Gazdaság

Marján Attila: Nyitásra kényszerítve

Több mint két évtizede, 1985-ben született meg az a nagyhatású brüsszeli akcióterv, amely egy valódi európai gazdasági tér létrehozása érdekében több száz európai jogszabály elfogadását írta elő. Ez a terv volt minden idők egyik legambiciózusabb gazdasági integrációs programja - nem csak európai, de világviszonylatban is.

Az európai belső piac létrehozása tíz év alatt 2,5 millió új munkahellyel és 1000 milliárd euróval gazdagította Európát. Az áruválaszték nőtt, az árak csökkentek, létrejöttek a közös pénz bevezetésének feltételei. Az üzleti világ is jól járt, hiszen megannyi adminisztratív nyűg lett a múlté, és a vállalatok előtt megnyílt a világ legnagyobb kapitalista piaca.

ÚJ AKCIÓTERV. Mára a belső piac fejlődése fordulóponthoz érkezett: lejárt a „harmonizáljunk mindent” és a befelé fordulás kora. A rendkívül gyorsan változó globális közegben egyre heterogénebbé váló, immár 27 tagú uniónak új utat kell választania. Erről szól a nemrégiben elfogadott a „XXI. század európai belső piacáról” szóló akcióterv is, amely rugalmas alkalmazkodásra alkalmas, a globális rendszerbe jól illeszkedő, és nem túlszabályozott piac mellett tesz hitet. A jövő jelszava már nem az akadályelhárítás, hanem az innováció lesz. Ez egyrészt a kulcsfontosságú innovatív szektorok helyzetbe hozását, másrészt innovatív piacszabályozási eszközök (értsd: nem csak jogszabályok) alkalmazását foglalja magában.

A szerző közgazdász, Kovács László adóügyi biztos kabinetjének tagja.

Olyan szektorok számára kell kinyitni az uniós teret, amelyek az európai gazdaság működésének egészére nagy hatással vannak (mint például a telekommunikáció, elektronikai gépgyártás, információtechnológia, energia). A szolgáltatások és az innováció egyre fontosabb szerepet tölt be a világban. Európa nem sokáig engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem hoz létre valóban egységes európai szolgáltatási piacot, jól működő, olcsó szabadalmi rendszert és olyan szabályozási és finanszírozási teret, ahol az innovatív ötletek szárba szökkenhetnek. A belső piacnak ki kell nyílnia: Európának nemzetközi szabályozási és szabványalkotó nagyhatalomnak kell lennie, ha nem akar leszakadni a versenyben az Egyesült Államok, illetve néhány év múlva valószínűleg Kína mögött. Léteznek jó példák: a mobilkommunikációban világelső lett az európai GSM szabvány. A londoni tőzsde globális népszerűség-növekedését nem kis részben a befektetőbarát szabályozási környezetének köszönhette: befektetők és kibocsátók ezrei menekültek el Amerikából az Enron-botrány nyomán odaát bevezetett drasztikus regulák miatt. Az EU versenypolitikájának globális érvényét Bill Gates is megtapasztalta: Brüsszel eddig háromnegyed milliárd eurós büntetést szabott ki a Microsoftra. Az unió a klímaváltozás elleni küzdelem globális éllovasa. Európa Amerikától való leszakadásának egyik oka, hogy a nyolcvanas években az Egyesült Államok irányította és fölözte le az információtechnológiai forradalmat. A közeljövő talán legfontosabb technológiai és innovációs területei a klímaváltozáshoz és az alternatív energiaforrásokhoz kapcsolódnak majd. Európa ebben ma még kimondottan jól áll, ám drámai következménye lenne, ha hagynánk elúszni ezt a lehetőséget is.

Az öreg kontinens érdeke az, hogy a globális gazdasági szabályok (engedélyezési, piacfelügyeleti, egészségvédelmi, biztonsági előírások) ne erodálódjanak, hanem a magas szintű itteniekhez közeledjenek. Európának „exportálnia” kell a belső piaci szabályozását – saját jól felfogott érdekében. Nem csak a csatlakozni kívánó, vagy az euró erőteréhez kötődő környező országokba (a csatlakozási vagy partnerségi folyamatokon keresztül), hanem globálisan is – kétoldalú, vagy többoldalú gazdasági együttműködési megállapodások révén.

VÉGE A TÜRELMI IDŐNEK. A nyolcvanas években az uniós tagországok gazdasági rendszerének és piacainak az egységesítése volt a legfontosabb feladat. Abban az időben a globalizáció még gyerekcipőben járt; ha úgy tetszik, Európa türelmi időt kapott saját piacának kialakítására. Az innovatív mozgékonyság nem számított kiemelt szempontnak, a termelési kapacitások külföldre helyezése még szinte ismeretlen volt, és a munkaerő-piaci, illetve a nyugdíjreformok kényszere sem lebegett Damoklesz kardjaként a kormányok feje felett. Ma az európai gazdaság szerves része a globális szövetnek, ezért a „belső piaci” szabályok előkészítésekor az első kérdés, amit fel kell tenni: mit jelent ez majd Európának a nagyvilágban elfoglalt helye, szerepe szempontjából?

A szerző közgazdász, Kovács László
adóügyi biztos kabinetjének tagja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik