utazunk külföldre, és úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül úgysem lesz nálunk euró, akkor akár nyilván hidegen is hagyhat bennünket minden árfolyam-kalkuláció.)

Rajz: Dániel András

Ebből is látszik, hogy az időzítésnek kiemelt szerepe van a devizaügyleteknél, kiváltképp, ha az árfolyam ugrál. Aki akkor szaladt forintjaival a pénzváltókhoz, amikor az euróárfolyam 250 forint alá ereszkedett, ma már igencsak bosszankodhat. A június elejei 248 forintos és a július elejei 230 forintos eurókurzus mellett több mint 72 ezer forintos mínusz keletkezett minden újabb egymilliós köteg átváltásával.

A kisbefektetői beidegződések még azokból az időkből származnak, amikor a forint árfolyam-ingadozásának az intervenciós sáv szabott határt. A lapunknak nyilatkozó piaci szereplők mindegyike arról számolt be, hogy az elmúlt hetekben a nagy forinterősödés első hullámánál megindult a roham. „Amikor közeledtünk az egykori sáv határához, és az euró 240 forint körül járt, mindenki bevásárolt” – emlékszik vissza Ludányi Péter, a CE Bróker vezérigazgatója, aki szerint a kisbefektetők azóta ülnek az euróbankókon.

Hosszú távon persze könnyen lehet, hogy az ebédszünetben hirtelen devizaspekulánssá vált tömegek sem járnak rosszul, hiszen – bár elméletileg van tere a további erősödésnek – éppenséggel vissza is fordulhat az árfolyam a most egyirányúnak tűnő utcából.

—-Kétszeres kamatok—-

Nem árt azonban tudni, hogy a nominális forintkamatok belátható ideig legalább kétszer olyan magasak maradnak, mint az eurós banki kamatok vagy kötvényhozamok. Így ahhoz, hogy eurómegtakarításunk egyáltalán versenyképes legyen a forint ellenében, minimum évi 5 százalékkal gyengülnie kell a magyar valutának a befektetésünk kezdő és záró időpontja között. Ez tudja ugyanis kompenzálni az euró és a forint közti kamatkülönbséget.

A devizakitettség csökkentése nem egyenlő azzal, hogy megtakarított forintunkat euróra váltjuk. Ha például olyan befektetési alapot választunk, amely ugyan euróban jegyzett (denominált), de a hazai piacra koncentrál, akkor nem csökken a rizikónk, míg ha egy alap az euróövezetben fektet be, akkor úgy is mérsékelhetjük a forintkockázatunkat, ha a befektetési jegyek egyébként forintban vásárolhatók meg.

A devizakitettség csökkentése tehát valóban nem a befektetés pénznemén múlik, bár igaz, hogy a jelenlegi hazai kínálatban az eurós megoldások mögött általában eurós piacok húzódnak. A hagyományos nyílt végű befektetési alapok, a tőkegarantált alapok, és az újabban megjelenő – valamely mögöttes termék, vagy termékcsoport árváltozásától függő hozamú – strukturált kötvények háza táján legalábbis ez a gyakorlat, a választék pedig egyre bővül.

A forintos konstrukciók dominanciája mellett azért már szinte minden hazai pénzügyi csoportnál minden ügyféltípus – nem csak privátbanki kliensek – számára elérhetők devizaalapú termékek, és érdemes rákérdezni az anyabank befektetési palettájára is. Különösen akkor, ha színesebb portfóliót igyekszünk kiépíteni például a részvénypiacon. Még ha van is forintért megvehető cég egy általunk kedvelt szektorban, akkor sem feltétlenül érdemes a Mol, az OTP vagy a Magyar Telekom egyedi kockázatát futni.

Ehelyett – euró alapon – bőven lehet találni olyan sok elemű részvénykosarat, amely az olajipart, a pénzügyi szektort vagy éppen a távközlési ágazatot fedi le. Az eurós befektetések a közös európai pénznem majdani magyarországi bevezetése miatt is hasznosak lehetnek, hiszen a megtakarítások és a hitelek pénzneme automatikusan az euró lesz. Kérdés persze, hogy mikor; 2–3 éves garantált alapokkal például még biztosan nem érünk célt.

A hosszabb távú hitel- vagy befektetési szerződéseinknél ugyanakkor nem árt ilyen szemüveggel is előrenéznünk, és átgondolni azt, hogy miként változnak majd meg az egyes ügyletek paraméterei. Főszabályként deklarálható, hogy az euró bevezetése miatt a szerződések nem változnak meg, hanem az automatikus konverziók után tovább élnek. Nemcsak a forint, de a hozzá kötött kamatlábak (így a jegybanki alapkamat, a BUBOR, továbbá a kötvénypiaci MAX vagy a részvénypiaci BUX index) is eltűnnek, és helyükbe a megfelelő euróövezeti mutatószámok lépnek.

Alapvetően tehát minden átkonvertálódik, ami forintban volt megadva, vagy a forinthoz volt kötve, a fix nominális kamatban megadott paraméterek pedig nem változnak.

—-Változó vagy fix kamatozás?—-

A hitelfelvevők kockázata tehát abban fogható meg, ha hosszú kamatfixálással vesznek drága finanszírozást, azaz magas fix forintkamatok mellett adósodnak el. Ezek ugyanis érvényben maradhatnak az euróövezetben is, immár fix eurókamatként. Aki kikerülné ezt a jövőbeni rizikót, kössön inkább változó kamatozással, vagy eleve euróban hitel-, vagy biztosítási szerződést. Utóbbi esetben viszont az euró bevezetéséig terjedő időszakban futja az árfolyam- és kamatváltozás kettős kockázatát.

Befektetésnél ellenben érdemes éppen a magas fix forintkamatozású ígérvényeket begyűjteni, ilyen megtakarítást találni, például egy hosszú lejáratú magyar államkötvény formájában. Mert ebben az esetben az eurócsatlakozás időpontjában és utána is a fix magas kamatozású papír tulajdonosa lehet a befektető, miközben akkor az irányadó kamatláb már alacsony lesz.

Aki a hazai eurót még összehúzott szemmel sem látja a látóhatáron, de például devizahitelben már eladósodott, vagy éppen most kap kedvet egy hitelfelvételhez, annak mindenképpen javasolható, hogy a jelenlegi erős forint mellett euró alapú megtakarításokkal fedezze magát, csökkentve kockázatát.

Ha a forint begyengül – mondjuk elmozdul akár a 265-ös szintig – a havi hitelterhek 15 százalékkal megugranak, ám ezzel párhuzamosan ugyanennyivel (plusz az addigi kicsi kamattal) megemelkedik eurós befektetésünk értéke. Ebből a szempontból mindenkinek érdemes átgondolnia saját pénzügyi helyzetét. Például ha valaki euróhoz kötött bérleti díjért használ autót, lakást vagy irodát, netán személyes élethelyzete úgy alakul, hogy a jövőben – akár egy külföldi munkavállalás vagy a gyerek külföldi tanulása miatt – kiadásai egy része euróban merül fel, akkor az efféle természetes fedezeti ügyletek kifejezetten jól jöhetnek. A forint gyengülésének valószínűsége mindenképpen benne van a levegőben, egy euró alapú befektetési eszköz pedig tompíthatja ezt a kockázatot.