A világgazdaságban időről időre megjelennek általánosan elfogadott trendek. Csak az elmúlt évtized szlogenjeiből kiemelve néhányat:
Az interneté a jövő.
Kína és India gazdasága hihetetlen mértékben fejlődik.
A szűkös erőforrások miatt megállíthatatlan az olaj és más nyersanyagárak emelkedése.
Az elöregedő társadalmakban egyre több a fizetőképes időskorú, nagy üzlet van az egészségügyi szolgáltatásokban.
Mindegyik tagadhatatlanul igaz, jól időzített befektetésekkel, sokat lehetett nyerni az internetes, vagy gyógyszeripari cégekkel, a kínai, az indiai, vagy éppen a nyersanyag-részvényekkel.
Ugyanakkor, aki nem a megfelelő időszakban, hanem késve jut el a befektetési döntéshez, könnyen lehet, hogy már lefelé eső ágban kap el egy trendet.
A tőzsde hamar áraz
Az általánosan elfogadott gazdasági trendekhez képest a tőzsdei befektetők már sokkal korábban reagálnak, hamarabb fedezik fel a jó lehetőségeket, de hamarabb is veszik észre, hogy már érdemes új területre lépni. Figyeljük meg, hogy a tőzsdén gyakran már fél éve esik – látszólag indok nélkül – egy részvény, amikor megjelenik valóban egy gyalázatos gyorsjelentés.
Hamarabb felfedezni az ígéretes lehetõséget (Fotó: MTI/EPA)
A legszofisztikáltabb elemzők ugyanis felmérték előre azt a piaci, vagy szabályozási hatást, amire a laikusok egyáltalán nem figyeltek fel. Amikor még kevesen hittek az internetes cégekben, valóban óriási üzlet volt ilyen részvényt venni, de mire már mindenki az internetről beszélt, érdemtelenül túlárazottak lettek a papírok.
Olyan cégek kerültek a növekedési tőzsdékre, amelyeknek semmilyen értelmezhető bevétele nem volt, csak rendelkeztek egy domain-névvel és volt hozzá egy üzleti tervük. Az e-kereskedelem egyes cégeit, például az Amazon.com-ot pedig úgy árazták egy időben, mintha pár éven belül már az USA összes könyvét rajta keresztül értékesíthetnék. Nem is maradt el a súlyos korrekció, a dotcom-lufi kipukkant.
Hasonlóképpen, aki időben megjelent Kínában, vagy Indiában, és megtalálta a módját, hogy bizonyos bürokratikus akadályokat is leküzdve kínai és indiai cégekben legyen tulajdonos, három év alatt megnégyszerezhette vagyonát. Ugyanakkor amióta boldog-boldogtalan kínai részvényt akar venni, és a kínai részvény a pilótajátékkal lett hasonló fogalom, már voltak kisebb zuhanások, és biztosan hátra van még egy nagy korrekció. Általában is elmondható, hogyha valami sztárpiacra szeretnénk fektetni, mindig nézzük meg az árat is. Ha már érthetetlenül magasak az árak, akkor hiába jó a mögöttes sztori, mégsem érdemes befektetni.
A klasszikus mutatók
Sosem szabad elfeledkezni a hüvelyk-ujj szabályokról. Sokan kritizálják az úgynevezett P/E mutatót, amely azt fejezi ki, hogy egy adott részvény árfolyama hányszorosa az adott évben várható egy részvényre jutó adózott eredménynek. A kritikák talán legfontosabb érve, hogy ebben a mutatóban csak egy adott év részvényenkénti nyereségéről beszélünk, nem vesszük figyelembe, hogy milyen nyereség-növekedés várható a jövőben.
Vagyis nem lehet egy nyugodt és egy dinamikusan növekvő piacot összehasonlítani, mert ha ugyanaz a P/E mutatója egy kínai és egy svájci banknak, olcsóbb az előbbi, hiszen az évekig 30-50 százalékkal nőhet, míg a svájci jó, ha 5-10 százalékkal. Ez az érv természetesen jogos, és ma már a fejlett tőzsdék átlagos P/E mutatója gyakran alacsonyabb, mint a kínai, indiai, de akár a román, vagy a bolgár tőzsdének.
Teljesen azért ne feledkezzünk meg erről a mutatóról! Ha egy piacon még a kevésbé dinamikusan növekvő vállalatoknak is 100-200-as P/E-mutatója van, míg a nyugati szektortársaknak 15-20, akkor bizony komoly túlárazást gyaníthatunk.
Azok a régi jó cégek
Különösen veszélyes lehet, egy új iparág túlértékelése. Az elmúlt évtizedben lehetett tapasztalni, hogy az internetes kereskedő cégek, a biotech, vagy új média vállalkozások tükrében a befektetők kissé lesajnálták a lomha, hagyományos régi iparágakat, egy vegyipari, gabonaipari, vagy egy bányacég az elfelejtett kategóriába süllyedt. Pedig ezek a cégek akkor is megtermelték valós szükségleteket kielégítő termékeiket, pár év múlva pedig azok a befektetők lettek a „bölcsek”, akik nem feledkeztek meg portfólióikban a régi gazdaságról.
—-Ne reagáld túl!—-
Akármennyire is egyirányúnak tűnik egy történet, bizony túl lehet reagálni. A nem megújuló erőforrások valóban végesek, de minden határon túl mégsem tudnak emelkedni az árak, mert adott árszint felett már egyre jobban megéri az alternatív technológiák használata.
A kínai növekedési sztori sem fogja égig emelni a kínai cégek árait. Lehet, hogy hosszú távon fennmarad a kínai gazdaság növekedése, de nem biztos, hogy a mai cégek fogják ezt kiaknázni. Sőt, könnyen lehet, hogy éppen a nagy klasszikus multinacionális vállalatok fognak leginkább nyerni a kínai sztorival. Hiszen a jól bevált világmárkák újabb nagytömegű fogyasztónak adhatják el sikertermékeiket.
Rossz cég, jó áron
Mindez fordítva is igaz. Vannak borzasztó kilátással rendelkező vállalatok. Idejétmúlt termék, folyamatosan csökkenő árbevétel, vállalati létszám, tartós veszteség. A negatív eredmény miatt a P/E-mutató is értelmezhetetlen, megfordíthatatlan rohanás a végső megszűnés felé.
Egy ilyen cégből is érdemes lehet venni. Könnyen lehet, hogy még mindig jelentős értéket képvisel egy részvény. A valaha szebb napokat látott vállalatnak értékes lehet az ingatlan-vagyona, lehet, hogy sóval kell beszórni a gyárak helyét, de jó a földterület elhelyezkedése. Az is lehet, hogy cash van még a cégben, az eredmény-tartalékban a korábbi évek nyereségei miatt több pénz maradt, mint amennyire a vállalat el van adósodva.
Ismét érdemes számolni, mi lehet a fent felsorolt értékeknek az egy részvényre jutó értéke. Kik a részvényesek? Lesz annyi eszük, hogy idejében megmentsék az értékeket, vagy megvárják, hogy teljesen felélje a cég a vagyonát. Bizony, könnyen lehet, hogy sokkal többet ér egy tönkrement cég részvénye, mint hinnénk.
A csőd vonzereje
Egy teljesen tönkrement tőzsdei cégnek, amelyik vagyonelemeiből éppen ki tudja fizetni hitelezőit, is maradhat értéke. Egészen extrém szituációkra is gondolkodhatunk. Akadhat olyan vevő, akinek adómegfontolásból éppen a cég veszteséges működése tetszik meg. Esetleg a tőzsdei jelenlétnek lehet értéke, ha valaki a bonyolult bevezetési procedúra helyett inkább betolná értékes vállalatát egy üres, de tőzsdén jegyzett cégbe. Sőt, korábban, amíg a részvények kivétel nélkül fizikailag is ki voltak nyomtatva, az értékpapír-gyűjtők is speciális keresletet jelentettek.
