Valójában nem is küldtek embert a Holdra az amerikaiak, ez csak propagandafogás volt, amivel a Szovjetunióval szembeni technikai fölényüket akarták igazolni. Igaz, már Gagarin sem járt az űrben, az csupán az oroszok megtévesztő blöffje volt a szocializmus elsőbbségének demonstrálására. Mert egyébként miért nem hozott Gagarin fényképeket a kozmoszból? Súlyosan téved az is, aki azt hiszi, hogy Lady Diana halálát véletlen autóbaleset okozta. Valójában a brit királyi család szervezett merényletet a túlságosan népszerű hercegnő ellen. Vagy ha nem ők, akkor minimum a taposóakna-gyártóknak volt útjukban a gyilkos eszközök világméretű betiltásáért lobbizó Lady Di. Ami az 1997-es ázsiai pénzügyi válságot illeti, azt Soros György robbantotta ki. Egyébként is, modern világunkban a gazdaságban és a politikában egyaránt minden a New York-Tel-Aviv tengely mentén dől el. A „berni csoda”, a magyar aranycsapat 3:2-es veresége 1954-ben a vb-döntőn valójában bunda volt. A nyugatnémetek egyszerűen lefizették a vasfüggöny mögül érkezett magyar játékosokat, akik közül mindenki egy-egy vadonatúj Mercedesszel lett gazdagabb a vereség után.
Még hosszan sorolhatók lennének azok a történetek, amelyeket a hivatalos emlékezet egészen másképp mesél el, valamiért mégis megszülettek ezek a magyarázatok, sőt, sok ember hisz is bennük. Valamit kifejeznek, valamilyen hiányt orvosolnak, valamiért könnyebb velük érzelmileg azonosulni. „Az összeesküvés-elméletek a laikus mitológia csúcsteljesítményei. Olyan esetekben lépnek működésbe, amikor egy jelenségre nincs hivatalos magyarázat, esetleg van, de az nem közérthető, vagy a befogadó valamiért nem érzi kielégítőnek” – ad magyarázatot a jelenségre Lakatos László szociológus, a téma hazai kutatója.
CSINÁLD MAGAD! Efféle elméleteket gyártani persze nem ma kezdtek az emberek. „A francia forradalom jelentette a fordulópontot” – állítja Daniel Pipes amerikai újságíró, a téma kutatója, egy, a konspirációs teóriák keletkezéséről szóló könyv szerzője. Abban az időszakban született meg ugyanis a politikai történések magyarázatának új formája, midőn a világrengető események mögött egyesek titkos társaságok szervezkedését vélték felfedezni.
Ezzel az összeesküvés-elméletek kiagyalásának egyik fő formája jött létre: a különböző titkos társaságok (templomos lovagok, szabadkőművesek és hasonlók) gyanúba keverése. A teóriák másik nagy csoportja a zsidókat teszi felelőssé a megmagyarázhatatlan történésekért. Az évszázadok során azonban a kormányok is belekeveredtek a feltételezett konspirációkba, elsősorban az amerikai, a brit, az izraeli és persze az orosz/szovjet politika. A két világháború alatt állami vezetők táplálták az elméletgyártást, igazolva ezzel hatalmi törekvéseiket. Új szakasz kezdődött a 2001. szeptember 11-i terrortámadással, már csak azért is, mert ekkorra a vadabbnál vadabb elméleteknek már az internet elterjedése biztosított minden eddiginél termőbb táptalajt.
Számos eseményre, ha vannak is hivatalos magyarázatok, azok nem igazán érthetőek széles tömegek számára. Az összeesküvés-teóriák ezzel szemben csodásan koherens történetek, s kiterjedhetnek a legapróbb részletekre is. További előnyük, hogy általában felmutatják a felelősöket, akik tehetnek valamilyen kellemetlen esemény bekövetkeztéről. Ezzel kielégítik a történelem hullámverésén tehetetlenül vergődő kisember igazságigényét, illetve megnevezik azt, akire az átlagember rázúdíthatja minden indulatát. Intencionális magyarázatok, azaz egy kellemetlen történés – például egy pénzügyi válság, egy merénylet, egy természeti katasztrófa – mögött egy embercsoport céltudatos mesterkedését láttatják. „Egyszerűbb egy felülről irányított mechanizmust feltételezni, mintsem elfogadni, hogy vannak váratlan, véletlen vagy nem megjósolható események, amelyek olyan következményekkel járnak, amelyek nem egyeznek a mi előítéleteinkkel” – állapítja meg Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató.
„Alapvető vágy, hogy az emberek érthető, átlátható világban éljenek, konzisztens képük legyen a világban zajló eseményekről” – mutat rá Erős Ferenc, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese. Ez mozgatja az összeesküvés-elméletek híveit is. Szeretnénk igazságos világban élni, ahol a jókra jutalom, a rosszakra büntetés vár – mi pedig lehetőleg az ártatlanok táborában álljunk. Ehhez az elme nem rest számos logikai bravúrt bevetni, csakhogy be lehessen bizonyítani: a bűnös egy másik, ellenséges csoportban keresendő. (Az összeesküvés-elméletek pszichológiai mozgatórugóit lásd a 36. oldalon.)
A kisember megbüntetni ugyan nem tudja a szálakat mozgató gonoszt, de legalább azzal valamiféle bosszút állt, hogy felfedi annak – az ő verziója szerinti – mesterkedéseit. „Akinek valami nem sikerült az életben, annak ott van az összeesküvéstan gyógyszere. Nem kell többet sem gondolkozni, sem kritikusnak, végképp nem önkritikusnak lenni” – írta György Péter esztéta. A Nagy Összeesküvés című, az Élet és Irodalomban 2001-ben megjelent cikkében. A történelemből tudjuk, hogy az összeesküvés-elméletek kritikátlan „fogyasztása” milyen kataklizmákat okozhat: a zsidókat minden bajért felelőssé tevő hitleri ideológia tömegeket állított maga mögé, s számlájára írható a második világháború kitörése és a holokauszt is.
„Akárcsak a lektűr, az összeesküvés-elmélet az olvasó világképét meghagyja olyannak, amilyen volt, nem tesz hozzá semmi igazán újat, s nem is vesz el belőle semmi lényegeset” – mutat rá a szintén könnyen fogyasztható szappanoperákkal való rokonságra egy tanulmányában Lakatos László. Az összeesküvés-elmélet ráadásul egy pikáns felsőbbségérzetet ad: az „én tudom, mi az igazság, de ti nem” kiváltságát.
POLITIKAI SZÁLAK KERESÉSE. Önálló, eredeti magyar összeesküvés-elmélet alig van – állítja Lakatos László szociológus. Jellemzően a klasszikus teóriák két alapfajtájához, azaz a titkos társaságokat, avagy a zsidókat vádoló elméletekhez csatlakoznak a magyar verziók. Inkább az a jellegzetes sajátosság, hogy a teóriák egy-két lépésben képesek politikai ügyet kreálni bármely kiszemelt esetből. Az elmúlt évben több zavaros bűncselekmény is borzolta a kedélyeket, olyanok, amelyek homályos részleteik miatt különösen sok összeesküvés-elméletet szültek. A feltételezett májusi rendőrerőszak áldozata, E. Zsanett ügyében az elméletgyártók többnyire politikai okokat látnak a történet egyre vadabb fordulatainak a hátterében. A vezető teória szerint a lányt Fidesz-közeli körök fizették le, hogy azt hazudja, rendőrök erőszakolták meg. Céljuk nyilvánvalóan az volt, hogy lejárassák a kormányt, vagy legalábbis eltávolítsanak pár embert a rendőri vezetésből. Egy kevésbé elterjedt verzió szerint a rendőrség lefejezésében maga a kormány volt érdekelt, és Zsanettet használták fel arra, hogy megszabadulhassanak néhány, terhessé vált Teve utcai vezetőtől.
Kármán Irén júniusi megverésével kapcsolatban az uralkodó elmélet az, hogy oknyomozó újságírónőt az olajszőkítéshez köthető körök figyelmeztették ilyen brutális módon: jobb lesz, ha leáll a kutakodással. S persze ebben az ügyben is felbukkantak az elmaradhatatlan, a történtek mögött azonnal különböző pártérdekeket feltételező teóriák. Főként jobboldali csoportok vallják azt a nézetet, miszerint Kármánt a kormány fizette le, hogy eljátssza saját megveretését. Úgy vélik, a Fidesznek és az MDF-nek akartak ártani azzal, hogy felhasználják a megvert újságírónő okozta felháborodást. Azzal igazolják teóriájukat, hogy blogján maga az áldozat szólt az érintett pártok bűneiről az ügyben.
A talán legkiterjedtebb hazai összeesküvés-elméletek azonban csak áttételesen kötődnek Magyarországhoz: a tavaly augusztusban a szlovákiai Nyitrán megvert Malina Hedvig e szerint például a magyar, illetve a szlovák titkosszolgálat felbérelt ügynöke – attól függően, hogy ki melyik konspirációs forgatókönyvben hisz -, azaz a fiatal lány e szolgálatokkal összejátszva találta ki és adta elő bántalmazásának történetét. A cél természetesen egyik és másik esetben is az ellenoldali ország kormányának befeketítése, amely cél meglétét mi sem igazolja jobban, mint a magyar-szlovák viszony folyamatos romlása. A szlovák titkosszolgálat bűnrészességében hívők hozzáteszik, hogy a magyar kormány mellett a szlovákiai magyar kisebbség lejáratása is a célok között szerepelt.
A MÚLTAT ELTÖRÖLNI. A konspirációs teóriák azonban nem csak mai történések hivatalos verzióit kérdőjelezik meg, hanem régmúlt események klasszikus tálalását is képesek tagadni. Egy magyar aktivista, a Lelkiismeret 88 nevű radikális jobboldali szervezet egyik tagja is részt vett például a tavaly Teheránban megrendezett nemzetközi holokauszt-revizionista konferencián. Az iráni összejövetel fókuszában álló „holokauszt-biznisz” elmélet szerint a zsidóknak azért áll érdekében befolyásolni a gázkamrákról, az áldozatok számáról, vagy éppen a korabeli német állami politikáról folyó közgondolkodást, hogy a kárpótlásokból, az erre felépített filmiparból és múzeumi profitokból anyagi előnyhöz jussanak. Bár a holokauszt-tagadás jelensége nálunk kevésbé ismert, mint Európa sok más országában, Nagy András, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének szociológusa 2003-as kutatásaiban arra a következtetésre jutott, hogy mind többen vonják kétségbe a holokauszt megtörténtét Magyarországon is. Míg 1995-ben 3 százalék, addig 2003-ban már 6 százalék gondolta úgy, hogy „a szörnyűségek nagy részét a zsidók találták ki”.
„A holokauszt-tagadáshoz hasonló revizionista összeesküvés-elméletek előretörése többek közt azzal magyarázható, hogy a történelemben annyi a racionálisan nehezen magyarázható esemény, hogy azok kedvező táptalajt biztosítanak a komoly politikai támogatottságot élvező szélsőjobboldali diskurzusnak” -vélekedik Vásárhelyi Mária szociológus, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának tagja. Tapasztalata szerint az antiszemita sztereotípiák elfogadása ma már a lakosság több mint egyharmadára jellemző, míg néhány éve csak minden negyedik felnőtt adott hitelt ezeknek az előítéletes véleményeknek. „Georges Clemenceau, Franciaország elnöke Trianon idején azért nem rokonszenvezett hazánkkal, mert nem szívlelhette magyar menyét, Mihnai Idát, aki botrányos körülmények között vált el a fiától” – a kutatócsoportjának idei felmérése szerint a magyar lakosság mintegy egyötöde ezt a nézetet tekinti mérvadónak, ha a Magyarország területének 67 százalékos veszteségét kiváltó Trianoni szerződés okait firtatják. „A magyar történelem e traumatikus eseményét számos legenda és mítosz övezi a különböző nemzetellenes erők aknamunkájáról” – írja Romsics Ignác történész Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemből című könyvében. Úgy látja, a múlt rendszerek túlbuzgó történelemértékelései vezettek odáig, hogy az elmúlt tíz évben számos mítosz éledt újjá, és jelent meg a magyar közbeszédben. Talán így lehetséges az is, hogy a magyarok mindössze 4 százaléka ért egyet a történészek álláspontjával, miszerint főként a történelmi Magyarország nemzetiségi politikája tehető felelőssé az első világháborút követő országcsonkításért. (Igaz, a történészek álláspontja sem teljesen egységes ez ügyben, vannak például, akik a magyar diplomáciát okolják elsősorban.)
TÚL SOK A HAZUGSÁG. Az eddig elmondottak alapján az összeesküvés-elméletek fogyasztóit félművelt, a világ dolgait nem igazán átlátó kisembereknek képzelhetjük. Egyvalamiben azonban ez a kisember nagyon is fején találja a szöget: a hivatalos magyarázatok már annyiszor hazudtak neki vagy titkoltak el valamit, hogy nem bízik bennük. A világméretű összeesküvésekről való fantáziálások persze törvényszerűen hamisak, de kisebb dolgokban, például egy privatizáció körüli sikkasztásban vagy egy focimeccs megbundázásában akár még igaza is lehet a civil mítoszgyártóknak.
A diktatúra vagy a demokrácia nyújt jobb táptalajt az összeesküvés-elméleteknek? Hálás vitatéma ez a kérdés a kutatók számára. Diktatúrában az orwelli doublethink (Szíjgyártó László fordításában: duplagondol) együtt jár a rendszer alapműködésével, a korlátozott nyilvánossággal – igaz, ezek csak „fű alatt” (például szamizdatban, szóbeszédben) terjedhetnek. Aki diktatúrában nőtt fel, az eleve gyanakvó a fentről jövő tájékoztatással szemben. „Ilyenkor kapásból dupláz a közbeszéd: ha azt olvassuk az újságban, hogy nincs influenzajárvány, rögtön elkönyveljük, hogy van. Diktatúrában kétféle hír létezik: az egyik nem hír, a másiknak az ellenkezője igaz” – ad frappáns ízelítőt a sorok közti olvasás tudományából Szvetelszky Zsuzsanna. A diktatúrák érdekes sajátsága, hogy azokban „fortélyos félelem igazgat”, azaz a rendszer maga is gyanakszik „lefelé”, az állampolgárokra.
Ám demokráciában is fény derülhet sötét titkokra. Az egyesült államokbeli Tuskegeeben 1932 és 1972 között egy kísérlet keretében azt vizsgálták, hogyan hat a kezeletlen szifilisz fekete férfiakra. A kísérlet kezdetén valóban nem sokat tudtak tenni az akkor még gyógyíthatatlan nemi betegség ellen, viszont 1947-től már általánossá vált a penicillin a szifilisz gyógyításában. A kísérletben azt ennek ellenére nem alkalmazták, Tuskegee fekete férfijai – miközben azt hitték, kezelik őket – továbbra is belehaltak a kórba. A telepet végül csak huszonöt évvel később, 1972-ben zárták be – egy sajtóbotrány hatására. E történet ismeretében már érthetőbb, miért hiszi megingathatatlanul az afro-amerikaiak egy része, hogy az AIDS-et az Egyesült Államok kormánya szabadította rájuk, kifejezetten a feketék elpusztítására.
A demokráciában persze jobban is „látszanak” a laikus összeesküvés-elméletek. A szólásszabadság és a szabad vélemény-nyilvánítás jegyében sokan érzik úgy, hogy joguk van előrukkolni egy saját történelemmagyarázattal. Az internet korában pedig ezek rögtön megoszthatók a nagyvilággal. Márpedig jó néhányan, akik a világháló előtti világban azt szokták meg, hogy az írásbeli információ kanonizált, az interneten terjedő legendákat készségesen összetévesztik a tömegkommunikáció által közzétett hírekkel.
 |
Közkeletű teóriák
Focisérelmek
Nem tudjuk, mi az a plusz, amit az ukrán-lengyel páros fel tud mutatni; csak találgatunk! – indulatoskodott fölöttébb sejtelmesen Páva Zoltán, a 2012-es foci Európa-bajnokság magyar-horvát közös rendezését megpályázó delegáció tagja, miután az UEFA ez év áprilisában kihirdette a győztest. Az első sokk után aztán ennél sokkal direktebb célzások is elhangzottak arra, mi lehetett az a plusz: ezek szerint vetélytársaink a döntés előtti éjszakán állítólag „készséges” ukrán hölgyeket küldtek a döntnökök szállodai szobájába, a nemzetközi szövetség ukrán oligarcha tagja pedig ezzel egy időben „súlyos anyagi érvekkel” igyekezett megfelelő irányba terelni a zsűri több tagját. Alig fél év telt el, s a fél ország már arra kereste a választ, vajon miért csalta el a skót bíró a törökök elleni – még a jövő évi osztrák-svájci közös rendezésű Eb-t megelőző – selejtező mérkőzésünket. A vitathatatlanul kapitális szakmai hibát vétő, s ezzel a piros-fehér-zöld nemzeti tizenegyet sújtó játékvezető tettének okairól már másnap terjedni kezdtek az elméletek. A „magyarokra pikkelő”, vagy a „törökök által lefizetett” bíró verziókon kívül különös figyelmet érdemel az a nézet, amely szerint Törökországnak nyernie kellett – „összeurópai érdekből”. Az EU-csatlakozásról álmodó Ankarának létfontosságú a közeledés Európához, másrészt – tekintve a különböző országokban élő jókora török populációt – a kontinens labdarúgó-ipara is érdekelt abban, hogy a török válogatott részt vegyen a kontinensviadalon.
Kizökkent idő
Évszázados léptékű csalást kiált Heribert Illig a néhány éve hazánkban is megjelent, Kitalált középkor című könyvében. Illig tudományos igényűnek feltüntetett alapossággal tesz kísérletet annak bizonyítására, hogy 297 évet utólag toldottak be Európa középkori történelmébe, azaz a 614 augusztusától 911 szeptemberéig terjedő időszak nem létezett. Úgy véli, II. Szilveszter pápa, III. Ottó német-római császár és VII. Konstantin bizánci császár a X. század legvégén uralmuk és érdekeik védelmében tudatosan meghamisították a naptárt és a történelmet. Eszerint Ottó és az általa a pápai trónra segített Szilveszter egyszerűen kitalálták Nagy Károlyt – és vele a legtöbb európai uralkodó család legitimitásának alapját képező Karoling dinasztiát -, illetve az általa vezetett Frank Birodalmat, amely, úgymond, a római idők és a német-római császárság között volt hivatott megteremteni a hatalmi folytonosságot. II. Szilveszternek ráadásul jól jött, hogy hirtelen az ölébe hullott a millennium, hiszen Krisztus megfeszítésének 1000. évfordulóját megünnepeltetve látványosan megszilárdíthatta saját pápai hatalmát. Konstantin pedig az elmélet szerint azért ment bele a játékba, hogy így saját ősei hőstetteként állíthassa be a többi között Perzsia elfoglalását, miáltal saját uralkodásának alapjait erősíthette. A nagy vihart kavaró állítás érdekessége, hogy nekünk, magyaroknak különleges szerep jut a történetben. Olyannyira, hogy annak taglalására a német szerző külön kötetet szánt Magyarok a kitalált középkorban címmel. E verzió szerint a Kárpát-medencében élő avarok valójában magyarok voltak. Az írás magyarországi megjelenése után lábra kapott hazai felfogás szerint az utólag betoldott három évszázad nem csak arra volt jó, hogy egyes nemzeteknek hősi múltat kreáljon, hanem arra is, hogy ahol volt hősi múlt, ott azt el lehessen tüntetni, ezzel megszakítani a magyar nemzet történelmi kontinuitását. Ugyanis, ha elfogadjuk, hogy a valós történelemben nem létezik a hozzáadott idő, akkor a Képes Krónika által említett Attila és Álmos közötti öt generáció összeér…
Kennedy-gyilkosság
Élő adásban, több millió amerikai szeme láttára lőtték agyon az Egyesült Államok 35. elnökét, John Fitzgerald Kennedyt 1963. november 22-én Texasban. Kétségtelen, ez volt a XX. század legrejtélyesebb és legtöbbet vitatott politikai gyilkossága – a mai napig még az is kérdéses, pontosan hány lövés dördült el a dallasi Dealey Plazánál. A feltételezett merénylőt, a korábban a Szovjetunióba emigráló, majd az ott tapasztalt viszonyoktól visszarettenve rövid idő után – Minszkből magával vitt feleséggel együtt – hazatérő Lee Harvey Oswaldot alig 80 perccel a gyilkosság után elfogták. Majd két nappal később, szintén élő televíziós adásban, ő is gyilkosság áldozata lett: Jack Ruby közvetlen közelről hasba lőtte a James Leavelle dallasi gyilkossági nyomozóval biztonsági okokból összebilincselt Oswaldot. A Kubával, a szervezett bűnözéssel és az állami intézményrendszer szervezetlenségével szemben egyaránt keményen fellépő Kennedynek sok ellensége volt – nem meglepő, hogy szinte megszámlálhatatlan mennyiségű könyv látott napvilágot a lehetséges összeesküvés-elméletek mentén. Az orosz titkosszolgálat, a KGB éppen úgy ezen irodalom főszereplőjévé vált, mint a Szovjetunió egyéb erőszakszervei, illetve az FBI, a kubai konfliktust kezelni hivatott CIA, a merényletet követően hatalomra jutó Johnson elnök, végül, de nem utolsósorban a legtöbbek által bűnösnek vélt kubai elnök, Fidel Castro. Sőt, arról is több elmélet született, hogy a merényletben „érdekeltnek” talált szervezetek, országok összejátszottak egymással. Teljes bizonyosság a mai napig sincs. Az ABC News 2003-as felmérése szerint az amerikaiak 70 százaléka (!) mindmáig úgy gondolja, hogy a valaha volt legnépszerűbb amerikai elnök összeesküvés áldozata lett.
Szeptember 11-e
Bár alig hat éve történt, már szinte komplett irodalma van az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadás köré szövődő összeesküvés-elméleteknek. A teóriák zöme abból indul ki, hogy bizonyos amerikai képviselők, kormánytagok, de akár maga George W. Bush már korábban tudhatott a készülő merénylet terveiről. A legelterjedtebb nézet szerint puszta politikai és nemzetvédelmi mulasztásról van szó. A legszélsőségesebb elmélet ezzel szemben azon alapul, hogy az amerikai kormánynak, és így az országnak érdekében állt áldozattá válnia: Bush és kabinetje a támadást követően így nagyobb társadalmi legitimáció mellett növelhette a fegyverkezési kiadásokat. „False flag operation” – így nevezik az amerikaiak azokat a titkos akciókat, amelyeket kormányok, állami szervek hajtatnak végre, a felelősség tudatos áthárításával. A teóriák többnyire részletekből indulnak ki – ilyen az az elterjedt felvétel, melyen Bush elnök gyerekek között üldögélve értesült az első becsapódásról, mégsem hagyta el a termet, nem lepődött meg, nem kérdezett vissza, folytatta a foglalkozást. Számos találgatás látott napvilágot a gyanúsított elkövetők amerikai kormánykapcsolatai, illetve a Bush és a bin Laden család esetleges összefonódása kapcsán is. Ezekkel a vádakkal Michael Moore Fahrenheit 9/11 című filmjében kendőzetlenül szembesítette is az elnököt. Mások úgy vélik – 2003-ban az amerikaiak 70 százaléka hajlott erre a nézetre -, hogy Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorszervezet vezére mellett minden bizonnyal Szaddam Huszein, a volt iraki diktátor is részt vett a támadás támogatásában, esetleg operatív lebonyolításában is segédkezett. Egy további spekuláció szerint viszont éppen hogy Izrael állhatott a háttérben – az arab Al Manar televízió legalábbis valamilyen, azóta is tisztázatlan értesülés alapján bizonyítottnak találta, hogy 4 ezer zsidó származású alkalmazott éppen 2001. szeptember 11-én nem ment be dolgozni a World Trade Centerbe, Ariel Sharon elnök pedig mindössze néhány nappal a terrortámadás előtt mondta le New York-i útját.
Rózsadombi paktum
Rózsadombi villa, magyarellenes összeesküvés, 20 pont, 13 résztvevő – ezek az állítólagos „rózsadombi paktum” kulcsszavai. Az elsősorban a szélsőjobboldali fórumokon előbukkanó elmélet szerint az a – teljes titokban – rögzített megállapodás, amely állítólag egy bizonyos rózsadombi villában köttetett a rendszerváltás lázas napjaiban, 20 pontban rendelkezik többek között a szovjet csapatok végleges kivonásáról, az MSZMP-tagok minden büntetés alóli mentesítéséről, az amerikai befolyás erősítéséről Magyarországon, illetve a szélsőjobboldali pártok, csoportok ellehetetlenítéséről. Az ország „szabad újjáépítését korlátozó diktátum” része még a zsidóellenes intézkedések elleni fellépés, valamint a magyar zsidóság kárpótlása is. A mindezt tető alá hozó titkos tárgyaláson öt akkori magyar politikai vezető – Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula és Pető Iván – mellett többek között a katolikus egyház és az izraelita hitközség képviselője, illetve a szovjet titkosszolgálat, az amerikai CIA és az izraeli Moszad egy-egy megbízottja vett volna részt. Az összeesküvés-elmélet eredeti verziója szerint a titkos paktumot 1989. március 15-én írták alá, ám néhány szélsőjobboldali honlap a megállapodás időpontját ma már két évvel későbbre, 1991. március 15-ére teszi. Valószínűleg azért, mert az elmélet bírálói folyamatosan arra emlékeztettek, hogy 1989 tavaszán Antall József a nagyközönség számára ismeretlen történész volt, Boross még nem volt tagja az MDF-nek, Göncz egyszerű SZDSZ-tag volt, s az állampártot sem Horn, sokkal inkább a párthierarchiában felette álló Pozsgay Imre vagy Németh Miklós képviselte volna. Az elmélet hívei a „rózsadombi paktum” létezését azzal a logikai bukfenccel igazolják, hogy az azóta eltelt években a megállapodás minden pontja kivétel nélkül megvalósult. Sőt, az elmélet továbbfejlesztett változata szerint 2003-ban ugyanezek a résztvevők (bár Antall 1993-ban meghalt) aláírták a második rózsadombi paktumot, amely már a „cionista diktatúra” megerősítéséről szól. A „rózsadombi paktum” elmélete az akkori politikai elit minden résztvevője szerint nevetséges és képtelen, ám ez az állásfoglalás természetesen csak még inkább megerősíti a teória híveit.
AIDS – biológiai fegyver?
Jóllehet, csak 1981-ben, Los Angelesben azonosították, az eredetét felderítő kutatások szerint az 1950-es évek végén született meg korunk legrettegettebb vírusa, a HIV és az általa előidézett halálos betegség, az AIDS. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO tavalyi jelentése szerint felfedezése óta az AIDS több mint 25 millió áldozatot követelt, a jelenleg HIV-vírussal fertőzött emberek számát pedig 38 millióra becsülik – közülük legalább 22 millióan afrikaiak. Számos, a Szaharától délre elterülő országban a felnőtt lakosság több mint 15 százaléka fertőzött – van, ahol az arány ennek a duplája. Az Egyesült Államok fekete lakosságának köreiben tartja magát a hiedelem, miszerint az AIDS nem más, mint szervezett biológiai támadás a feketék ellen. Kétségtelen tény, hogy napjainkban az amerikai össznépesség 13 százalékát kitevő feketék közül kerül ki az Egyesült Államokban újonnan megfertőződöttek fele. Ám még ennek az adatnak a tükrében is sokkoló, hogy az amerikai feketék fele szerint az AIDS kórokozója mesterségesen kifejlesztett vírus, és 12 százalékuknak meggyőződése, hogy a CIA keltette életre a halálos kórt. Az AIDS köré épült összeesküvés-elmélet a kutatók szerint történelmi okokra – nevezetesen a több száz éves elnyomás okozta társadalmi komplexusokra – vezethető vissza. Komoly szerepet tulajdonítanak egyben az elhíresült Tuskegee-kísérleteknek is: ezek során, 1932 és 1972 között, szövetségi tudósok oly módon végeztek megfigyelést afro-amerikaiakon a szifilisz lefolyásával kapcsolatosan, hogy közben elhitették a betegekkel, hogy gyógyítják őket. |
|
|
|
