Pénzügyi trükkök című sorozatunk a pénzügyi szolgáltatók trükkös konstrukcióival foglalkozik minden második csütörtökön.A következő részben a jelzálog és befektetés témakörével foglalkozunk.
Tavaly nyáron a forint hirtelen meggyengült, még 280-285 forintot is kellett adni egy euróért. Amikor a magyar magánbefektetők látták, hogy a forint gyengülése reális veszély, valamelyest növelték devizaalapú befektetéseik arányát, enyhén nőtt a portfóliókban a közvetlen külföldi részvénybefektetés, illetve sokan nemzetközi befektetési alapokat vettek. Az összes lakossági megtakarításban azonban továbbra is elenyésző a devizamegtakarítás aránya.
Kamatkülönbözet
Ha megnézzük az elmúlt években a hazai és a fejlett kötvénypiacok kamatkülönbözetét, a devizaárfolyamok alakulását, vagy a fejlett tőzsdék és a Budapesti Értéktőzsde teljesítményének különbségét, akkor a magas forintkitettség indokoltnak tűnhet. A magyar kötvénypiacon sokkal magasabbak voltak a kamatok, mint az Egyesült Államokban vagy az eurózónában. A forint nem gyengült az euró ellenében, a dollárral szemben pedig kifejezetten erősödött. A BUX pedig jobban emelkedett, mint a fejlettebb országok tőzsdeindexei.
A túlzott forintkitettség mégis kockázat. Gondoljunk csak bele, hogy milyen felelőtlen, túlzottan nagy kockázatot vállaló befektetőnek gondolnánk azt az európai uniós, például német nyugdíjpénztárat, amely a tagoktól begyűjtött megtakarításokat csak Magyarországon fektetné be; az Európai Unió egyik leglassabban növekvő, komoly makrogazdasági problémákkal küzdő országának államkötvény- és részvénypiacán. Tagjai teljesen jogosan kérnék számon a német pénztáron a hatalmas kockázatot. Voltaképpen nincsen ez másképpen egy magyar befektető esetében sem, pontosan ugyanezt a kockázatot futja a magyar nyugdíjpénztár, illetve a magyar magánbefektető is, amennyiben csak forintban fektet be.
Részvénypiac
Nézzük meg például a részvénypiacot, ahol a befektetők különböző részvények vásárlásával építenek portfóliót! Kockázataikat úgy igyekeznek csökkenteni, hogy nem csak egy részvénybe, ha lehet, nem is csak egy ágazatba fektetnek. Ez idáig teljesen indokolt, de a kockázatok terítésének az országok közötti kockázatmegosztás is fontos eleme lehetne. Több ország részvényeiből válogatva kisebb a veszélye annak, hogy egyetlen tőzsde mély depressziója miatt nagyobb veszteséget kell elszenvednünk. Nem beszélve arról, hogy a szűkülő kínálattal jellemezhető magyar részvénypiacon elég nehéz lefedni az aktuális gazdasági trendeket.
Különösen indokolt
Devizaalapú megtakarításokat vásárolni bizonyos esetekben különösen indokolt lehet. Mivel a devizapiaci megtakarításoknál árfolyamkockázatunk van, ezért, ha a forint gyengülését várjuk, akkor különösen hasznos lehet euróalapú megtakarítást is tartani. Olyan befektetési időtáv is lehet (például egy tízéves instrumentum), amikor még sanyarú makroállapotunk ellenére is abban lehet bízni, hogy a kifutásnál már az euró lesz a hivatalos magyar fizetőeszköz. Személyes élethelyzetünk alakulhat úgy, hogy kiadásaink egy része euróban jelentkezik (például Nyugat-Európában tanul a gyerek). Ekkor az euró esetleges drágulása számunkra kockázat, amit az euróalapú befektetési eszköz ellensúlyoz.
Ha valaki a nyersanyagárak további emelkedésében bízik, akkor nehezen profitál a magyar piacon a bányák, a bányagépgyártók, a tengeri szállítmányozásban részt vevő cégek áremelkedéséből, de hasonló problémákba ütközik, ha a biotechnológiai cégek térnyerésében bízik, vagy ha éppen az internet újabb hullámát meglovagoló vállalkozásokban, esetleg a megújuló energiaforrások vezető cégeiben. De ha egy befektető a „régi gazdaságra”, valamelyik klasszikus iparágra tesz, portfóliót akkor sem tud magyar papírokból építeni. Olajipari, banki vagy távközlési papírt lehet venni, de csak egyet, olajipari vagy távközlési portfóliót kiépíteni már nehezebb.
—-Elsősorban alapokkal—-
Az egyedi külföldi részvények megvételére sok hazai brókercégen keresztül van egyszerű lehetőség, ám a közvetlen részvényvásárlás valóban nem könnyű, ismerni kell az adott piacokat, az adott részvényeket, a költségek is viszonylag magasak. Befektetési alapokon keresztül azonban akár a hazai alapkezelők euróalapú alapjaival (van néhány, bár eddig túl nagy vagyont nem gyűjtöttek össze), akár a hatalmas választékban elérhető európai alapokkal is fektethetünk nemzetközi eszközökbe.
Fedezve, fedezetlenül
A nemzetközi befektetési alapok megvásárlása a forint árfolyamkockázatának mérséklésében, illetve általában a diverzifikációban segít. Elképzelhető, hogy valakit esetleg csak az utóbbi szempont érdekel, és éppen az tartja vissza a külföldi befektetési alapok megvásárlásától, hogy ugyan a nemzetközi részvényalapok jó teljesítményében bízik, de a forint további erősödésétől tart. Vagyis azt gondolja, hogy az alappal elért nominális hozamot elviheti az árfolyamveszteség. Számukra is van megoldás. Az alapkezelők egy része euróalapú befektetési alapjai mellé fedezeti ügyletet is köt az euró/forint változása ellen. Az ilyen alapokkal azt lehet elérni, hogy a befektető azt a nominális hozamot érje el forintban kimutatva, amit a nemzetközi alap euróban elér.
Vagyis, ha egy euróalapú ágazati alap, amely a megújuló energiaforrásokat kihasználó technológiákat gyártó részvényekbe fektet évi 12 százalékos euróhozamot ért el, akkor fedezeti ügylettel elérhető, hogy a magyar befektető forintban is pontosan 12 százalékot realizáljon. Ha a fedezeti ügylet nem lett volna beállítva, akkor a magyar befektető forintban gondolkodva az euró erősödésénél 12 százaléknál nagyobb, az euró gyengülésénél 12 százaléknál kisebb hozamot ért volna el. Még olyan alapkezelő is van a piacon, amelyik egyik alapját kockázati ügylettel és kockázati ügylet nélkül is értékesíti ügyfeleinek. Így az euróban és a forintban számoló befektetők egyaránt megvehetik úgy az alapot, hogy hozamuk csak az alap teljesítményétől függjön.
Becslések szerint jelenleg a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) alapjaiban tartja a lakosság a befektetési jegyeinek 90-95 százalékát, de már 5-10 százalékban európai alapokat is tartalmaznak a portfóliók. Ezek az alapok, amelyeket luxemburgi alapnak is hívnak, mert luxemburgi jog alapján bocsátották ki őket, az unió országaiban gyakorlatilag egyszerű listára vétel után már értékesíthetők. Nem is drágábbak, mint a hazai alapok, egy európai alap a magyar részvényalapokhoz hasonlóan 1,7-2,3 százalékos éves alapkezelői díj ellenében kapható.
Maguk felé hajlik a kezük
A pénzügyi csoportok a kiemelt ügyfeleiknek szívesen ajánlják is ezeket a termékeket, de sok nemzetközi hátterű intézménynél el lehet érni a „mezei” ügyfeleknek is az ilyen alapokat. Valamilyen oknál fogva mégis sokszor tapasztalni, hogy a hazai pénzügyi csoportok sokkal jobban „nyomják” a saját, hazai termékeiket.
Ennek az lehet a hátterében, hogy amennyiben egy magyar alapkezelővel rendelkező bank hazai alapot ad el ügyfelének, akkor minden díjbevétel (eladási jutalék, alapkezelői díj, letétkezelői díj) a magyar csoportnál csapódik le, míg ha európai alapot, akkor bizonyos bevételek megtartása mellett az alapkezelési díjat a központi alapkezelőnek kell továbbítani. Így leginkább azok az intézmények erősek az európai alapok értékesítésében, amelyek csak ezzel foglalkoznak, esetleg nem is rendelkeznek magyar szervezettel, csak fióktelepként működnek Magyarországon, vagy ahol a központ erőteljes nyomást tud gyakorolni az európai alapok népszerűsítése érdekében, és a magyar cégnél igyekeznek hozni a számokat.
