Lényegesen gyengébbek a magyar gazdaság növekedési kilátásai, mint a többi visegrádi országé, miután az eddigi növekedési modell kifulladt – kezdte Orbán Krisztián, az Oriens pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője a Kilábalás című tanulmány ismertetését. A magyar gazdaság állapotát újszerűen elemző dolgozatot rajta kívül Barabás Gyula, az OTP ügyvezető igazgatója, Holtzer Péter és Vojnits Tamás, az Oriens partnerei írták.
Kettészakadt a gazdaság
A Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalatok rendkívüli módon hatékonyabbak, mint a hazai cégek. Az Eurostat adatai szerint például egy multinál dolgozó magyar 3,4-szer annyi hozzáadott értéket állít elő, mint egy hazai cégnél – jellemzően kisvállalatnál – dolgozó társa, míg a hozzánk hasonló Csehországban ez az arány kétszeres. Mindez azt jelenti: tulajdonosi kör szerint kettészakadt a gazdaság, a külföldi cégek zárványként működnek, sem technológiai, sem pedig szemléletbéli tudásukat nem adják át a hazai vállalatoknak – kezdte az analízist Orbán Krisztián.
Mindebből az következik – folytatta a közgazdász -, hogy erős hazai cégek hiányában a gazdasági növekedés korlátozott, felzárkózás helyett lemaradunk nemcsak az uniós, de a regionális átlagtól is. Ha semmi nem változik, 10 év múlva 20 százalékkal módosabbak lesznek átlagosan a visegrádi országok polgárai, mint a magyarok – vélte Orbán az Európai Bizottság prognózisaira alapozva.
A termelékenységi ráták közötti különbség ráadásul azt is bizonyítja, hogy pusztán az egyensúly helyreállítása nem oldja meg a gazdaság strukturális gondjait – tette hozzá az Oriens ügyvezetője.
Deformál az adórendszer
A multik és a hazai cégek termelékenysége közötti súlyos különbözőségért a hazai adórendszer a felelős – állítja a kutatócsoport.
A nagyvállalatok a munkát sújtó magas adók kiküszöbölése érdekében tőkésítettek (vagyis újabb dolgozók felvétele helyett technológiai fejlesztésekbe fogtak), egészen addig, amíg túltőkésítetté nem váltak, vagyis a tőke határterméke lecsökkent (az újabb technológiai fejlesztés által teremtett hozzáadott érték elenyészővé vált – a szerk.). Így újabb beruházásaik elmaradnak, és a megtermelt haszon döntő többségét kiviszik az országból. A beruházások visszaesését a kormány is észlelte, 2004 és 2006 között ennek ellensúlyozására – tüneti kezelésként – mintegy felével, 51,7 milliárd forintra növelte a befektetések állami támogatását, de a trenden mégsem volt képes fordítani.
A kis cégeket a torz adórendszer adóelkerülésre készteti, ami üzleti modelljük szerves része, csakúgy, mint az illegális foglalkoztatás. Mindez pedig együtt jár az alultőkésítettséggel, a kis mérettel és a készpénzhasználattal. Ilyen feltételek közepette pedig fejlődésre, növekedésre nem is gondolhatnak, céljuk a túlélés.
Keresnék a munkást, de túl drága
Az adórendszer kiváltotta torzulás mindkét szegmens munkaerő-keresletében is megmutatkozik. A KSH adatai alapján az Oriens arra a következtetésre jutott, hogy 2001 és 2006 között a hazai iparágak döntő többsége jelentősen növelte termelékenységét, elsősorban a foglalkoztatottság rovására. Számításaik szerint a vizsgált években mindössze a műanyagipar, a járműgyártás és a gépgyártás hatékonysága nőtt úgy, hogy közben az iparágban foglalkoztatottak száma is emelkedett. Ezzel szemben például a hazai fémfeldolgozás, vegyipar, fafeldolgozás, textilipar, bőripar kőolaj-feldolgozás és fémfeldolgozás úgy lett érdemben hatékonyabb, hogy az ott dolgozók száma jelentősen – néha 40-50 százalékkal is – csökkent. Orbán Krisztián szerint az így túltőkésítettnek tekinthető iparágakban működő vállalatok számára egyre jobban megérné a dolgozói létszám növelése, de az a magas adók és járulékok miatt még most is túl drága.
A kis cégek „adóoptimalizálására” példakánt az APEH adatait idézte Orbán, amelyek szerint az 5 főnél kevesebbet foglalkoztató magáncégeknél – ezek jellemzően a hazai kisvállalkozások – a bruttó átlagbér 60 300 forint, míg az ennél nagyobb magáncégeknél ennek háromszorosa, 186 669 forint. Az adatok a közgazdász szerint bizonyítják, hogy a kicsi hazai cégek a szürke- és feketegazdaságban ténykednek ahelyett, hogy legális munkaerő-keresletet támasztanának.
Betonozás és fodrászat – a magyar versenyképtelenség
Az átlagos magyar építőipari cégnél 3-an dolgoznak, szlovák társánál 19-en. A nagy cseh építőipari cégek 12 653 embert foglalkoztatnak összesen, míg a magyar társaik mindössze 6014-t. Mi látszik az adatokból? A magyar kiscégek feketén dolgoztatnak és vegetálnak, a nagyok pedig nem erősödnek meg annyira, hogy például komoly minőségbiztosítási rendszert építsenek ki és régiós léptékben is versenyképesek legyenek.
Térségünk minden országában fodrászati láncok működnek: olcsóbb beszerzési árakat harcolnak ki, saját márkás termékeket forgalmaznak és stabilabb az ügyfélkörük. Nálunk nincsenek láncok: az adóelkerülés „megköveteli” a kis üzemméretet, meg azt is, hogy a tulajdonos mindent személyesen intézzen.
A kis cégek 86 százaléka elégedett finanszírozási helyzetével – idézték az Eurobarométer 2006-os kutatását a tanulmány készítői. Az elsőre meghökkentő adat Orbán Krisztián szerint nem is az: ilyen gazdasági környezetben ugyanis a cégek nem is akarnak növekedni.
A munkakínálat gyorsan javítható
Törökországot leszámítva – ahol a nők vallási okból nem nagyon dolgoznak – Magyarországon a legalacsonyabb a foglalkoztatottság az OECD-tagországok között: mindössze 61 százalékos a gazdaságilag fejlett államok 71 százalékos átlagához képest.
A közismert és szomorú foglalkoztatottságbéli lemaradásunk abból származik, hogy három nagy csoport az európai átlaghoz képest alig-alig hajlandó dolgozni. Ők az alacsonyan képzettek, a középkorú, jellemzően rokkantnyugdíjas férfiak és a kismamák.
Az ő visszaterelésükre a munkaerőpiacra már rövid távon is van mód – állítják a közgazdászok, akik szerint a szociális támogatások ma oly mértékben gálánsak, hogy nem ösztönzik a munkába állást. A még támogatást kapó munkanélküliek például fele akkora valószínűséggel térnek vissza a munkaerőpiacra, mint a segélyt már elveszítettek, és a magukat betegnek tartó rokkantnyugdíjasok majdnem akkora hányada szeretne dolgozni, mint a magát egészségesnek érzők – merthogy ilyenek is vannak.
Összetett és radikális kezelés kell
A gazdaságpolitika formálóinak több dologhoz kell egyszerre és radikálisan nyúlniuk, hogy az ország új növekedési pályára álljon – tolmácsolta Orbán Krisztián a kutatócsoport véleményét.
A közgazdászok szerint az egyensúly helyreállítását folytatni kell, mert a költségvetési hiány kártékony nyomást gyakorol a gazdaságra: az állam elszívja a tőkét a magánszféra elől. A mostani trenddel viszont ellentétes az általuk ajánlott recept: nem a bevételeket kell növelni, hanem a kiadásokat csökkenteni.
Szükségesnek látják a munkát terhelő adók érdemi, Barabás Gyula elmondása szerint nagyjából 1000 milliárd forintos csökkentését is, amit a munkakínálatot mérséklő tényezők radikális kezelése – a szociális kiadások megkurtítása – kell, hogy kísérjen.
A Kilábalás című tanulmány szerzői két hét múlva ismertetik receptjüket a gazdaság nyűgeire. Lapunk természetesen arról is beszámol majd.
