Miközben nap, mint nap lehet hallani a legnagyobb globális bankházak súlyos leírásairól, veszteségeiről, a hazai bankok jellemzően szemérmesen hallgatnak az amerikai eredetű hitelezési válság közvetlen magyar hatásairól.
A szalonképes (nem rémisztő, ugyanakkor nem is hazug) kommunikáció egyszerre nyugtat és egyszerre ad azért teret némi óvatos figyelmeztetésnek. Körülbelül így szól: Amerika messze van, a hazai ügyfelek hitelképessége nem romlott, de azért természetesen a világméretű bizonytalanság a hazai kamatokra, megtakarítási piacokra is kihat.
A valóság ennél alighanem sokkal ijesztőbb. Minden magyar állampolgár veszít a subprime válság hatásain, elsősorban a romló magyar makrogazdasági helyzet, a dráguló államadósság-finanszírozás révén. Aki ráadásul banki ügyfél, például lakáshitele van, vagy azt tervez felvenni, különösen érzékenyen érintett.
Növekvő kamatlábak
Mielőtt eljutnánk a pontos veszteségek feltárásáig próbáljuk meg felmérni a hatás-mechanizmus első lépését, vagyis a kamatlábak emelkedését. A lakossági, vállalati, vagy akár állampapírpiaci kamatok emelkedése több okkal is magyarázható.
A hitelezési válság arról szól, hogy egyes kölcsönvevők nem teljesítették megfelelően törlesztési kötelezettségeiket. A bankok ebből tanultak, azonos kockázatú ügyfeleknek ma már drágábban adnak, vagy éppen egyáltalán nem adnak hitelt. Ebben a hangulatban a kockázatosabbnak tartott országok adósságát csak magas kamatok mellett finanszírozzák a befektetők.
Kockázatos országgá lettünk
Ne is próbáljuk meg áltatni magunkat, Magyarország kedvezőtlen makrogazdasági mutatóival a kockázatos országok közé tartozik. Jelenleg még a francia, spanyol, olasz kötvénypiac is kockázatos a befektetőknek! A pesszimista hangulat felfelé tolja a kamatszintet. A bankok maguk is azzal találkoznak, hogy minden pénzforrás drágább, ezért ők is nagyobb hitellel kapnak forrást más bankoktól (például a külföldi anyabankoktól), emiatt is drágábban helyeznek ki, nem szeretnék csökkenteni a kamatmarzsukat.
hat a politika is
Válság nem csak a világgazdaságban, de a hazai kormányzásban is van, ami tovább erősítheti a kellemetlen hatásokat. A tőkepiacok legjobban a bizonytalanságot utálják, azt az időszakot, amikor nem lehet tudni, hogy mi lesz. A gazdaság számára ugyanis hatalmas érték a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, amikor ez csorbul, sokan megrettennek, azaz eladnak.
Ettől függetlenül a magyar belpolitikai villongásait, a kormányzás jövőjének talányait nem szabad túlértékelni. Az általános európai besszhez képest eddig nem voltak erősebbek a hazai visszaesések és a forintpiaci változások sem voltak nagyon erősek.
Talán meglepő, de négy évvel ezelőtti idősorokra visszatekintve, Medgyessy Péter távozása gyakorlatilag egyáltalán nem hatott a piacokra, még átmenetileg sem gyengítette meg a tőzsdét, az állampapírpiacot és a forintot.
Magyarországon mindehhez társul egy olyan hatás is, hogy mindenki azzal kalkulál, hogy az MNB kamatemelésekkel tud csak az infláció elszabadulása ellen védekezni (március 31-én már történt is egy 50 bázispontos, április 28-án pedig egy 25 bázispontos kamatemelés), ezért is kamatemelkedést áraznak be.
—-A betéteseknek sem jobb—-
Logikus gondolat lenne, hogy amennyiben a bankok forrásai megdrágultak, akkor legalább a betéteseknek többet fizetnek, hiszen felértékelődött a források ára. Sajnos, nem egyértelműen. Inkább a betétek és a kamatok közötti marzs tágult ki, mert a bankok a megnövekedett ügyfélkockázatok miatt globálisan úgy gondolkodnak, hogy több a rossz ügyfél, a meglevő ügyfelektől több kamat-különbözetet kell begyűjteni.
Mint minden általános megállapításnál, itt is akadnak kivételek. Lehetnek olyan piaci szegmensek, ahol elég erős a verseny ahhoz hogy ügyfélszerzési célból egy ideig a bankok inkább elfogadják a kisebb kamatkülönbözetet.
Áttételes hatások
A megnövekedett hitelkamatlábak jelentősen megdrágítják a hitel-törlesztéseket, illetve igencsak megdrágítják a magyar államadósság finanszírozását. Ezeknek a hatásoknak mindannyian elszenvedői vagyunk.
Gondoljunk csak bele, ha Magyarország amúgy is rettenetesen megküzd minden egyes tizedszázaléknyi hiány-lefaragásért, akkor mennyire ártalmas, ha a kamatok drágulása miatt sokkal nagyobb hiányt szül az államadósság kamatainak visszafizetése.
De ugyanígy a makrogazdaság egészére kihat, hogy a sok eladósodott háztartás még többet kénytelen hiteltörlesztésre fordítani. Minden elemző azt lesi, hogy vajon mitől indul be 2009-ben a várva várt gazdasági növekedés Magyarországon. Ezt eddig sem lehetett látni, de most egyre több elem ellene hat.
Ha ugyanis a háztartásoknak többet kell költeni hiteltörlesztésre, ráadásul a megnövekedett energiaárak és más hatósági áremelések miatt többet kell a havi rezsire is költeni, reálbér-növekedésre pedig nem számíthatunk, akkor mindenhol kevesebb marad fogyasztásra, belső kereslet aligha fogja dinamizálni a gazdaságot.
Mindemellett a subprime válság a világgazdaság növekedését is lassítja, ami a magyar exportra van kedvezőtlen hatással, amit például az ipari termelés növekedésének lassulása is mutat. Ez a gazdasági növekedés ellen hat.
Tőkepiaci zavarok
A fenti kellemetlenségekhez ráadásul tőkepiaci válság is párosul. Magyarország e tekintetben nincs is olyan rossz helyzetben. Ha előbb azon siránkoztunk, hogy mennyire megdrágult az államadósság finanszírozása, ne tagadjuk el ennek a kedvező oldalát sem. Azok a szerencsések, akiknek egyáltalán vannak megtakarításaik, bármikor gondolhatják úgy, hogy a magyar államnak adják kölcsön a pénzüket.
arany, olaj, gabona
A nagy piaci válság közepette még mindig vannak olyan nyersanyagpiacok, amelyek megállíthatatlanul emelkednek. Ilyen az arany, az olaj, a gabona. Ezen termékek árát különböző mechanizmusok hajtják, és természetesen ezek közül sok fennmarad a tőkepiac válsága alatt is.
Elég, ha a gabonapiacra gondolunk, a gabonapiacot egyre nagyobb kereslet jellemzi, a világ népessége növekszik, a termőterületek inkább szűkülnek, ráadásul a gyorsan fejlődő népes országok táplálkozási szokásainak megváltozása is támogatják a drágulást. Sőt, új felhasználók is jelentkeznek, a bio-üzemanyag gyártók.
Ugyanakkor, ahogy lassul a világgazdaság, más nyersanyagok kereslete szűkülhet. Az olaj például vélhetően megtorpan, hiába szűk kapacitás a világgazdaságban már középtávon is, ha a keresletet leginkább hajtó exportorientált országok, India és főleg Kína exportpiacaik szűkülésével találkoznak, akkor hirtelen lefelé korrigálhat az ár.
Az évi 9,3 százalékos kamattal kölcsönözhető (három év alatt e paraméterekkel már 30,5 százalékot hozó pénz) biztos és jó befektetés, aki nem szeretne kockázatot vállalni, annak ez a lehetőség mindenképpen a rendelkezésére áll. A magyar befektető ennyiben védett, de a világ tőkepiacai mindenhol rendkívül kockázatosak.
Mindennap kiderül valamelyik nagy bankról, hogy az addig bőszen tagadott subprime hatások következtében eurómilliárdok csorogtak el. Ha pedig nagyok a kockázatok, ha esnek a világ tőkepiacai, az megint mindenkit megvisel. Az embereknek kisebb lesz a vagyona, akik így kevesebbet mernek fogyasztani, így még kevésbé kap keresleti impulzusokat a világgazdaság. Ne is legyenek illúzióink, minden ilyen hatás a saját pénztárcánkon is érezhető lesz!
