Sorozatunkban már több ízben foglalkoztunk a kötvénypiac (fixed income market) egy szegmensével, az állampapírokkal. Láthattuk, hogy az állam megbízható adós, ezeknél a papíroknál nem a visszafizetés kockázatát kell kezelnünk, hanem egyéb speciális szempontok alapján érdemes választanunk.
Nemcsak az állam szeretne azonban a kötvények kibocsátásával forráshoz jutni, hanem más intézmények is, vállalatok, bankok, akár önkormányzatok is. Az ötletesség nem ismer határokat, rengeteg szervezet, sokféle visszafizetési ígérettel igyekszik bennünket meggyőzni, hogy őt finanszírozzuk.
Jelenleg, amikor világszerte megnőtt a hitelezés kockázata, csak erősödni fog az igény a vállalatokban, hogy ne egy banktól, vagyis egy közvetítőn keresztül, hanem közvetlenül a lakosságtól gyűjtsenek forrásokat.
Vállalati kötvények
Vállalati kötvénypiac Magyarországon is létezik, vagyis vannak olyan cégek, amelyek a lakosságtól kérnek kölcsön, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a piac igencsak vérszegény. Sajnos, a rendszerváltás után jónéhány olyan kibocsátás történt, amelynek a végén a kötvénytulajdonosok károsulttá váltak, elég ha a Baumag, WVM, vagy éppen a Globex társaságok akcióira utalunk.
Pedig sokkal sikeresebb, szinte az állam megbízhatóságával egyenértékű jó adósok is kértek kölcsön a lakosságtól, például a MOL, a Pannon GSM, a Magyar Telekom (akkor még Matáv). Utóbbiak azonban ma már egyszerűbben és, ami még fontosabb, olcsóbban tudnak anyavállalatuktól, vagy amelyiknek ilyen nincsen, a nemzetközi kötvénypiacon devizaforrásokhoz jutni.
Ritka tehát a vállalati kötvénykibocsátás, ha azonban mégis érkezik egy-egy új kibocsátó, akkor rendkívül fontos eldöntenünk, hogy az első vagy a második kategóriáról van szó, vagyis szélhámosok vagy komoly, megbízható vállalatok kérnek tőlünk kölcsön. Aligha kell magyarázni, hogy természetesen nemcsak ez a két szélsőséges kategória létezik, hanem finomabbak az átmenetek.
Fontos a jövő
Miért érdekes, hogy milyen lesz a cég jövője? A kötvény lejegyzésével ugyan nem leszünk tulajdonosai a kibocsátó cégnek, mint a részvényekkel, vagyis befektetésünk értéke nem közvetlenül kötődik a vállalat jövőbeli teljesítményéhez.
Annyiban azonban igen, hogy amennyiben egy társaság – pénzünk felhasználásával is – sikeres lesz a jövőben, akkor jó eséllyel a vállalt feltételekkel visszafizeti majd a kölcsönkért pénzt, ha pedig csődbe megy, akkor bizony jó eséllyel mi is bukjuk a pénzünket.
Mindezt nehéz előre látni. Ha egy cégnek nincsen megbízható hiteltörténete, vagy egészen irreális üzleti tervre kéri a pénzt, akkor annál jobb eséllyel el is fogja bukni a kölcsönkért összeget, de ezt nekünk nehéz megítélni. Minderről leginkább a kötvényekhez készített kibocsátási tájékoztatóból, a hitelminősítő intézetek értékítéletéből, és nem utolsósorban a sajtóból, szakértőktől tájékozódhatunk.
a hitelminősítők
A magánemberek aligha képesek minden vállalat túlélési esélyeit, pénzügyi stabilitását felmérni, erre vannak a profi hitelminősítő cégek (a Moody’s, a Standard and Poors és a Fitch Ratings).
Ezek az intézetek egyrészt országok megbízhatóságát értékelik, de vállalati kötvényekkel is foglalkoznak, megvizsgálják a kibocsátót, a konkrét kötvénykonstrukciót és valamilyen minősítést rendelnek a termékhez. Érdemes megismerni a konkrét minősítők besorolási skáláját, általában betűket, plusz/mínuszt használnak és az ábécében előrébb sorolt betű(k) a nagyobb biztonság jele.
Egy triple A, azaz AAA besorolás rendkívüli biztonságot jelent, egy C vagy D betű már inkább junk bondra utal. Az igazsághoz tartozik, hogy a hitelminősítőket sok támadás is éri, sokszor nem jelzik előre egyes országok, cégek pénzügyi problémáit. Mindez részben talán betudható annak az összeférhetetlenségi problémának is, hogy a hitelminősítőket nem a befektetők fizetik, hanem éppenhogy azok a cégek, amelyeket aztán minősítenek.
Bóvli
Miért ad bárki ezek után pénzt azoknak a cégeknek, amelyek úgynevezett bóvlikötvényt (angolul junk bond) bocsát ki? Természetesen pénzért. Aki ugyanis hisz egy iparágban, egy kockázatos cégben, az akár nagyon jól is járhat. A legjobb adósoknak nem kell magas kamatot fizetniük, mert nekik mindenki szívesen kölcsönöz.
Az a cég viszont, amelyik nehezebben kap pénzt, mézesmadzagot kénytelen elhúzni a szájunk előtt, vagyis magas kamatot, esetleg sikerdíjat ígér. Például olyan kamatfizetést, hogy a fix kamaton túl a vállalat eredményességétől függő kamatprémium is jár a jegyzőknek, azaz duplán igaz, hogy hitelező és adósa együtt sír és együtt nevet, mert nem pusztán a kölcsön visszafizetése, de az extrajutalom is a meghitelezett vállalat üzleti sikereitől függ.
—-Alapok, CDO-k—-
A magyar vállalati kötvénypiac azonban tagadhatatlanul szűkös, így aki vállalatokat akar hitelezni, annak érdemes külföldre is kitekinteni. Bár a közvetlen vállalati hitelezést is meg lehet oldani, azaz brókercégeken keresztül lehet vállalati kötvényeket vásárolni, a magyar ügyfelek könnyebben vehetnek csomagolt termékeket, például nemzetközi kötvényalapokat, amelyek különböző vállalati és állami kötvényeket rendeznek egy portfólióba, vagy úgynevezett CDO-kat (collaterized debt obligation), ahol egy-egy bank a neki adós vállalatok hiteleit csomagolja össze egyetlen termékbe, és engedi át az ügyfeleknek. Utóbbiban a kockázatmentes hozamnál jóval kedvezőbb a hozamígéret, de természetesen nagyobb a kockázat is.
Banki kötvények, extrák
Amikor a bankok forrást gyűjtenek a lakosságtól, akkor sokféle köntösbe bújtathatják ezt a tevékenységet. Legismertebb a betétgyűjtés, de egyre elterjedtebbek a befektetési jellegű termékek, a befektetési alapok és a banki kötvények is. A bankok jellemzően nem a betétekhez hasonló egyszerű kötvényekkel operálnak, hanem sokkal jellemzőbb a gyakorlatukban az úgynevezett strukturált kötvény, amikor a kötvényt megvásárló magánember hozama valamilyen kockázat függvényében kisebb is, nagyobb is lehet.
Ezt a megtérülést bármilyen feltételhez lehet kötni, sokféle struktúrát lehet kialakítani. Ha a kínai részvénypiac a következő három évben 30 százalékkal emelkedik, akkor a garantált évi 5 százalékos kamat felett, a harmadik év végén 15 százalékos extrakamat is jár.
Kockázattal jár
Ha a dollár nem erősödik a forinttal szemben 10 százaléknál jobban, akkor a kötvény változó kamatozása 3 százalékkal haladja meg a BUBOR referenciakamatot. Ilyen és hasonló hozam/kockázat párok léteznek, és ezeknek a potenciális extrahozamoknak mindig az az áruk, hogy van olyan kimenet is, amikor a kötvénytulajdonos a kockázatmentes hozamnál gyengébb megtérülést ér el.
Akkor vásároljunk ilyen terméket, ha megértettük a kimeneteket, és vállaljuk a kockázatot! Extrákat amúgy a vállalatok is kínálhatnak, például az átváltható kötvényeknél a hitelező bizonyos kimenetel, vagy bizonyos idő után választhat, továbbra is kötvénytulajdonosként szeretné finanszírozni a céget, vagy kötvényeit adott arányban a kibocsátó részvényeire váltja át.
Hoss és bessz
Miként az állampapírok között, úgy a vállalati kötvények körében is vannak fix és változó kamatozású kötvények. Ha változó kamatozású kötvényt veszünk, akkor annak kamata valamilyen meghatározott mechanizmus szerint követi majd a piacon aktuálisan elérhető kamatszinteket.
Ha azonban előre elkötelezzük magunkat egy fix évi 9 százalékos kamat mellett három évre, akkor jól is, rosszul is járhatunk. Ha ugyanis a piacon 3 százalékponttal esnek a hozamok (azaz kötvénypiaci hossz van), mi boldogok leszünk, mert az aktuális befektetésekkel már csak 6 százalékos kamatot érhetnénk el, de nekünk az előzetes megállapodás szerint jár a fix 9 százalék.
Sajnos a fordított eset is elképzelhető. Amikor bessz van és 3 százalékponttal emelkednek a kötvénypiaci hozamok, akkor pórul jártunk. Ebben az időszakban egy újonnan kibocsátott, azonos kockázatú kötvénynek már magasabb a kamatkuponja, 12 százalék, mi azonban egy pusztán 9 százalékos kamatot fizető papírt birtoklunk.
Ráadásul ilyenkor nem is tudunk kiszállni veszteség nélkül, és egyszerűen megvenni egy 12 százalékos kamatozású vállalati kötvényt. A piac mindent beáraz, tudja, hogy a 9 százalékos kamatkuponnal bíró kötvény már nem vonzó, csak névérték alatti árfolyamon tudnánk eladni a kötvényeket. A bessz mindenképp hat ránk.
