Ezért is lehet izgalmas a Univeristy of Rochester csillagászainak új felfedezése: a Spitzer-teleszkóp segítségével egy rendkívül fiatal bolygórendszer, a tőlünk mintegy ezer fényévnyire lévő NGC 1333-IRAS 4B körül rengeteg vizet azonosítottak, nagyjából a teljes földi vízkészlet ötszörösének megfelelő mennyiséget. Feltételezések szerint a víz abból az anyagfelhőből szűrődik át a planétákra, amelyből a nemrég megszületett csillag és a körülötte jelenleg formálódó naprendszer kialakult. A folyamat elemzésével a csillagászok választ kaphatnak arra kérdésre, hogyan is jut el az éltető víz a se nem túl forró, se nem túl hideg „lakható zónába” tartozó kőzetbolygókra, mint amilyen a Föld is.
A ma elfogadott elméletek szerint a víz jeget tartalmazó kisbolygók és üstökösök becsapódása során került a Földre. Ennek ismertében pedig érdekesnek tűnik, hogy a most vizsgált rendszerben már születésekor jelen van ez a vegyület. A tudósok ugyanis úgy hiszik, hogy a formálódó, jelenleg korong alakú kezdetleges anyaghalmazba a jég e korong külső, hűvösebb részeiből hullik a belső, melegebb övezetekbe, ahol aztán vízgőzzé alakul. Ez a megfigyelés pedig azt sugallná, hogy a víz akár a kezdetektől is jelen lehet bolygónkon. Mégsem így van: a tudósok szerint ugyanis a bolygórendszer lehűlése során ismét jég formájában csapódik le a gőz, mégpedig a központi csillagtól távolabbi övezetekben keringő kisbolygókban és üstökösökben – éltető munícióval ellátva e más bolygórendszerekbe eljutó égitesteket.
A Spitzer-távcsővel a Univeristy of Rochester csillagászai nemcsak az NGC 1333-IRAS 4B-t, hanem harminc másik bolygórendszer-embriót is vizsgáltak, ilyen nagy mennyiségű vizet azonban egyikben sem találtak. Ez arra utal, hogy a megfigyelt, vízben gazdag kezdeti stádium a naprendszerek fejlődésének rövid ideig tartó periódusa lehet – nagy szerencse, hogy a kutatóknak most sikerült ezt elcsípniük.
