A Budapesti Értéktőzsdén már több globális válság idején lehetett hisztérikus, mindenki által túlzottnak vélt áreséssel találkozni. Az amerikai recessziós félelmek gerjesztette idei krízis ugyan eddig nem erről szólt, mindig visszapattantak az árak a nagyobb esést hozó napok után is, de érdemes megnézni, milyen mechanizmusok fokozhatják a krachokat.
Túlzott kockázat
Amikor valaki úgy érzi, hogy sejti a megfelelő tőzsdei irányt, akkor igen csábító lehetőség több pénzzel kereskedni, mint amennyi rendelkezésre áll.
Ha biztosan tudnánk, hogy a Mol 20 százalékot drágul ebben az évben, akkor nem lenne érdemes megelégedni azzal, hogy saját ötmillió forintunkat Mol-részvénybe fektetjük egymillió forint nyereségért, hanem bizony érdemes lenne minél több pénzt kölcsönkérni (10 százalékos kamattal). Hiszen minden kölcsönkért forint után húsz fillér nyereségünk lesz és ebből csak tíz fillért kell kamatként visszafizetnünk.
Természetesen a gondolatmenet ott sántít, hogy abban nem lehetünk biztosak, hogy a Mol valóban 20 százalékot fog drágulni. Mégis sok befektető gondolja úgy, hogy a tőzsdén nagyobb hozamokat képes elérni, mint amekkora kamatokkal hitelt tud szerezni.
Családilag, hivatalosan
Amikor valaki részvényvásárlási ötleteihez pénzt szeretne szerezni, kérhet a családtagjaitól, majd ha a hitelezni hajlandó ismerősök kifogytak, meg lehet próbálni befektetési lombardhitelt szerezni valamelyik pénzügyi szolgáltatótól. Ilyenkor a bank vagy brókercég biztosra megy, a befektető meglévő értékpapírjai jelentenek számára fedezetet a kölcsönhöz.
Például fenti befektetőnk esetében a bank az ügyfél saját ötmillió forintját szívesen kiegészíti ötmillió forint kölcsönnel is, amely hitelre az ügyfél együttesen már 10 millió forintnyi Mol-részvénye remek fedezetet kínál. Amíg a Mol drágul, ügyfelünk szép nyereségeket ér el, ha azonban esne a részvény, még a részvényárfolyam megfeleződésénél is van fedezet a kölcsönre. Nem is tűnik mindez olyan kockázatosnak.
Többszörös tőkeáttét
Ebben a példában a befektetőnk eredetileg csak kétmillió forinttal rendelkezik, egy családtagtól kölcsönkér további hárommilliót. Így már a brókercégénél ötmillió forintos részvényállománnyal bír, ami után gond nélkül felvehet újabb ötmilliót lombardhitelként. Minden feltételt teljesített, a bank számára nem látható, hogy a fedezetül szolgáló portfólió egy része szintén hitelből származott. Ha pedig a tízmillió forintos Mol-pakettből csak kétmillió forint volt saját pénzből, 8 millió forint után pedig tízszázalékos kamatot is kell fizetni, akkor egy év múlva 8,8 millió forint az adóssága. Ez azt jelenti, hogy pusztán 12 százalékos kurzusesés után már csak 8,8 millió forintot érnek a Mol-részvények, a befektető már elérte saját lehetőségeinek végét. Emberünk saját forrását elbukta, gyorsan mindenét el kell adnia, hogy legalább a tartozásait kifizesse.
Baj esetén
Baj akkor van, ha beköszönt a részvénypiaci visszaesés, a befektető nemcsak a saját pénzéből veszít, de a kölcsönkért pénzből is. A hitelező pedig, amint úgy látja, hogy nincsen biztosítva a hitel visszafizetése – szerződésben biztosított jogával élve – kényszereladásokat kezdeményezhet.
Azért ad el rossz áron is, hogy még vissza tudja fizetni az ügyfél a kölcsönt. Ha pedig a piacra kerül a sok fedezetül felkínált részvény, akkor az eladói nyomás egyre mélyebbre viszi le az árakat. Olyan szintekre, ahol már újabb befektetők részvényeit kell eladni, és az így beinduló spirál egészen irreálisan alacsony árakhoz vezethet.
Hitelből tőzsdézni éppen ezért kockázatos. Kevés az esélye annak, hogy a fenti példát követve, a 24 ezer forintos Mol-árfolyam 12 ezer forintig zuhanjon, vagyis egy 50 százaléknyi hitellel terhelt pakett veszélybe kerüljön, de egyes befektetők a saját élethelyzetükben már sokkal magasabb ár mellett is bajban vannak.
Többszörös tőkeáttét
Ebben a példában a befektetőnk eredetileg csak kétmillió forinttal rendelkezik, egy családtagtól kölcsönkér további hárommilliót. Így már a brókercégénél ötmillió forintos részvényállománnyal bír, ami után gond nélkül felvehet újabb ötmilliót lombardhitelként. Minden feltételt teljesített, a bank számára nem látható, hogy a fedezetül szolgáló portfólió egy része szintén hitelből származott. Ha pedig a tízmillió forintos Mol-pakettből csak kétmillió forint volt saját pénzből, 8 millió forint után pedig tízszázalékos kamatot is kell fizetni, akkor egy év múlva 8,8 millió forint az adóssága. Ez azt jelenti, hogy pusztán 12 százalékos kurzusesés után már csak 8,8 millió forintot érnek a Mol-részvények, a befektető már elérte saját lehetőségeinek végét. Emberünk saját forrását elbukta, gyorsan mindenét el kell adnia, hogy legalább a tartozásait kifizesse.
A származtatott piacon
Hitelből tőzsdézni veszélyes, könnyen olyan adósságba verhetjük magunkat, amelyre nincsen fedezetünk. A tőzsdéken sok olyan bonyolult konstrukció van, amikor ugyan senkitől nem kérünk kölcsönt, mégis tovább nyújtózkodhatunk, mint ameddig a takarónk ér.
A tőzsdék származtatott szekcióiban egy alaptermékre (például egy részvényre, vagy egy árura, esetleg egy tőzsdeindexre) épített termékekkel lehet kereskedni, ezek közül mi most a legegyszerűbb instrumentummal, a határidős (futures) üzletekkel foglalkozunk. Az ilyen üzletekben későbbi időpontra lehet rögzített áron üzletet kötni, akár eladni, vagy venni.
2008. decemberi időpontra eladhatunk BUX indexet, vagy éppen vehetünk Magyar Telekom-részvényt. A szerződő felek abban állapodnak meg, hogy egy év múlva adott áron gazdát cserél közöttük tízezer Magyar Telekom-részvény. Ha a kifutás időpontjában, vagyis decemberben a szerződéses ár fölött lesz a tőzsdén a részvény azonnali ára, akkor a vevő jól járt, hiszen az aktuális piaci árnál olcsóbban jut papírokhoz, amelyeket eladva azonnal látható a nyeresége. Természetesen, ha az azonnali ár alacsonyabb, mint az üzletben kikötött ár, akkor az eladó dörzsölheti a markát.
A cikk folytatódik. A lapozáshoz kattintson ide!
—-Határidős stratégiák—-
Milyen gondolatok állhatnak a határidős üzlet mögött? Maradjunk a Magyar Telekom példájánál! Ha egy befektető szerint a távközlési cégek jövője meg van pecsételve, ingyenessé válik az interneten a hangalapú kommunikáció, halott üzletről van szó, részvényáresést prognosztizál, ezért eladási (short) pozíciót vesz fel. Azt feltételezi, hogy egy év múlva a Magyar Telekom árfolyama alacsonyabb lesz, mint azt a többiek gondolják. Ha a Magyar Telekom jelenlegi ára 850 forint, egy év múlva esedékes határidős ára (a 7 százalékos piaci kamatszintnek megfelelően) körülbelül 910 forint. A ma 850 forintot érő részvények adásvételét decemberben 910 forintos áron fixálhatjuk.
Befektetőnk áresésre játszik, ezért elad 2008. decemberre tízezer Magyar Telekom részvényt. Ténylegesen nem kell addig birtokolnia a tízezer Magyar Telekom-részvényt, mert ehhez ma 8,5 millió forintot le kéne kötnie, elég ha majd az adásvétel idején tud szállítani. Pénzét így valamilyen biztos befektetésbe helyezi, és majd aznap megveszi a tőzsdén azt a tízezer Magyar Telekomot, amit 910 forinton el tud adni. Ha 910 forint alatt lesz az ár, akkor nyer, hiszen azonnal olcsóbban vesz és drágábban elad, ha azonban 910 forint felett, akkor veszít.
Szerencsére olyan befektető is lesz a piacon, aki azt gondolja, hogy a Magyar Telekom remek osztalékpapír, árfolyama fel fog ívelni, de nem akar azonnal betenni 8,5 millió forintot a tízezer részvénybe, inkább fogad a drágulásra (longpozíciót vesz fel). Ilyenkor csak egy jóval mérsékeltebb letéti összeget kell befizetni, és ezzel jogot szerez, hogy decemberben 910 forinton vehet majd Magyar Telekomot. Alacsonyabb összeg befizetésével is tízezer Magyar Telekom árfolyamnyereségét lehet megnyerni.
A helyzet ismét a következő: ha igaza volt a vevőnek és az aktuális piaci ár magasabb, például ezer forint, akkor a rögzített árú üzletben megvett részvényeket azonnal 90 forintos nyereséggel lehet továbbértékesíteni. Ha azonban a piacon 800 forint lenne a Magyar Telekom, a határidős vevőnek ekkor is kötelessége lesz 910 forintot adni érte.
Limitált és határtalan veszteség
Érdemes megfigyelni, hogy aki egy részvény áremelkedésére játszik, az limitált mértékben bukhat, ugyanakkor aki az áresésre, az korlátlanul veszíthet.
Ha ugyanis 910 forinton vételi pozíciónk van, akkor abban az extrém esetben, ha a Magyar Telekom decemberben már egyetlen fillért sem ér, és nekünk mégis 910 forintért kell megvennünk tízezer papírt, akkor a veszteségünk legfeljebb 9,1 millió forint lehet, ennél több nem. Ha azonban az eladásra vállalkoztunk, akkor nekünk 910 forintért kell átadni azt a részvényt, ami extrém esetben már 1910, vagy akár 2910 forinton is járhat, előbbi tízmillió, utóbbi húszmillió forint veszteség; felső határ elméletileg nincsen.
