Gazdaság

Pénzügyi trükkök: A válogatott alapok

Egyre több befektetési alapkezelő kínál válogatott alapokat, vagyis olyan termékeket, amelyek különböző kockázatot megtestesítő alapokat egyesítenek. E konstrukciók egyetlen értékpapírban diverzifikáltan kínálnak alapcsaládokat, de vajon érdemes-e átengedni a kockázatmegosztást az alapkezelőnek, vagy jobban járunk, ha magunk válogatunk?

A befektetési alapok között mindig akadnak olyan terméktípusok, amelyek szinte elárasztják a piacot valamilyen tényleges adóelőny, vagy éppen egy jól eladható marketingüzenet miatt, legalábbis egy időre rendkívül népszerűvé válnak. Az utóbbi időben az egyik ilyen termékcsoport a válogatott alapok, vagy más elnevezéssel a portfólióalapok.


A termék


Az ötlet valóban egy nagyon hasznos befektetési szempontot, a portfóliódiverzifikálást segít megvalósítani, ezért mindenképpen életképes. Ahogyan az minden megfontolt befektetési stratégiánál elhangzik, érdemes kockázatainkat úgy csökkenteni, hogy különböző, részben egymás veszteségeit semlegesítő befektetési típusba helyezzük el a pénzünket. Például, ha a részvénypiacon rosszabb időszak jön, akkor a befektetők átpártolnak a kötvénypiacra vagy az ingatlanpiacra, és ezért utóbbi piacokon tapasztalható áremelkedés.


Ha valakinek mindhárom piacon volt érdekeltsége, akkor esetleges részvénypiaci veszteségeit, szép nyereségek ellensúlyozzák a kötvény- és az ingatlanpiacon. A válogatott alapok egyetlen termékben tartalmazzák többféle befektetési alap jegyeit, a pénzpiaci, a kötvénypiaci, az árupiaci és a részvénypiaci elemek mixelésével azután különböző kockázatú portfóliókat lehet kialakítani. Amelyik válogatott alapban több a pénzpiaci alap, az biztonságos, ha pedig sok a részvénypiaci jegy, akkor merészebb, nagyobb kockázatú válogatásról van szó.


Elnevezések


Általában az alapkezelők különböző fantázianevekkel el is keresztelik a különböző kockázati szintet képviselő válogatott alapjaikat. Amelyekben az állampapírok és a pénzpiaci eszközök dominálnak, azokat általában stabil, óvatos, védekező, relax elnevezéssel találjuk meg. A kockázatosabb, azaz részvénypiaci, ingatlanpiaci elemeket is tartalmazó, de a pénzpiaci, kötvényjellegű elemeket is megőrző megoldások neve köztes, kiegyensúlyozott, balanced vagy megfontolt alap.


Végül vannak a legbátrabb, elsősorban részvénypiaci eszközöket tartalmazó válogatások, ahol alig csökkenti a részvénypiaci kitettséget némi fixed income (kötvényjellegű) elem. Ezek a válogatások dinamikus, merész, növekedési, agresszív fantázianevekkel futnak.


Magunk vagy az alapkezelő?


Az alapkezelők jellemzően saját egyéb befektetési alapjaikat mixelik össze egy új termékben. Ezt a válogatást elfogadhatjuk, de voltaképpen magunk is megtehetjük, választhatunk a két módszer közül.


Melyik a jobb, megvenni közvetlenül az alapcsalád különböző befektetési jegyeit, vagy az alapkezelő válogatására hagyatkozni, és egy termékben már a vegyes portfóliót megvenni.


A válogatott alapok legnagyobb hátránya, hogy némileg magasabb költséget vállalunk velük. Ha ugyanis közvetlenül megvesszük az alapcsalád jegyeit, akkor az egyes alapokban fizetünk csak alapkezelői díjat. Viszont ha az alapkezelő úgy dönt, hogy saját alapjait új alapban gyúrja össze, akkor ezzel ismételten költségeket vállal, felügyeleti díjat, közzétételi díjakat fizet, amelyeket azután áthárít ránk, és számunkra is alapkezelői díjat számol fel a mixalap után.


Kétszer fizetni ugyanazért


Ugyan ez a díj egyáltalán nem szokott magas lenni, mintegy 0,5 százalék évente, de mégis bosszantó, hogy duplán kell megfizetni az alapkezelő szakértelmét, egyszer az egyedi alapkezelésért, másodszor pedig a válogatásért.


A válogatott alap hívei szerint bár természetesen valóban kell pótlólagos díjat fizetni, de azért van értékes ellenszolgáltatás is. Hiszen az alapkezelő nemcsak bepakolja a jegyeket egy új alapba, hanem később is követi, hogy mi történik a piacokon. Például, ha egy alapkezelő azt vállalja, hogy válogatott alapjában 25-25 százalékot képvisel egy pénzpiaci, egy európai kötvénypiaci, egy árupiaci és egy európai részvénypiaci alap, akkor amennyiben a részvényalap gyorsan drágul, akkor egyes részvénypiaci jegyeket már ki kell venni a portfólióból, és helyettük a többi alap jegyeiből kell beválogatni, hogy az összvagyonban visszaálljon a 25-25 százalékos arány.


Joggal csodálkozhatunk, hogy miért baj az, ha nagyobb arányt képvisel a részvényelem, hiszen mint láttuk jobban ment, mint a többi. Amikor egy portfólióelem súlya megnövekedik, az természetesen nem feltétlenül baj, de az már egy másik termék, egy új kockázat. A felborult egyensúlynál már sokkal nagyobb lesz a csúnya bukás esélye is.


Marketingszempont


A pénzügyi szolgáltatók természetesen nem azért tudnak a válogatott alapokból sokat eladni, mert az ügyfelek pontosan átérzik az aktív portfóliómenedzselés hasznát, hanem elsősorban azért, mert remek üzenetértéke van, hogy egyetlen termékkel sokféle piac jó teljesítményéből lehet profitálni, amely ráadásul a kockázatok terítése miatt limitált veszteségeket enged csak számunkra. A marketingüzenet valós igényt, a portfólió diverzifikálását takarja, ám ezt megfelelő figyelemmel magunk is elvégezhetjük. Vélhetően némileg olcsóbban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik