A Fekete-tengeren tomboló múlt vasárnapi viharban kettétört a Volgonyeft–139 névre keresztelt olajszállító hajó: mintegy 1300-2000 tonna nehézolaj – pakura – került a tengerbe. A partokat jelenleg 30-50 kilométeres szakaszon olajszennyezés borítja Kerch kikötője közelében, a Fekete- és az Azovi-tengert elválasztó szoros keleti oldalán.
A kárelhárításban a hadsereg és civilek is részt vesznek, szigorú szakmai ellenőrzés mellett, teljes összhangban folyik a kármentesítés – mondta el a FigyelőNetnek Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország sajtóreferense, aki napi kapcsolatban áll a helyszínen dolgozó Greenpeace-aktivistákkal.
Folyami hajót tört ketté a tenger
A munka bonyolult és veszélyes: más módszerrel kell eltávolítani az olajat, ha szétterpeszkedett a víz felületén, ha a parti iszapba keveredett, ha korallokra rakódott, vagy ha a folyók beömlésénél édes és sós vízzel keveredve okozott szennyezést. A tisztításhoz olyan erős vegyszereket használnak, hogy a nem megfelelő adagolás még súlyosbítaná a kárt. Ezért fontos az összhang és a komoly szakmai felügyelet, amelyben az orosz hatóságokra nem lehet panasz – mondta Mózes Szabina.
A szennyezés terjedelme a Fekete- és az Azovi tengert elválasztó szorosban (forrás: Greenpeace)
A kikötőben létrehozott válságstáb szerint a viharban szerencsétlenül járt, közel tíz hajó vesztét kapitányaik helytelen döntése okozta. A rendkívüli helyzetek minisztériuma közleményben figyelmeztetett, hogy erős vihar készül a térségben: több mint harminc hajó komolyan vette a jelzést, és az Azovi-tengeren talált menedéket. A Greenpeace szóvivője kiemelte: a legnagyobb szennyezést okozó Volgonyeft 1978-ban készült folyami hajó volt, amely nem is közlekedhetett volna tengeren. Nem oda tervezték, várható volt, hogy nem él túl egy komoly tengeri vihart.
„Magyar” áldozatok
Az olajszennyezés által érintett partszakaszt vándorló, telelő és őshonos madarak százezrei lakják ezekben a hónapokban. A vízi- és vízparti madarak, mint a búvárok, vöcskök, vadludak, récék, sirályok, kárókatonák, gémek és szárcsák gyakorlatilag az olajban úsznak, és a már eleve mérgezett táplálékukkal együtt közvetlenül le is nyelik. Ha a madarak tolla olajos lesz, elveszíti víztaszító képességét, megszűnik a hőszigetelése, az állat nem tud repülni, a bőre elfertőződik. Ahogy próbálják a tollukat megtisztítani, úgy jut egyre több toxikus anyag a szervezetükbe.
Itt már nincs mit tenni (forrás: Greenpeace)
Ezért egy részük közvetlenül az olajmérgezéstől pusztul el, a többi megfagy, röpképtelensége miatt éhen hal, esetleg a vízbe fullad – sorolja a dermesztő tényeket Králl Attila, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa. Az olajos tollú madarakat egyenként be kell fogni és meg kell tisztítani: egy, a mostanihoz hasonló méretű katasztrófa után néhány ezer madár életét lehet így megmenteni. Ezzel szemben a körzetben már most mintegy 30-50 ezer madár pusztult el.
Az áldozatok között van a fokozottan védett borzas gödény és a rétisas jó pár egyede is. Elképzelhető, hogy több, Magyarországon is átvonuló vagy hazánkban költő vadlúd, sirály és feketenyakú vöcsök is áldozatul esik a szennyezésnek. A szakértő szerint nem lehet megmondani, hogy hány madár pusztul még el, de a mostani szám napról napra emelkedik.
Az állatok az életükkel fizetnek
A vízbe került olaj és a mentés során használt toxikus anyagok közvetlen hatásaként hetek alatt madarak, delfinek, fókák, kagylók, halak tömegei pusztulnak el. A korábbi esetek analógiái alapján azonban a mostani szennyezés még legalább öt-tíz évig érezteti hatását – tudtuk meg Kiss Mónikától, a WWF Magyarország kommunikációs szakemberétől. Ha a „mérgek” nem okoznak azonnali pusztulást, felhalmozódnak a tengeri élőlények szervezetében, és terméketlenséget, vérzékenységet, idegrendszeri megbetegedéseket okoznak.
Nemzetközi mentõcsoport (forrás: Greenpeace)
A mostani fekete-tengeri katasztrófa hatásait még nem lehet pontosan felmérni, csak jóslatokba tudunk bocsátkozni. Tengeri olajszennyezés esetén általában arra kell törekedni, hogy minél gyorsabban, lehetőleg még a nyílt vízen összegyűjtsék a kiömlött anyagot, mert ha lesüllyed, vagy elkeveredik a parti homokkal, lerakódik a kövekre, már sokkal körülményesebb és drágább az eltávolítása. A jelen helyzetben a WWF szerint annyi már biztos, hogy a szennyezés tizenegy szigorúan veszélyeztetett fajt érint, és komoly veszélybe kerül a halászatból élő part menti lakosság megélhetése.
