Hernádi Zsolt egy 2006. december 31-i nyilvános vállalati adat szerint kb. 86 ezer Mol-részvény tulajdonosa. Ezt a tényt Lázár abból a szempontból nézi az ÉS-ben, hogy: „Amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette, megakadályozza, hogy a magyar vezetésű Mol az osztrák menedzselésű ÖMV kezébe kerüljön, azt üzente az országnak: ami jó a Mol vezetőinek, az jó Magyarországnak is.”
Ekkor hirtelen a Mol-részvények ára 24 ezerről 30 ezer forint fölé ugrott. A többségében külföldi részvényesek néhány nap alatt hatszázmilliárd forint többlethaszonhoz jutottak. A Mol vezetése pedig közleményben „fejezte ki háláját a pártoknak a karakteres kiállásért”. Hernádi Zsolt ötszázmillióval lett gazdagabb, az ÖMV is százmilliárdot, az osztrák állam pedig százötvenmilliárd forintot szakított. A részvényár felhajtásába beszállt az OTP is, tíz százalékos pakettjük ötvenmilliárddal lett értékesebb – teszi hozzá Lázár.
Majd így folytatja: „Az ÖMV nem igazán magánvállalat, hiszen 31,5 százaléka az osztrák államé, a magyar kormány meg már régen túladott legutolsó Mol-részvényén is. Bartenstein osztrák gazdasági miniszter kajánul azt javasolta a magyar kormánynak, ha annyira szívén viseli a Mol sorsát, vegye meg részvényeinek huszonöt százalékát, így majd egyenrangúakként ülhetnek le a tárgyalóasztalhoz.”
Lázár tehát a cikkében arra a következtetésre jut: „A szabályok gyors, számukra (a pénzügyi alapok számára – a szerk.) előnytelen megváltoztatása nem éppen vonzó a kiszámíthatóságot kedvelő befektetők számára. Sokaknak úgy is tűnhet, hogy a lex Mollal a kormány milliárdosai kötelességüknek érezték a privátszféra milliárdosainak kisegítését nemzetközi pozícióharcaikban. Egyfajta szolidaritás ez a magyar milliárdosok között!”
A lex Mol tanulsága talán az lesz – jelzi a szerző, aki 1980-ban, műegyetemet végzett gazdasági mérnökként került a kaliforniai Szilícium-völgybe –, hogy a pénzpiac íratlan vastörvényeit nem lehet a parlamentben átírni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
