Boldogság+vállalkozás

Csokoládékészítő
Pénzért vehető boldogságot kínál Csiszár Kata, aki vitatja József Atilla igazát. A boldogság szerinte lágy ugyan, de nem szőke és nem másfél mázsa. Meggyőződése, hogy barna, mindössze pár gramm és csokoládé gyűjtőnév alatt csábít – bonbon, trüffel, tábla, Mikulás és számos más alakban. A grafikus-iparművész végzettségű Csiszár három éve foglalkozik a csokoládéból formázott „boldogságbombák” előállításával. Apró rózsavölgyi üzemében manufakturális körülmények között készíti kézműves finomságait, amelyek java minőségi gasztronómiai üzletekben landol.

A vevőknek nemcsak a termék esztétikája szerez örömet, hanem a kakaóbabban lévő feniletilamin is, amely a boldogsághormonok termeléséért felel. „A boldogság közvetítésére leginkább az étcsokoládé alkalmas, így aki ezt az érzést vágyja, az a magas kakaótartalmú termékek között keresgéljen” – javasolja Csiszár Kata, akinek portfóliójában ennek megfelelően túlnyomórészt étcsokoládés finomságok szerepelnek. Állítja, ezeknek van karaktere. A kis manufaktúrában ét-karácsonyfagömböktől a csokiszelencéken át a „rozsdás” csokoládékacatokig egy sor ámulatba ejtő portéka kínálja magát. Talán az utóbbiak a leginkább nassolásra ingerlőek, elvégre ritkán adódik az embernek alkalma azt az élvezetet átélni, ahogyan például egy anyacsavar szétolvad a szájában. A kulcsokból, fogókból és barkácseszközökből álló válogatás természetesen szerszámos dobozba rejtve várja az édesszájúakat, miután minden egyes darabot kakaóporba hengergettek. Az iparművész legnépszerűbb termékének ötlete Svájcból ered, ahol karácsony és újév táján divat rozsdás mütyüröket ajándékozni. „Állítólag szerencsét hoz” – mondja a csokoládékészítő, aki a magyaros jellegre azzal erősítene rá, hogy a szerszámmixbe patkókat keverne, ha a kovács végre elkészülne a kiöntő formával.

A csokoládé tulajdonképpen művészeti alapanyag, azzal a „bónusszal”, hogy ehető. Szinte bármi elkészíthető belőle. Talán nagyobb szabadságot is ad, mint a rajzfilmkészítés, aminek Csiszár Kata éppen a csokoládé miatt fordított hátat. Bár harminc csokoládékészítőnek írt világszerte, hogy a mesterség kitanulása végett szívesen elszegődne melléjük inasnak, csupán kettő fogadta. Ebbe a misztikus világba senki sem szívesen ereszti be a másikat. A receptek titkosak, mindenki félti azokat, kivéve – szerencséjére – olasz és francia mesterét. Előbbitől a tejcsoki-és pralinékészítést, utóbbitól az étcsoki előállítását tanulta meg. Amikor a tudás birtokába került, hazajött. „Miért menjek olyan helyre, ahol már jó?” – kérdezi. Szerinte ugyanis elhagyni az országot nem nagy kunszt, viszont hazahozni a tudást, amitől itthon is ugyanolyan jó lehet az élet, már nemesebb cselekedet.

Arra a kérdésre, számára mi a boldogság, gondolkodás nélkül rávágja: „A gyermekeim, a férjem, illetve az, hogy megvagyunk”. Majd még hozzáteszi, legutóbb például az tette boldoggá, hogy megjött a temperálógépe, amivel a csokigyártásban végre gépiesíthet egy fárasztó részmunkafolyamatot.


Esküvőszervező
Több tucat boldog párt „házasított ki” Varga Rózsa, az ország talán legismertebb esküvőszervezője. Boldogságának azonban nem csupán ez a titka, hanem az is, hogy mindössze 1 százalékos válási arányról számolhat be azok körében, akik a segítségével keltek egybe. „A házasság sikere az esküvőn is múlik” – summázza szakmai ars poeticáját. A maga részéről el is követ mindent. Mint a menyasszonyi ruhaköltemények területén is magabiztosan mozgó Makány Márta divattervező is elismeri: esküvőszervezésben Varga Rózsa verhetetlen. S ha ez még nem lenne elég bizonyíték, jöjjön az adu ász: a legfőbb vetélytárs, azaz Rátkai Tímea, az esküvőszervezés másik hazai tótumfaktuma szintén vele házasítatta ki magát, azzal a megbízással: „Királynő szeretnék lenni ezen a napon!”

VARGA RÓZSA. „A házasság sikere az esküvőn is múlik.”

Az ilyen szavak hallatán pezsdül fel Varga Rózsa vére. Akár híres embereknek, akár civileknek szervezi életük legfontosabb eseményét, mindig arra szerződik, hogy a párt aznap a lehető legboldogabbá tegye, egyúttal pedig a násznépet is bevonja a házasulandók boldogságába. „Jó alapra építkezem, a boldogság általában adott, érdekházassággal ritkán találkozom” – tekint optimistán a „menyegzőüzletre”. Annak érdekében, hogy a nagy napon minden stimmeljen, fél éven át hetente (!) találkozik a menyasszonnyal, akinek ezalatt anyja, nővére, barátnője lesz egy személyben, s helyette, illetve vele együtt jön-megy, intéz, szervezkedik.

A boldog pár ismérvei közt említi, hogy anyuka-apuka mint örömszülők együtt élnek, s a párt igaz barátok veszik körül, akik könnyfakasztó pohárköszöntőkkel, esetleg valamiféle produkcióval kedveskednek. Itt a külsőségek kevésbé fontosak, így nászajándék gyanánt sem lakások és kocsik repkednek.

Varga persze nem csak az efféle esküvőt könnyezi meg. Azokon is a keze ügyében van a zsebkendője, ahol színpadiasabbak a körülmények. Ahol például a menyasszony nem ismerheti a költségvetést. Ilyenkor Varga Rózsa kizárólag a vőlegénnyel tárgyal a pénzről a pazar lagzi érdekében, ami sokszor arra is lehetőséget ad a férjnek, hogy a saját fejére feltegye a koronát.

Egy látványos esküvő ma Budapesten a Szent István-bazilikában zajlik. Innen limuzin szállítja a párt a vacsorára. Az esti programot tűzijáték, égre írás színesíti, a násznép boldogságlámpásokat ereszt fel az égbe, rajta személyes jókívánsá-
gokkal. Az ilyen esküvőt finanszírozó férfi áldoz a próbavacsorára, a díszítésre, így a székeket befedő selyemorganzán sem spórol. Vidéki ismerőseit saját költségén elszállásolja, az esküvőn ugyan elfogadja a borítékot, és benne van a menyasszonytáncban is, de az így összegyűlt pénzt jótékony célra ajánlja fel – tehát boldogságából másoknak is juttat. Az ilyen férfi vélhetően látta a Pretty woman című filmet, így tudja, mi kell a nőnek élete legboldogabb napjához – ja, és persze kellően jómódú is ehhez a fényűzéshez.

S, hogy mi kell Rózsának? A jól szervezett esküvő mellett csupán néhány apróság. Esküvőszervezőhöz illően banális és szentimentális dolgok: hazafelé menet a gödöllői domboknál letekerni az ablakot, hogy jó mélyen belélegezhesse a környező erdők illatát, otthon pedig a fáról potyogó dió kopogását hallgatni a háztetőn.


Plasztikai sebész
Aki szép, az nagyobb jogot formálhat a boldogságra – sugallják a filmek és a reklámok, amelyek a szépségideálok sulykolásával a plasztikai sebészetet is felvirágoztatták. Míg ez a sebészeti ág az Egyesült Államokban dübörög, itthon a piac egyelőre kialakulófélben van, jövőjét a gazdasági környezet befolyásolja. Külföldön a szépészeti operációkra már számos pénzintézet ad hitelt, itthon ezzel szemben szinte lehetetlen ilyen jellegű kölcsönt találni.

Mindezek után Magyarországon ma luxusszámba megy egy esztétikai műtét, és nem csak az ára miatt.
A 2003-óta magánpraxist folytató Félszerfalvi János szerint azért is, mert luxus felvágatni magát annak, akinek egyébként nincs baja. Kuncsaftjaival, akik jobbára „gyárilag” is vonzóak, persze nem nagyon bocsátkozik szépészeti vitákba. Ő csupán kívánságokat rögzít, a lehetőségeket ismerteti és maximum az eltúlzott vágyakat nyesegeti vissza.

Extrém kívánságok egyébként nem nagyon vannak: a legtöbben nagy, kerek mellet szeretnének. „Operációim 90 százaléka mellműtét, amelyeket javarészt huszonévesek kérnek” – mondja Félszerfalvi. A kebelszezon karácsony táján dübörög, amikor is sok férfi ajándékoz kedvesének (vagy inkább közvetve önmagának) új melleket. Ugyancsak karácsonykor pörögnek fel a botoxkezelések és zsírleszívások.

Ritkábban persze, de jönnek másért is. Arc-, szemhéj-, orr-, fül- és hasplasztikáért, szájfeltöltésért, implantátum behelyezésért vádliba, fenékbe, férfiaknak mellizomba is. Hogy kinek, mi a motivációja? Félszerfalvi nem kérdezi, kuncsaftjai pedig ritkán indokolnak. Elégedettséget, boldogságot, diszkréciót, sikeres műtétet vásárolnak a pénzükért. Ennyi, ami a plasztikai sebészre tartozik.

Magánemberként azt mondja, gyakran átsuhan a boldog pillanatokon; egy, a beszélgetésünk napján átélt ilyen momentumra mégis emlékszik: autójában valamelyik rádió jóvoltából felcsendült egy húsz éve nem hallott Deep Purple-szám. Félszerfalvi János boldogságát persze fokozta, hogy hivatásának köszönhetően ezt az élményt nem egy Trabantban kellett megélnie.


Asztrológus
Szomorú igazsággal kezdi a beszélgetést Imolai Judit, aki közel tíz éve keresi asztrológusként a kenyerét: „boldog ember ide nem jön”. A csillagok állásából az emberek jövőjéről és sorsáról titkokat kiolvasó hölgyhöz többnyire reményvesztett emberek fordulnak kapaszkodóért, valami kis „objektív” biztatásáért az életben. Aki az ő segítségét kéri, annak az élete általában kisiklott, valamiféle érzelmi veszteség érte, nem lát megoldást a problémájára, külső segítségre van szüksége vagy egyszerűen döntésképtelen. Annak eldöntésében, hogy mindezek közül kinél melyik probléma áll fenn, Imolai Juditot a „vizuális diagnosztika” segíti eligazodni. Az arcbőr minőségéből, a szem alatti terület tónusából, a kézbőr és a körmök színéből már következtetni tud a kuncsaft lelki állapotra.

IMOLAI JUDIT. „Lelki tűzoltást végzek, jobbára sikerrel.”

Megállapításai azonban nem akadályozzák meg abban, hogy a rossz híreket közölje az ügyfeleivel. Miközben a legtöbben azt hiszik, hogy az asztrológus a boldogtalanok életében nem más, mint a jó hír követe, Imolai arra int: ne a csillagoktól várjuk a kedvező lehetőségek ölünkbe hullását.

A csillagközi boldogságkereséshez az együttműködő magatartás a fontos. Az általa alkalmazott módszerben legalábbis mindenképpen. Ő az úgynevezett dinamikus, más néven sokkoló igazság terápiát alkalmazza. Első lépésként objektív sors- és személyiségelemzést végez a csillagkép és egy általa összeállított kérdőív adatai alapján. Közli az illetővel, amit lát, senkit sem áltat pozitív jövőképpel, ellenben konkrét cselekvési recepteket vázol fel, más szóval energialöketet ad.

Hatékonynak azért minősíti a szimpla helyzetelemzésen túlmutató asztrológiai módszerét, mert úgy véli, a gyors és egyben szembesítő tényfeltárás a dinamikus fejlődés lehetőségét rejti magában. Miközben nem gondolja, hogy az ő módszere lenne a legmegfelelőbb mindenki számára, 5 ezer fős (!) vendégköre mutatja, a segítségért folyamodók száma nem csekély. Meglátása szerint az asztrológia népszerűségét az adja, hogy a vigaszt keresők sürgető kérdésfeltevéseire gyors válaszokkal szolgál. „Lelki tűzoltást végzek, jobbára sikerrel” – mondja Imolai Judit, akit a tudat, hogy páciensei feljavult lelkiállapotban távoznak, boldogsággal tölt el.