Egyre-másra töri át az újabb mélypontokat a dollár az euróval szemben. Lapzártánk idején éppen 1,4776 dollárt adtak 1 euróért, ami az európai közös pénz 1999-es bevezetése óta a leggyengébb kurzus. Devizapiaci kereskedők szerint az árfolyam akár rövid távon is átlépheti az 1,5 dolláros „álomhatárt”. A megtépázott zöldhasút éppen az amerikai ingatlanpiac legújabb fejleményeivel kapcsolatos aggodalmak lökik tovább lefelé a lejtőn. Közgazdászok várakozásai szerint a lapzártánk után közétett októberi adatok 14 éves mélypontot tükröznek majd az amerikai lakásépítéseknél.
Az Egyesült Államok gazdaságáról szinte folyamatosan érkező rossz hírek, recessziós félelmek egyre erősebb nyomást fejtenek ki a jegybank szerepét betöltő Fedre annak érdekében, hogy kamatainak csökkentésével élénkítse a gazdaságot. Ben Bernanke, a Fed elnöke azonban szorult helyzetben van, mert a gazdaságban egyszerre van jelen a lassulás, valamint az egyre dráguló nyersanyagok és az olaj által előidézett inflációs nyomás. A lassuló gazdaságot kamatcsökkentéssel lehetne élénkíteni, a drága olaj tovagyűrűző inflációs hatásait viszont szigorúbb monetáris politikával kellene megfékezni. A amerikai fizetőeszköz gyengülése egyrészt az elmúlt évek túlértékelt és jelentős fizetésimérleg-hiányt generáló erősdollár-politikájának természetes kiigazítása, másrészt viszont a drága olaj és az inflációs veszély miatt elég rossz passzban kapja el az amerikai gazdaságot.
A tőkepiacok mindenesetre a lassuló GDP-től tartanak inkább, hiszen a piaci szereplők szinte egyhangúan kamatcsökkentésre szólítják fel a Fedet. A határidős piacok árazásai 96 százalékos valószínűséget adnak annak, hogy a jegybank további 25 bázisponttal, 4,25 százalékra mérsékli kamatát a december 11-én tartandó ülésen. (A dollár az idén az euróval szemben 12 százalékot vesztett értékéből, s a Fed ebben az évben két ízben csökkentette irányadó kamatát.)
Újabb csapás lehet a zöldhasúra, ha az Öböl-menti olajtermelő országok az eddigi dolláralapú árazásról átállnak részben euróelszámolásra. A gyenge dollár számottevően apasztja az olajtermelők exportbevételeit, így részükről logikus lenne az átállás. Hasonló lavinát indíthat el, ha a dollárban pihenő devizatartalékok egy részét más, jövedelmezőbb eszközbe fektetik. Szó van arról is, hogy az arab olajtermelő országok – amelyeknél a fizetőeszközöket eddig fix árfolyamon a dollárhoz kötötték – megváltoztatják árfolyamrendszerüket.
