Az önkormányzati rendszer – amelyet az egyik előadó „a kollektív felelőtlenség rendszerének” nevezett – pénzügyeinek átláthatatlansága, eladósodottsága került górcső alá az MKT által a közelmúltban rendezett konferencián.
Utánuk a vízözön?
Egyetértettek az előadók abban, hogy az önkormányzatoknak nem feltétlenül kellene minden lehetséges uniós forrást lehívniuk, a megvalósult beruházok fönntartása ugyanis meghaladhatja anyagi lehetőségeiket, különösen, ha még el is vannak adósodva.
Sok szó esett arról a sajátos, kötvényekkel történő finanszírozási gyakorlatról, amelynek egyik előnye az éppen regnáló helyi politikai elit szempontjából, hogy a türelmi idő miatt a hitel igazi terheit csak a következői politikai ciklusban kell elkezdeni fizetni. E hosszú futamidejű kötvényekről az ÁSZ korábbi tanulmánya megállapította, hogy a tényleges teherbírást elleplező kockázatuk van.
Akár egy vállalati csőd
Nem széles körűen ismert, hogy az önkormányzatok hiteleire –alapesetben – nem jár állami kezesség. A fizetésképtelenné vált önkormányzatokat adósságrendezési eljárás alá vonják, amely sok tekintetben hasonló a csődeljáráshoz. Pénzügyi gondnokot neveznek ki, válságköltségvetést kell kialakítani, amellyel például nem finanszírozható olyan egészségügyi, szociális, oktatási intézmény, amelynek kihasználtsága az 50 százalékot nem éri el, s más drasztikus „megszorításokat” kell alkalmazni.
Az ÁSZ korábbi jelentéseiben megállapította, a központilag szabályozott bevételek (normatív állami támogatások és szja átengedés) nem fedezték a kötelező feladatok ellátásának költségnövekedését. Az önkormányzatok jelentős része – elsősorban a községi és kisebb városi önkormányzatok – az ÖNHIKI (önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő önkormányzatok) támogatással kezelt forráshiányon túlmenő alulfinanszírozottsággal küzd.
Vége a dalnak?
A rendszer lassan feléli tartalékait, az értékesíthető vagyon elfogyóban van, vagy hitelek biztosítékaként le van kötve – írja az ÁSZ egy értékelő tanulmányában. Az ÁSZ értékelése szerint az elaprózott támogatási jogcímek,alkalmasak arra, hogy olyan szolgáltatásokra ösztönözzék a helyi önkormányzatokat, amelyekre nincs megfelelő helyi igény vagy forrás. További gond, hogy évről-évre változóan számítják az összeget, amelyet a személyi jövedelemadóból (szja) kapnak az önkormányzatok, ami természeten ronja a pénzügyek tervezhetőségét.
Az önkormányzatok a jelenlegi szabályozás szerint rövid távú kötelezettségekkel csökkentett bevételük 70 százalékáig vehetnek föl hiteleket, a kormányzati tervei szerint a maximális érték a szabad források 80 százalékára változna.
Nehéz szembenézni a valósággal
Ez sem lenne azonban olyan megoldás amely valóban megakadályozná az önkormányzatok növekvő eladósodását. Ilyen megoldás nem is várható, hiszen ez szembenézést jelentene a finanszírozás valódi helyzetével – jegyezte meg a konferencia egyik közgazdász előadója.
Az ÁSZ szakemberi arra hívták föl korábbi tanulmányukban a figyelmet, hogy az adósságok gyakran nem jelennek meg közvetlenül az önkormányzatok költségvetésében. Rejtett kötelezettségeket jelentenek például a terjedő PPP (public private partnership) programok, amelyek az ÁSZ szerint gyakran bújtatott hitelnek tekinthetők, amelyek egyes esetekben közvetlen hitelfelvétellel megegyező nagyságú kötelezettséget jelentenek.
Hasonlóan rejtettek a statisztikák elöl az önkormányzati, illetve részben önkormányzati tulajdonú vállalatok adósságai, amelyekre a helyhatóságok kezességet vállaltak.
