A normának tekintett 1961-1990-ig tartó időszak átlaghőmérsékletétől való eltérések alapján a Föld felszíni hőmérséklete 0,7 Celsius fokot emelkedett a múlt század elejétől.
Az éves középhőmérsékletek sorozata a múlt század elejétől tendenciájában követi a globális hőmérséklet alakulását. 104 év alatt 0,76 Celsius-fokos az emelkedés.
Földünk felszíni átlaghőmérsékletének az utóbbi évtizedekben egyre észrevehetőbb emelkedése az éghajlatváltozás legmarkánsabban követhető, fő tényezője: bolygónk 0,7 Celsius-fokot melegedett a múlt század elejétől. Az elmúlt bő évszázad során (1901 és 2006 között) mért legmelegebb évek tízes toplistájában az 1990 utáni időszakból öt-öt évnek sikerült bekerülnie, akár az éves, akár a nyári középhőmérsékletet nézzük. Az ipari forradalom kezdete óta (az 1780-as évektől) az emberiség egyre gyorsuló ütemben juttat a légkörbe szén-dioxidot szén és szénhidrogének elégetésével.
Ez és több más – részben például a vízgőzhöz hasonlóan természetes – légköri gáz a kiváltója az úgynevezett üvegházhatásnak. E gázok a Napból a Földre érkező sugárzást érdemben nem befolyásolják, viszont az üvegház falaihoz hasonlóan a kifelé irányuló földi hősugárzás egy részét visszatartják. Az üvegházhatás a földi légkör természetes tulajdonsága, e nélkül bolygónk felszíni átlaghőmérséklete nagyjából 33 fokkal hidegebb lenne. A szén, a szénhidrogének és az esőerdők fáinak elégetése viszont durva beavatkozás a sok évszázadon át többé-kevésbé egyensúlyban lévő rendszerbe. (Jégfuratokból ismert, hogy az ipari forradalom előtt a szén-dioxid légköri globális átlagkoncentrációja 270 ppm – milliomod térfogatrész – volt, 2005-ben pedig már 381 ppm.)
Tipp: mellőzzük a standby-módot!
Ha tévét nem csak távirányítóval, hanem a főkapcsolóval is kikapcsoljuk, pénzt spórolunk meg, és a környezetet sem szennyezzük felesleges energia-használattal. Ugyan-ez igaz a számító-gépek energiataka-rékos módjára is. Felmérések szerint a készülékek össz-fogyasztásának 75 százaléka a készen-léti üzemmódhoz köthető.
Az átlaghőmérséklet növekedése mindenképpen kihívások elé állítja civilizációnkat. Mivel az üvegházgázok kibocsátása és a hőháztartás megbillenése között nyilvánvaló a kapcsolat, mindent el kell követni e káros, ember okozta folyamatok megállítására.
Tipp: kerüljük a műanyagszatyrokat!
A bevásárlásnál kapott zacskók köztudottan nagyon környezetszennyezőek. Nem csak az előállításuknál okoznak kárt, de ezer évig tart „természetes” lebomlásuk.
Fenyegető jelenségek
A műholdfelvételek Földünk tükrei. Az alábbiakban – többek között – az ELTE műholdvevő állomásán rögzített néhány űrfelvételen nyomozzuk az éghajlatváltozás, illetve a közelmúlt rendkívüli időjárásának nyomait.
Grönlandi olvadás
Kisebb képpárunk Grönland keleti partvidékét ábrázolja az idén nyáron; az első kép június végén, a második pedig július közepén készült. A két kép közötti eltérés a laikus szemnek is nyilvánvaló: a parti fjordok jege elolvadt. Ebben nem az a meglepő, hogy nyár derekán ez megtörtént (bár az idén eddig nem látott mértékben összehúzódott nyáron a grönlandi jégtakaró), hanem a változás gyorsasága: száz kilométeres partszakaszokon két hét alatt gyakorlatilag teljesen eltűnt a jégréteg. A sarkvidékek hőegyensúlya ha lehet, még érzékenyebb a globális változásokra, mint a mérsékelt szélességeké. Különösen érdekes a képeken bemutatott esetben, hogy az olvadás a szárazföld felől indult meg a fjordokban; a tengerben itt a kelet-grönlandi áramlás hoz hideg vizet a még északabbi régiókból, annak hűtő hatását az úszó (dél felé sodródó) óriási jégtáblák és jéghegyek is mutatják.
Magyarországi hőhullám
A Kárpát-medence a júliusi hőhullám idején észrevehetően sárgult az űrből. A hőhullámnak nemcsak az évszázados melegrekordok megdőlése által is jelzett mértéke, hanem elsősorban az időtartama volt óriási csapás a növényzetre. A felvételen azt láthatjuk, hogy az erdők sötét foltjai, amelyek a hegyekben, a dombvidékeken inkább sötétzöldek, az Alföldön barnába fordulnak. A szárazság miatti lombveszteség mértéke nagyobb kárt okozott a hazánkban csak szórványos erdőtüzeknél. Amit biztosan tehetünk a globális felmelegedés következményeinek helyi enyhítésére, az erdőtelepítés, elsősorban elegyes és őshonos fafajokból.
Hirtelen árvizek
Az utóbbi években az egyre gyakoribb felhőszakadások a kisebb patakokon olyan árvizeket gerjesztenek, amelyek a nemzetgazdaságnak lassan nagyobb kárt okoznak, mint az évtized nagy tiszai, később dunai árhullámai. A zivatarfelhőkből hulló nagy mennyiségű intenzív csapadék egy kisebb patak teljes vízgyűjtőjét érintheti, és gyakorlatilag azonnal árvizet okoz, alkalmi védekezésre szinte semmi idő nem marad. A kis vízfolyások helyi szabályozása segíthet ezen, a helyi erdőtelepítés pedig erre a gondra is részleges megoldást kínál.
Apadó Balaton
Ugyancsak problémás pont lehet hazánkban a Balaton. Az idei hőhullám idején kétnaponta 1 centimétert apadó tó vízháztartását a hőmérséklet emelkedése nagyon megzavarhatja, ha emiatt a pár éve fellépő extrém alacsony vízállás állandósul, az már létében fenyegetheti a tavat.
A műholdfelvételekről szóló összeállítást Tímár Gábor és Kern Anikó, az ELTE Földtudományi Intézet munkatársai készítették.
A mellékletet Sümegi Noémi (Heti Válasz) és Hermann Irén (Figyelő)szerkesztette. Közreműködött: Túróczi Norbert.
