Pályázatot hirdetett a Kossuth Kiadó „A modern tudományok legújabb eredményeivel összefüggő, izgalmas, fordulatos bűnügyi történet” megírására. A felhívásban Robin Cook és – a Jurassic Parkot és az Androméda-törzset is jegyző – Micheal Crichton munkásságát állítják példaként a leendő szerzők elé, a nyertesnek pedig nemcsak pénzjutalmat, de megjelenést is ígérnek. A Kossuth Kiadó nem jár rossz úton, a fenti követelmények ugyanis éppen azokat az elemeket sorolják fel, amelyek – Gereben Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen oktató művelődésszociológus szerint is – évtizedek óta a sikerkönyvek hozzávalói, és amelyeknek csupán az arányai változtak az évek során, a kellékei nem.
ÖTLET A SZOMSZÉDBAN. Bár a jelenlegi bestsellereket megjelentető kiadók jelentős része szerint nincs olyan abszolút recept, amely alapján előre megjósolható lenne egy könyv sikere, a művelődésszociológus úgy látja, a főként szórakozást kereső magyar olvasókat is az amerikai sikerszerzők által jól ismert sémával lehet megnyerni. A recept szerint a történet mindenképpen legyen izgalmas, fantasztikus vagy misztikus elemekkel tarkított, olykor érzelmes vagy hátborzongató, a végére pedig nem árt tartogatni legalább egy meglepő fordulatot. Gondoljunk csak A Da Vinci-kódra, de a szerző, Dan Brown ugyanerre a sémára húzta fel többi, jól-rosszul sikeredett regényét is. Ha pedig valaki a Harry Potter-sorozat elolvasása után úgy döntene, ilyet ő is tud, ne habozzon, csak építsen be megközelítőleg tíz fordulatot, ahogyan az J. K. Rowling minden egyes kötetében megtalálható.
Biztosra ment a Kelly Kiadó a Doktor House-sorozatból ismert színész, Hugh Laurie krimijével. Kelly István a nyugati bestsellerlistákat figyeli, és ha a magyar piacra is sikerképes könyvet talál, azt igyekszik megjelentetni. Másik módszere, hogy az aktuális eseményeket kíséri figyelemmel, és előre dolgozva, várható eseményekhez köti a megjelenést. Jól példázza ezt az Al Pacinóról szóló életrajzi könyv, amely akkor kerülhetett a boltokba, amikor a híres színész életműdíjat kapott, de az is előfordult, hogy olyan könyv kiadási jogát vásárolta meg, amelyre aztán a filmproducerek is felfigyeltek. Így történt ez a Richard Russo A múlt fogságában című regényével is, amelyből éppen azért jelent meg ugyanezen a magyar címen a film, mert a forgalmazás megkezdése előtt az HBO egyeztetett a kiadóval. Az aktualitás magyarázza Talmácsi Gábor könyvének megjelenését a toplistákon.
Egyre hódítanak a szórakoztató és az ismeretterjesztő munkák, elvesztették viszont pozíciójukat az értékes szépirodalmi művek. A hatvanas években a legtöbben még klasszikusokat olvastak: Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Móricz mellett Tolsztoj is a meghatározó nevek közé tartozott. A rendszerváltás után azonban rohamosan nőtt az érdeklődés a „sikerreceptet” jól használó amerikai lektűrszerzők iránt. Gereben Ferenc szerint az ezredfordulón Danielle Steel, míg Nagy Attila kutatásai szerint 2005-ben Dan Brown volt a legnépszerűbb szerző a magyar olvasók körében. Persze léteznek olyan, a magyar szépirodalom élvonalába tartozó írók, akiknek a köteteit mindig el tudják adni a kereskedők. Halász Gábor, az Alexandra Kiadó szerkesztője szerint ilyenek a már befutott kortárs szerzők. Közéjük tartozik Kertész Imre, Esterházy Péter és Vámos Miklós is, utóbbi Utazások Erotikában című könyve jelenleg is az öt legsikeresebb között van a legtöbb könyváruház listáján.
A Vámos Miklós könyveit megjelentető Ab Ovo Kiadó vezetője, Szoboszlai Margit is úgy látja, hogy csak nagyon szűk réteget érdekel a kortárs szépirodalom, de Vámos esetében fontos szerepet játszik az is, hogy első könyvével már évtizedekkel ezelőtt bizonyított, és olvasói azóta is bíznak regényírói erényeiben. Nem mellékesen pedig televíziós műsorai mindenki számára ismertté tették a nevét és az arcát. Szintén a tévéből, „bevállalós” pszichoműsorával vált egy csapásra hírességgé Csernus Imre, akinek könyve hetek óta dobogós helyeket birtokol a nagy könyváruházak sikerlistáján. A nő című lélektani művet megjelentető Jaffa Kiadó nagyrészt a szerző karakterének is tulajdonítja a sikert, de Rados Richárd kiadóvezető szerint nem csak az futtatta be a könyvet, hogy a pszichiáter kitartóan kiabálta képernyőről, hogy „hazudik!”. Csernus fáradhatatlanul jár a közönségtalálkozókra, ahol nemcsak üzemszerűen dedikál, de nyitott arra is, hogy beszélgessen olvasóival, és nem utolsósorban jó stílusú, érdekes író.
A híradós műsorvezetőből televíziós szakáccsá avanzsált Stahl Judit főzőcskés könyvei általában szintén a toplistákon kötnek ki. Bár olyan kimutatás még nem készült, hogy az ő receptjeiből jobb vasárnapi ebédet lehet főzni, mint bármelyik másikból, a tévéműsor láthatóan megtette a hatását. A Stahl-szakácskönyvek olyannyira jó üzletnek bizonyultak, hogy a televízióból ismert nevét és arcát tudatosan védjeggyé formáló műsorvezető saját kiadót is alapított a megjelentetésükre.
Az említett szerzőkhöz képest összehasonlíthatatlan hátrányból indulnak az elsőkönyves írók. Az általunk megkérdezett kiadók mindegyike céljának tekinti, hogy megjelenési lehetőséget biztosítson nekik is, de Rados Richárd szerint ilyenkor hatalmas kockázatot vállal a kiadó. Úgy látja, a magyar olvasók ízlése meglehetősen konzervatív, és inkább a már ismert szerzőket választják ahelyett, hogy újakkal kísérleteznének. Az első Harry Potter magyarországi megjelentetésére alig talált kiadót a külföldi jogtulajdonos, a feladatot magára vállaló Animus viszont minden bizonnyal az évtized üzletét kötötte.
A MEGGYŐZÉS MŰVÉSZETE. A mű kiválasztásával és megjelentetésével még nem ért véget a kiadók feladata, legalább ennyire fontos, hogy az olvasók is tudomást szerezzenek a kiadványokról. A más termékeknél sikeres hirdetési formák azonban visszaüthetnek a Csernus-könyv sajtófelelőse szerint. Horváth Susa úgy látja, a sajtómegjelenések és rendezvények szimpatikusabbak a könyvvásárlóknak. Kevésbé kiszámítható egy könyv szóbeszéd útján terjedő híre, de a „kollégám is ezt olvassa” fontos tényező a bestsellerek, például Coelho köteteinek sikerében.
Promotálási lehetőségek szempontjából az Alexandra Kiadó van talán a legszerencsésebb helyzetben, ahol a cég könyváruházai jó helyszínt szolgáltatnak a közönségtalálkozókhoz, könyvbemutatókhoz, és saját kulturális magazinjukban jelentethetnek meg recenziókat is. Író Jánosné, az Alexandra Könyváruházak központi beszerzésvezetője szerint a jó partnerkapcsolat mellett az üzleti szempontok a legfontosabbak a könyvesboltoknak, és a mű egyedisége, aktualitása, színvonala tudja meggyőzni az értékesítőt arról, hogy érdemes egy könyvet a legszembeötlőbb polcra helyeznie. Hiszen egy sikerkönyvből akár 10-20 ezer darabot is el lehet adni, míg az átlagos kiadványok esetében már 5 ezer példányt is szakmai sikernek tartanak. A Jaffa Kiadó vezetője viszont arról számol be: az olvasók meggyőzésénél is keményebb dió számukra, hogy az értékesítőket rávegyék, ne csak a rövid távú kereskedelmi szempontok vezéreljék őket, amikor a könyvek kihelyezéséről döntenek.
Sodródó újraelosztás
Hol rontottuk el? Hogy lett Magyarország a volt szocialista államok között eminensből sereghajtó? – ezt vizsgálja Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus Éltanuló válságban című kötetében.
– Könyve meggyőzően dokumentálja, hogy a magyar gazdaságpolitika csak sodródott a kilencvenes években. A külső körülmények determinálták ilyen mértékben?
– Részben valóban a rettentő nagy államadósság volt a kényszerítő erő. A másik ok viszont a belső tudáshiány volt. Őszintén be kell látnunk, hogy a kilencvenes években idehaza hiányzott a kapitalizmus, az éppen átalakuló világgazdaság ismerete. Éppen ebben az időszakban alakult ki a globális gazdaság, amit mi csak tankönyvből ismertünk. E kettőből következett a sodródás. Az igazán tragikus dolog az, hogy mind a mai napig fennmaradt a nem-cselekvést megideologizáló látens konszenzus, hogy nekünk úgysincs mozgásterünk, nem kell magunkat kitalálni.
– Ennek egyik következménye a privatizáció és a külföldi tőkebeáramlás ellentmondásos mérlege is.
– Először is szögezzük le, hogy a multik nem az ördögtől valók. Egy, a globalizációba becsatlakozó kis országnak semmiképpen sem szabad azt az imázst elterjeszteni magáról, hogy itt multiellenesség tapasztalható. A privatizáció a szükséges első lépés volt, legfeljebb sokkal átgondoltabban, tudatosabban kellett volna végrehajtani. Nem lett volna szabad olyan helyzetbe kerülni, amelyben az állam szűken értelmezve a külföld felé újraeloszt, nem pedig elvon tőle. Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék elnökét még senki sem cáfolta meg, amikor azt mondta, hogy ha csak a társasági nyereségadót nézzük, akkor az állam szponzorálja a külföldi szektort, nem pedig fordítva. Csak a foglalkoztatási hatáson meg az áfán keresztül térül meg a multik ittléte. Holott minden egyes beruházásról hatástanulmánynak kellene készülnie, és azt adott esetben be kellene mutatni a sajtó felé – de hát, mint tudjuk, ilyen hatástanulmányok nem ismertek a közvélemény előtt.
– Mire kellene fókuszálni a jövőben?
– A modern gazdaságoknak a foglalkoztatottság a központi eleme; nálunk nem ez a helyzet. Amerikában, amely egy neoliberális gazdaság, arról szól a közbeszéd, hogy munkahelyteremtés, meg hogy jön a távol-keleti árudömping, és mi lesz. Magyarországon, amely az alkotmányában szociális piacgazdaságnak nevezi magát, ezekről szó sem esik. Az emberek többsége azt sem tudja, ki a munkaügyi miniszter.
– Varázsszer lehet-e az adócsökkentés?
– Meggyőződésem, hogy foglalkoztatásból lehet adócsökkentés, nem pedig fordítva, ahogyan az SZDSZ meg a Fidesz hirdeti. A foglalkoztatáspolitika ráadásul csak nagyon lassan bővülő eszköz. Az EU átlagát tekintve, ahol pedig ez elsőszámú prioritás, az utolsó 10-15 évben átlagosan 3,5-4,0 százalékos foglalkoztatásbővülést tudtak létrehozni. Ennyivel növekedne tehát az adóalap, ha jól csinálnánk a dolgot, ez pedig egy radikális adócsökkenést nem tudna ellensúlyozni. Azt gondolom, itt akkora baj van, hogy csak nagyon hosszú távú gazdaságpolitikát érdemes kidolgozni, és nem lehet a dolgokat egy-két év alatt rendbe rakni. Sem az nem áll meg, amit a mostani kormány mond, hogy ők már elvégezték a nagyját, és megindult a növekedés, mivel ezt az égvilágon semmi nem támasztja alá. De azt sem, amit az ellenzék mond, hogy az adócsökkentés a mágikus szer. Sem a kormánypártoknak, sem az ellenzéknek nincs megoldása, mind a két oldal rövid távon, egyetlen cikluson belül gondolkodik, radikális, egy elemre kiélezett megoldásban.
– Az új nemzeti fejlesztési terv legalább átnyúlik a kormánycikluson.
– Maga a terv szerintem jó, a helyzetelemzése kiemeli a foglalkoztatást, nagyon jól azonosítja, szemben az előzővel, amelynek nem volt prioritása. Az operatív programok többsége is rendben van. De alapvetően vákuumban mozog az egész. A pénzek elosztása sem a terv szerint működik, inkább a terven kívüli ígérvények alapján, ráadásul megcsináltak egy 6880 milliárd eurót elosztó tervet, amelynek még a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájához sincs köze. Mintha Bajnai Gordon sziget lenne a kabineten belül. Nincs kétségem arról, hogy ezeket a pénzeket el fogjuk költeni, csak nem lesz látszatja. Egy olyan foglalkoztatási rendszer például, amely az elmúlt években több száz milliárd forintot rááldozott valamire, és közben a foglalkoztatás szintje nem nőtt, a munkanélküliség meg felment 2 százalékponttal, az aligha hatékonyan használja fel az európai szociális alap pénzeit. És ezek csak fejlesztési pénzek, amelyeknek hosszabb távon ráadásul működési költségei vannak. Ha felesleges kapacitásokat hozunk létre, annak ára van. Ha kiképzünk olyan embereket, akik nem tudnak elhelyezkedni, annak is, s ha megépítünk épületeket, amelyeket nem tudunk kihasználni, azok utólag megint csak a kiadásokat növelik.
AjánlóAjándékkosár
Könyvet ajándékozni barátnak, rokonnak két módon szokás: gonddal és fortéllyal kifürkésszük, mit szeretne kapni vagy azt adjuk neki, amire magunk is vágyunk. Az Amazon.com időközben feltalálta a harmadik megoldást is: a vágyott ajándékok listáját egyszerűen közzétehetjük az internetes áruház weboldalán. A meglepi nem lesz olyan nagy, viszont garantáltan olyat kap az illető, aminek örül.
Sajnos, a hazai könyvesboltok még nem fedezték fel ezt a módszert, így egyelőre maradnak a hagyományos stratégiák. Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Aki az első utat választja, hónapokig vadászhat elejtett megjegyzésekre, köntörfalazó beszélgetésekben tehet fel „Neked mi a véleményed Umberto Eco regényeiről?” típusú kérdéseket. Ha pozitív a válasz, akkor további nyomozómunka vár ránk: családtagok kifaggatása, esetleg egy vendégségben a könyvespolc titkos feltérképezése, nem szerezte-e be már magának az illető a kiszemelt művet. A második metódus olyan új olvasmányélményekkel gazdagíthatja a megajándékozottat, amire nem is számított, de az is lehet, hogy a sarokba vágja a kedvenc könyvünket. A fő kockázat ebben az esetben, hogy a megvásárolt köteteket végül nem lesz szívünk odaadni, hanem megtartjuk magunknak. Az ajándékkeresési processzus pedig újraindul.
Mi lenne, ha az idén megspórolnám ezt a kört, és rögtön magamnak vennék könyvet? Kizökkenve a hajtásból, év végén a fotelben elnyúlva jó lelki táplálék lesz a Lehetőségek könyve Kornistól. Könnyedebbnek ígérkezik Békés Pál Semmi baj című újabb „bélyegkönyve”, egészen rövid történetekkel. Szintén ünnepi lapozgatásra való a historizmus korát bemutató Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon című kötet. A bennem élő borsznob pedig már markolja a dugóhúzót a Mielőtt a dugót kihúzná című borkézikönyvhöz.
Talán év végén lesz időm szépirodalmat is olvasni. Mi történhetett vajon rég nem látott regényhőseimmel? Morris lélektani krímije, A balta azt feszegeti, mit művelt Porfirij nyomozó azután, hogy olyan zseniálisan leleplezte Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésben. Huelle pedig Hans Castorp műegyetemi hallgató danzigi egyetemi féléveit mutatja be, mielőtt a nevezett személyt Thomas Mann a Varázshegyre vitte volna. Kedves szerzőimtől is el kell búcsúznom: Szabó Magdától végleg, Salman Rushdie-tól budapesti látogatása után (Figyelő, 2007/49. szám) remélhetőleg csak átmenetileg. Utóbbitól a most megjelent legújabb regényt, a Sálímárt csúsztatom képzelt kosaramba. Előbbinél okoz némi fejtörést, mit is olvassak (újra) a gazdag életműből. Inkább a vele készült interjúkat tartalmazó Ajándékomat megbecsüld! című kötetet választom.
Ha ettől olyan komoly hangulatba kerülök, hogy hazám, sőt az egész emberiség gondjai kezdenek foglalkoztatni, Ormos Mária Közép-Európa. Volt? Van? Lesz? című tanulmánykötetét, vagy egyenesen Diamondnak a civilizációk bukását taglaló Összeomlás című művét veszem elő. Ha ettől megijed a bennem élő gyermek, a húsz éve nem látott kis Nicolas újabb kalandjaival örvendeztetem meg, a Sempé-Goscinny zseniális szerzőpáros előadásában.
Elégedett lehetek: csupa olyan könyvet kaptam, amire vágytam. Ha pedig valamelyik különösen tetszik, vehetek belőle ajándékba a szeretteimnek is.
MÁRTONFFY ZSUZSA
• Ötletgyár
Számtalan, döntően amerikai könyv kelleti magát a boltok polcain rendkívül hangzatos címekkel – A jó üzlet tíz aranyszabálya, Tuti tippek vállalkozóknak, A sikeres vezető titka -, miközben valahogy rejtélyes módon nem szaporodnak az egy csapásra aranybányává váló vállalkozások. Bizony okkal kételkedünk abban, hogy e kötetek annyit érnek, mint szerzőik, kiadóik ígérik. De akkor hogyan legyünk sikeresek?
A szerzőpáros, amelynek tagjai tanácsadóként, egyetemi oktatóként és kutatóként egyaránt dolgoztak, nem varázsrecepteket ajánl, hanem arra próbálja megtanítani a különféle szervezetek döntéshozóit, miként serkenthetik az ötletek felbukkanását, hogyan tudják a felmerülők közül kiválasztani az adott helyzetben valóban jó eséllyel sikeresen alkalmazhatókat, s végül milyen módszerekkel érhető el, hogy a jó ötlet valóban sikert hozzon. Külön fejezet foglalkozik az ötletmendzserekkel, akik képesek a felvetéseket kézzelfogható intézkedések sorozatává alakítani, egy másik rész pedig az ötletek szervezeten belüli életciklusát követi nyomon.
A szerzők szerint nem kevesebbre, mint ötletorientált vezetésre, vagyis egyfajta sajátos vezetési kultúrára van szükség ahhoz, hogy az új elgondolásokból profitálhassunk. Merthogy nincs olyan csodaszer, amely a kellő vezetői figyelmet pótolhatná, a változásoknak való menedzseri ellenállást megfékezhetné. Ugyanakkor éppen olyan káros, ha a vezetők képtelenek ellenállni az újdonságoknak, és túlzottan elaprózzák a szervezeti erőforrásokat. Ennél már csak az a rosszabb, amikor egy jó ötletből a végrehajtás idejére csak a szlogenek maradnak meg, miközben a tartalmat teljes egészében megváltoztatták a véget nem érő értekezletek.
Juhász Péter
Thomas H. Davenport-Laurence Prusak: Az ötlettől a sikerig › 2247 oldal › Alinea Kiadó, 2006 › Ára: 3950 forint
• Álljunk meg néhány szóra!
Induljunk útnak a gigantposzterek és standyk erdejében! A szmogriadó elől egy látványpékségből internetkávézóvá alakított üzlethelyiségbe menekülünk, ahol europolgártársaink mi másról témáznának, mint a kirakatpolitikáról. Egyikük létszámkarcsúsítás áldozata. Fontolgatja, hogy pályaelhagyó lesz, addig talán részesedik az önhikiből, vagy majd csak akad egy jó hitelkonstrukció. A parázó férfi melletti asztalnál egy notebookon valaki legjobb hunglish tudását elővéve a sportcsatorna aznapi skeet és rapid sakk közvetítéséről csetel szigorúan betartva a netikett előírásait. Jobb lesz indulni, hogy elkerüljük az űrturisták, a konjunktúralovagok és a hulladékkommandók áradatát.
Erre a sétára az Új szavak I. című vékonyka könyv invitál, amely a fentiekkel együtt a rendszerváltás óta a nyelvünkben meghonosodott 1250 szótárérett friss kifejezést gyűjti egybe és értelmezi. Hála Minya Károly nyelvészprofesszor magyarázatainak, nyelvi sétánk során mindent értettünk. A Nyugaton már sok éve népszerű szótártípusban különösképpen hasznosnak bizonyultak az élő nyelvből (internetes fórumokról és az írott sajtóból) vett példamondatok. A szótár a kor lenyomata is: az informatikai, sport és gazdasági szakszavak térnyerése a mindennapi nyelvben, az idegen – főként angol – eredetű kifejezések meghonosodása híven tükrözi az elmúlt tíz-húsz évben bekövetkezett változásokat.
Ha a karcsú kiadvánnyal szemben hiányérzetünk támadna, a szerző megnyugtat: két-három évente újabb kötetekben fogja rögzíteni nyelvünk forradalmait.
Zeisler Judit
Minya Károly: Új szavak I. › 179 oldal › Az Ékesszólás kiskönyvtára sorozat, Tinta Könyvkiadó, 2007 › Ára: 1490 forint
• Érték a fejekben
Vajon mennyit ér egy vállalat, amelynek egyetlen számítógépe van? A válasz szinte nyilvánvaló: attól függ, mire használjuk. Ülhet mögötte egy profi kutatóorvos, bestselleríró vagy egy építészmérnök is, a jövőbeli hozamok alapján meghatározott érték pedig más-más lesz. Manapság a dolgozók képességei a vállalatok legfontosabb értékteremtő eszközei. Bár e felismerés közhelyszámba megy az értekezleteken, a vállalatban felhalmozott tudás kezelésével csak kevés helyen foglalkoznak érdemben. Sok helyen csak akkor veszik észre, mit veszítettek, amikor már a teljes alkalmazotti gárdát olcsóbban dolgozókra cserélték, a munka minősége pedig megállíthatatlanul zuhan. Ezen próbál segíteni egy nemrég megjelent, a borítón szereplő adatokkal ellentétben nem két-, hanem háromszerzős könyv (a belső ívek szerint Nemeskéri Gyula, hr-tanácsadó is a szerzők egyike).
Az alkalmazottak kompetenciájának azonosításához, felméréséhez, megőrzéséhez, kihasználásához szükséges elméleti háttér megismertetése után az értékelés és a gyakorlati alkalmazás kerül előtérbe. A sok felsorolással és táblázattal, inkább tankönyvszerűen megírt kötet nemigen kényezteti az olvasót valóságos példákkal. Megtudjuk viszont, hogy a sok helyütt alkalmazott 360 fokos értékelésnek (ahol nemcsak a felettesek, de a beosztottak és a kollégák is véleményt mondanak teljesítményünkről) komoly kockázatai is vannak. Ha a visszacsatolás torzított vagy igazságtalan, az több kárt okozhat, mint az elérhető haszon, ráadásul a teljesítményértékelést így olyannyira meg lehet utáltatni az alkalmazottakkal, hogy később már más rendszerekkel sem lesznek hajlandók együttműködni.
A kötetet – talán mert az egyik szerző, Henczi Lajos a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatója- elsősorban iskolai keretekben való tanuláshoz tervezték. Önképzésre, a látókör bővítésére inkább csak igazán elszánt hr-szakemberek számára ajánlható.
Henczi Lajos-Zöllei Katalin: Kompetencia-menedzsment › 315 oldal › Perfekt Kiadó, 2007 › Ára: 3600 forint.
• Történet egy versenykörről
Tizennégy kanyarból álló versenykör – ez volt mindenkori álma Ultimo Parrinak, akit szülei első, s egyben utolsó gyermeküknek szántak, miután érkezésével igencsak megkínozta anyját. Később sem érdekelte nevének jelentése: minden lehető betegséget összeszedett, épphogy életben maradt. Aranyfüst veszi körül, mondta mindig az apja, különleges gyerek. Az ő életét követi nyomon Alessandro Baricco – a Selyem, a Tengeróceán és a Novecento szerzője – legújabb magyarul megjelent könyvében, a Történetben.
A XX. század eleji Olaszországban járunk, az automobilok hőskorszakában, amikor főhősünk apja úgy dönt, szerelőgarázsba öli minden pénzét, mert szentül hiszi, az automobiloké a jövő. Az üzlet nehezen pörög föl; addig is az apa autóversenyeken indul, s a szenvedély fiát is elragadja. Őt azonban nem az autók, sokkal inkább az utak érdeklik. Elhatározza, megépíti a legtökéletesebb versenykört, s nem venné körbe aranyfüst, ha ez nem sikerülne neki.
Ahogy Bariccónak is sikerült. Az egy emberöltőt végigkísérő regény maga a pálya. Könnyedén indul, viszi a kezdeti lendület, amikor az igazán szeretni való Parri családot ismerteti meg az olvasóval, majd az első éles kanyar, az apa és barátja balesete, az anya titkolt szerelme. Később a legnehezebb szakasz, amikor Ultimo az első világháborúban harcol, szinte kínszenvedés olvasni is. Állandó szempontváltások, elnehezülő szöveg, szinte fellélegzik az olvasó, mikor véget ér. Könnyű, örömteli szakasz a furcsa szerelemé, az Amerikát együtt bejáró zongoratanárnő, Jelizaveta és a sofőr Ultimo között. Onnantól két autós van a pályán, és bár külön-külön, de mindketten átélik a versenykör legcsodálatosabb pontját: ahol az automobil már nem is megy, inkább repül. Baricco óvatosan, zökkenőmentesen helyezi vissza főhőseit, s az olvasót is a pályára. Csodás utazás volt.
Hermann Irén
Alessandro Baricco: Történet › 269 oldal › Helikon, 2007 › Ára: 2990 forint
Midőn 1993-ban létrehozták a Long-Term Capital Management kockázatitőke-alapot, aligha gondolta bárki is, hogy ez a mindenekelőtt titkolózásáról és szakértelméről híres menedzsment irányította pénzalap öt év alatt előbb a világ leghíresebb, majd leghírhedtebb fedezeti üzletkötőjévé válik. A cég befektetéseit ugyanis nem kisebb nevek irányították, mint Robert K. Merton és Myron S. Scholes, akik Fisher Blackkel karöltve Nobel-díjat kaptak az alap által oly intenzíven használt opciók árának helyes meghatározását segítő képlet kifejlesztéséért.
• A Nobel-díj kockázat ellen nem véd
Az óriási gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberekkel szövetkező két tudós úgy vélte, a gyakorlatban is könnyedén képesek lesznek a piacot megverni, s így kockázatmentesen profitot elérni. A kezdeti látványos sikerek után azonban az ázsiai válság keresztülhúzta számításaikat: kiderült, attól hogy két befektetés papíron függetlennek látszik, válság esetén könnyen lehet, hogy árfolyamuk mégis szoros kapcsolatot mutat. Ráadásul, ha baj van, a modellek racionális befektetőkre vonatkozó feltevései is megdőlnek, így viszont a „tökéletes” stratégia is vezethet bukáshoz. Azt, hogy az utólag érthetően gyászos vég mennyire nem volt előrejelezhető, jól mutatja, hogy a kockáztatott pénzt a tőkepiac legnagyobb, leginkább hozzáértő szereplői adták össze, nem egyszer egyenesen versengve a részvétel jogáért. Az esetet szinte napról napra végigkövető amerikai újságíró olvasmányosan mutatja be a kulcsszereplők életét, motivációit, naplózva tetteiket az alap 55 hónapos fennállása alatt.
Roger Lowenstein: Tőzsdeguruk tündöklése és bukása › 389 oldal › Alinea Kiadó, 2007 › Ára: 2950 forint
Az Ex Libris összeállítást Mártonffy Zsuzsa szerkesztette.
