Eddig mentesült az innovációs járulék alól a Richter Gedeon Nyrt., mivel árbevételének 8-10 százalékát kutatás-fejlesztésre fordítja. Ez az összeg tavaly 13,7 milliárd forintot tett ki. Rehabilitációs és szakképzési hozzájárulásra viszont több mint 500 millió forintot fizettek be 2006-ban. Az e három „kisadó” összevonásával létrehozandó erőforrás-fejlesztési hozzájárulás, azaz efeho mértéke előzetes számításaik szerint messze meg fogja haladni eddigi terheiket. Mivel az efeho alapja a tervek szerint az iparűzési adóalap lenne, ennek 2006-os értékét figyelembe véve kiszámolták, hogy tavalyi befizetésük több mint dupláját, 1,4 milliárd forintot kellett volna kipengetniük, ha az új adónem már akkor hatályos lett volna.
Az Audi motorgyára Gyõrben. Elvihetik a fejlesztést.
A kormány elképzelését a parlament még módosíthatja, s ez nem is kizárt, akkora ellenállás fogadta az adóösszevonás tervét. A jelenlegi variációt figyelembe véve mindenesetre a Richternél tisztázatlannak látják, hogy miként tudják majd igénybe venni a beígért kedvezményeket. Beke Zsuzsa, a vállalat pr és kormányzati kapcsolatok vezetője úgy véli, a szakképzésekre fordítanának kevesebbet a jókora adóteher-növekedés miatt.
KERETNYIRBÁLÁS. Adójuk emelkedésére számítanak az Audi Hungaria Motor Kft.-nél is. A vállalat eddig saját kutatás-fejlesztésre fordította az innovációs járulékot. A szakképzési hozzájárulás alól is mentesültek, mert saját szakmunkásképző intézményt tartanak fent, és egy győri szakképző intézetet is támogatnak. Mint Lőre Péter kommunikációs igazgató elmondta, szakképzési tevékenységük nélkülözhetetlen számukra, ezért a magasabb költségek ellenére sem mondanak le róla. Az innovációs keretüket azonban az anyavállalat megnyirbálhatja, ha e tevékenység feltételei Magyarországon romlanak.
Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke az InfoRádióban fejtette ki, hogy a közös kalapból kevesebb pénz jut majd innovációra és szakképzésre, hiszen az eredeti járulékfajtákból ezeket fedezték. Az innovációs járulék bevezetését ugyanis a VOSZ annak idején azért támogatta, hogy az így befolyt állami bevételt valóban csak e célra lehessen felhasználni. Aggályosnak tartja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke is, hogy az ország versenyképessége szempontjából legfontosabb két terület támogatása mostantól a központi költségvetés gondjaira lesz bízva.
Innovációs járulékként jelenleg az iparűzési adóalap 0,3 százalékát kell a cégeknek megfizetniük, de az adót ki is válthatják, amennyiben maguk végeznek kutató-fejlesztő tevékenységet, vagy ilyen tevékenységre a járulék összegét meghaladó értékben adnak megbízást. A befizetett járulékokkal a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) gazdálkodik, pályázati úton osztja el a forrásokat. Az NKTH adatai szerint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapba tavaly 23,6 milliárd forint folyt be az innovációs járulékokból, és 23,78 milliárd kifizetésére vállaltak kötelezettséget. A pénz egy részét még 2006-ban fizették ki, másik részét a több évet felölelő pályázati projektek finanszírozására különítették el.
A hivatalt számos bírálat érte a bonyolult kiírások, lassú és átláthatatlan elbírálás miatt (Figyelő, 2006/18. szám), és az is felmerült, hogy a pályázatokon kiosztott pénzek egy részét valójában nem kutatás-fejlesztésre fordítja néhány nyertes, hanem offshore cégeken keresztül kijuttatja az országból (Figyelő, 2006/12. szám). A vállalati szféra tehát eddig sem volt elégedett, de most egyértelműen a helyzet romlásától tart.
A kormányzat nincs tisztában a magyar gazdaság struktúrájával, vélekedik Parragh László, amit szerinte az is bizonyít, hogy a cégeket kárhoztatják az innovációs beruházások csekély számáért. „Magyarországon az ilyen beruházásokra képes nagyvállalatok kétharmada külföldi tulajdonban van. Ezek vezetői nem érzik kötelességüknek, hogy itt fejlesszenek, logikus gazdasági megfontolások alapján oda viszik a fejlesztést, ahol kedvezőbbek a feltételek.”
Ugyanakkor Rencz Botond, az Ernst & Young adózási részlegének igazgatója arra figyelmeztet, hogy a legutóbb napvilágot látott változat már jobb, mint a korábbiak, mert lehetőséget ad rá, hogy a cégek saját szakképzésre vagy innovációra fordítsák a befizetendő összeget, illetve annak egy részét. A tervezet szerint ugyanis az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok mentesülnek az efeho 42 százaléka alól, amennyiben megfelelő innovációs tevékenységet folytatnak. Az ennél kisebb vállalkozások efehója pedig nem tartalmaz innovációs részt.
Szakképzési hozzájárulásként a cégek az éves bérköltség 1,5 százalékát fizetik be. Ennek célja, hogy a befolyt összegből mind az iskolarendszeren belüli, mind az azon kívüli képzések támogatáshoz jussanak. A vállalatok ezt is kiválthatták saját képzésekkel vagy tanintézmények támogatásával, s ezzel gyakran éltek is.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem például évi 800 millió és egymilliárd forint közötti összeghez jut a vállalatok támogatásából. „Ennek köszönhetjük, hogy világszínvonalú laborokkal és műszaki felszereltséggel rendelkezünk” – állítja Molnár Károly rektor. Az ő szívükről is nagy kő esett le, amikor kiderült, a legújabb tervezet továbbra is lehetőséget ad majd a vállalatoknak, hogy az adójukból levonható támogatást nyújtsanak az oktatási intézményeknek (lásd táblázatunkat).
EGYSZERŰSÍTÉS VAGY EMELÉS? Ennek ellenére a vállalatok adóterheik emelkedésére számíthatnak az Ernst &Young szakértője szerint. Nemcsak az effajta adót fizetők köre bővül ki a kisvállalkozókra és az evázókra is, de a szakképzési hozzájárulás esetében fontos változás, hogy az iparűzési adó alapját, azaz a korrigált nettó árbevételt kell majd az efeho alapjának tekinteni. Eddig a bruttó bér után kellett fizetni, s ehhez képest a bevételalapú adózás torzító hatású lehet. Rencz Botond szerint egyszerűsítésről sem igen lehet beszélni annak ellenére, hogy három kisadót eggyé olvasztanak össze. Szerinte az adóalap kalkulálása és a mentességek levonása az eddiginél még bonyolultabbá teszi a befizetendő összeg kiszámolását. Ráadásul az összevonással tovább erősödik az állam újraelosztó szerepe, pedig Magyarországon így is túlzott a központi elvonás.
