Habár az előző ciklusban is kormányzó koalíció – a magyar demokrácia történetében először – 2006 tavaszán ismét választást nyert, és így további négy évre felhatalmazást kapott a kormányzásra, bizalmi tőkéjét minden korábbi kabinetnél gyorsabban elveszítette. A reformok meghirdetése egybecsúszott a rekordméretű költségvetési deficitet csökkenteni hivatott, megszorító intézkedések bejelentésével.
Miután a Fidesz látványosan megnyerte az önkormányzati választásokat, bejelentette népszavazási kezdeményezését a reformokkal szemben, és bojkottot hirdetett a parlamenti ülések azon periódusaira, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szólal fel. A Fidesz bojkott-politikája, valamint a gazdasági és társadalmi életet átitató, sok kárt okozó konfrontáció mind a mai napig tart.
ELMARADT LEMONDÁS. Tény, hogy érett demokráciákban egy miniszterelnök fel szokta ajánlani lemondását – vagy pedig egyenesen lemond -, ha maga is beismeri, hogy korábban letagadott költségvetési politikájával bajba sodorta az országot. Ha elismeri, hogy kockáztatta országa társadalmi békéjét pártja győzelméért. Némi unszolásra Gyurcsány legalább bizalmatlansági szavazást kért maga ellen, és a kormánypárti többség megtartotta pozíciójában. Ezzel a koalíciós frakciók deklaráltan is osztoztak a kurzus folytatásáért viselt politikai felelősségben. Ezt követően a kormányfő továbblépett, és 2007 elején – a szavazatok 80 százalékával – az MSZP elnöke lett. Dacára az elmúlt év politikai vesszőfutásának, kitartott azon elhatározása mellett, hogy a helyén marad, és szokatlan módon megtartotta a deficitért közvetlenül felelős pénzügyminiszterét is. Sorsát ezzel a modernizáló reformok és a konvergenciaprogram sikeréhez kötötte. Ezek azonban olyan fájdalmas intézkedések, amelyek – a kialakult bizalmi válságtól függetlenül – sikeres megvalósításuk esetén is többnyire aláássák a kormánypolitikusok népszerűségét.
Tény viszont az is, hogy érett demokráciákban távozni szokott posztjáról az a politikai vezető, aki két egymást követő választáson pártjával vereséget szenved. Orbán Viktor azonban nem mondott le, és a Fidesznek sem volt ereje távozását kikényszeríteni. (Makacssága a mai politikai világból egyedül a nicaraguai Daniel Ortega elnökhöz teszi őt hasonlatossá, hiszen a sandinista vezető három egymást követő választási vereség után tért vissza a hatalomba.) Sőt, miután a kormányfő őszödi beszédének hatására Orbán újra megerősödött, hívei ma ismét benne látják a jobboldal visszatérésének zálogát.
Az ország két legerősebb pártját tehát olyan emberek vezetik, akik az európai demokratikus szokásjogokkal szemben tartották meg hatalmukat. A különbség annyi, hogy míg az MSZP erős emberei bármikor megbuktathatják Gyurcsányt, addig az Orbán által központosított Fideszben nincsenek alternatív erőcsoportok. De miért is lenne éppen most veszélyben Orbán elnöksége, amikor pártja soha nem látott előnnyel vezeti a közvélemény-kutatásokat, miközben az MSZP lassan visszasüllyed az 1990-1991-es szintre?!
KÉT VEZÉR FOGSÁGÁBAN. A hatalomhoz való ilyen fokú ragaszkodás rosszkedvvel tölti el mindazokat, akik a demokrácia lényegét nem a vezetők küldetéstudatában, vagy kimagasló képességeiben vélik meglelni, hanem az intézmények és szokásjogok kiszámítható, biztonságos működésében. Több elemző úgy látja, hogy hazánk ma két politikai vezér foglya, akik politikailag egymást tartják életben.
Az elmúlt évben a kormány a „vér, veríték és könnyek” politikája árán csökkenteni tudta az államháztartási deficitet, ami kétségkívül a javára írandó. Magyarország megkezdte közeledését a maastrichti kritériumokhoz. Ha e folyamat tartóssá válik, öt év múlva nálunk is bevezethető lesz az euró. A megszorításoknak azonban komoly társadalmi ára van: a megugró infláció, az adók növelése, a lakossági megtakarítások felélése, a szélesedő munkavállalói kiszolgáltatottság, az alsó-középosztály leszakadása, és a tovább erősödő etnikai-területi szegregáció. A következő évben már nem lehet megoldás az adók emelése, az államnak csökkentenie kell kiadásait. Az autópálya-építések eredményeit elhomályosítja a vasúti szárnyvonalak bezárása miatt érzett elkeseredés. Mindezeken túl, a falusi kisiskolák bezárása, a felsőoktatási tandíj bevezetése, a nem kiemelkedő vidéki főiskolák és a nem súlyponti kórházak finanszírozásának csökkentése, valamint az elkerülhetetlen közigazgatási leépítések immár kiterjedt értelmiségi csoportokat – pedagógusokat, egyetemi oktatókat, hivatalnokokat, orvosokat, gyógyszerészeket – is a kormány ellen hangoltak.
Mindez csak akkor vállalható, ha a reform nem pusztán a „médiakormányzás” része, hanem valódi, pozitív változásokkal kecsegtető folyamat. Akkor, ha az emberek értik a változtatási elképzelések lényegét és irányát, és a maguk is meggyőződhetnek arról, hogy a helyzet nem maradhat úgy, ahogy eddig volt. Ehhez azonban kell, hogy a reformterveket maga a kormányzat is komolyan vegye, és legyen ereje végigvinni elképzeléseit. Márpedig úgy tűnik, hogy például az októberben nagy hangon bejelentett „köztisztasági csomagot” – ami számos progresszív elképzelést is tartalmazott – épp a csomag bejelentője (a kormányfő) felejtette el a leggyorsabban. Nem az a legnagyobb probléma, hogy a politikusok olykor hazudnak – ez minden demokráciában elő szokott fordulni – hanem, ha őszintének hitt bejelentéseiknek sem szereznek érvényt. Mert ha ez történik, akkor végül is mindegy lesz, hogy igazat mondanak-e vagy sem, mert nem következik belőle semmi. Akkor aztán tényleg marad a „következmények nélküli ország”.
Az elmúlt évben folytatódott hazánk európai integrációja. Ez még akkor is így van, ha Gyurcsány tavasszal nagy riadalmat keltett Brüsszelben és Washingtonban újsütetű oroszbarátságával – vagyis azzal, hogy váratlanul az oroszok által kezdeményezett Kék Áramlat gázvezetéket kezdte el támogatni az EU által tervezett Nabucco-projekttel szemben. Ettől aztán a kormányfő nyugati nyomásra fokozatosan visszatáncolt, és ma már aktívan részt vesz a koszovói rendezésben is.
KESERŰ PIRULA. A 2007-es év úgy fejeződik be, hogy végre érvénybe lép a schengeni szerződés hazánkban is. Eltűnnek a határok Szlovákia, Ausztria, Szlovénia felé. Bárhol átsétálhatunk ezekbe az országokba, ami elképesztően jó érzés mindazok számára, akik a vasfüggöny mögött nőttek fel. A rendszerváltás után született fiataloknak pedig olyan természetes lesz, mint az, hogy levegőt veszünk. Ám a magyar belpolitika újabb fordulatai gondoskodtak arról, hogy a schengeni karácsonyi ajándék mégse legyen olyan édes. Az egészségügyi törvény megszavazása széles társadalmi koalíciót kovácsolt össze a kormánnyal szemben. A jobboldali orvosok együtt sztrájkolnak a baloldali vasutasokkal. Az év utolsó heteiben újra felszikrázott a megszorító politika által kiváltott feszültség.
Gyurcsány Ferenc régi politikai célja volt a baloldal megújítása. Paradox módon, 2007-ben sokkal közelebb jutott célkitűzése megvalósításához, mint azt korábban gondolta volna. Egyre többen vélik elkerülhetetlennek a baloldal megújítását a neoliberálisnak tartott kormánypolitikával szemben.
A szerző politikatudós, a CEU professzora, volt kulturális miniszter.
