Pénzügyi trükkök című sorozatunk a pénzügyi szolgáltatók trükkös konstrukcióival foglalkozik minden második csütörtökön.A következő részben a túlzott forint kitettség értékelésevel foglalkozunk.
A magyar magánbefektetőkről gyakran elhangzik, bőven lenne még mit fejleszteni a pénzügyi kultúrán; sokan hajlamosak például a múltbeli információk alapján rossz befektetési döntéseket hozni. Ha már hónapok óta szárnyal a tőzsde, egyre többen hallanak a mesés hozamokról, az újabb és újabb árfolyamcsúcsokról. Nem szeretnének kimaradni a jó üzletből, ám éppen akkor kezdenek el tőzsdézni, amikor már nagy a valószínűsége a korrekciónak, az áresésnek.
Hasonlóképpen valamelyik devizára is akkor csapnak le, ha az éppen erősödés közben van, például a forint gyengülése után lesznek vonzóak az euróalapú befektetési jegyek. Természetesen részvényár-emelkedés közben venni, vagy forintgyengülés után devizaalapú befektetésbe invesztálni nem feltétlenül teljesen irracionális, hiszen amennyiben a részvények valóban tovább drágulnak, vagy ha a forint tovább gyengül, akkor ez jó döntés. Ami azonban fontos, hogy a befektető mindenképpen a jövőbeli várakozásai alapján hozza meg döntését, lát-e még esélyt a részvényárak emelkedésére, van-e tere a további forintgyengülésnek, ne pedig a már elmulasztott múltbeli történések alapján.
Jó szándékú félretájékoztatás
A bankokban dolgozó értékesítő kollégák nincsenek könnyű helyzetben, mivel a befektetési alapok jövőbeli teljesítményéről előre nem ígérhetnek semmit. Egyetlen számszerű információval rendelkeznek, ez pedig a múltbeli hozam. Minden olyan tájékoztató anyagon, amelyik a múltbeli teljesítményt tünteti fel, ott a figyelmeztetés, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát az alapok jövőbeni teljesítményére. Mégis, sokszor tapasztalható, hogy a tanácsadó félreértelmezi a múltat.
Hogyan használjuk a múltbeli hozamokat?
A múltbeli hozamsoroknak természetesen lehetnek valóban felhasználható üzenetei is. Érdemes lehet például egy befektetési alapkezelő munkatársainak szakértelmét az alapján megítélni, hogy a múltban milyen hozamokat értek el egy adott típusú alappal, a többi alapkezelő hasonló termékéhez képest, vagy miként teljesítettek a viszonyításként megadott hozamhoz (a benchmarkhoz) képest.
Ha már eldöntöttük, hogy milyen típusú befektetést keresünk, például a nyugat-európai részvényalap mellett tettük le a voksunkat, akkor így megtalálhatjuk, hogy e piacot melyik szolgáltató szokta a legügyesebben lefedni. Természetesen a múltbeli jó teljesítmény ilyenkor sem garancia a jövőre nézve, de valamit biztosan elárul a munkatársak szakértelméről. Miként tudta az alapkezelő a pozitív piaci trendeket pengő forintokra váltani, miként tudta védeni a befektetők vagyonát a viharos időszakokban?
Nagy kereskedelmi bankokban dolgozó, bizonyára jól képzett munkatársak az elmúlt egy évben kétszer is el szerettek volna téríteni befektetési szándékomtól. Tavaly decemberben az egyik legnagyobb hazai kötvényalapból (hivatalos BAMOSZ-besorolás szerint rövid kötvényalapból) szerettem volna vásárolni. A kifejezetten segítőkész, szimpatikus munkatárs jelezte, hogy nem igazán ajánlja, mert az ominózus alap az utóbbi időben nagyon rosszul teljesít, a visszatekintő egyéves hozama csak 3,5 százalék. Megköszönve a figyelmeztetést ragaszkodtam a vásárláshoz. Hiszen olykor, mint ez esetben is pontosan a rossz múltbeli hozam lehet a befektetés indoka, éppen ezért alakul ki jó beszállási momentum. Nézzük meg mi történt!
Ellenszélben
2006 januárjában az egyéves állampapírok hozama 6,4 százalék volt, befektetési szándékom idején, decemberben a kormányzati kiigazító lépések miatt emelkedő inflációval lehetett számolni, az egyéves állampapírpiaci hozamszint felszaladt 8 százalékra. A vizsgált kötvényalapban a hozamemelkedés következtében leértékelődtek az állampapírok, így a 2006-os év során valóban nagyon gyenge megtérülést hozott az alap.
Igen ám, de 2007-ben az elemzők az infláció fokozatos mérséklődését, az MNB többszöri kamatcsökkentését prognosztizálták, vagyis kiváló befektetésnek tűnt a kötvényalap. Nem elég, hogy a 2006. decemberi kamatkörnyezetben éves szinten 8 százalékot ígért egy kötvényportfolió, de a remélt állampapírpiaci kamatszintcsökkenés még extrahozammal is kecsegtetett. Ma már tudjuk, az akkor 8 százalékos jegybanki alapkamat valóban 7,5 százalékra csökkent, az egyéves állampapírpiaci kamatszint is apadt, igaz egyelőre csak 7,2 százalékig, ha nem is a várt mértékben, de jól lehetett keresni a kötvényalappal.
A fordított történet pedig egy nemzetközi ingatlanpiaci alappal fordult elő. A kisasszony boldogan mutatta a remek múltbeli hozamokat, nem értette, hogy miért szeretnék sündisznó-állásba visszahúzódni ugyanazon alapcsalád pénzpiaci alapjába. Valójában jó befektetési ötlet híján stabil megtérülést szerettem volna, gondolkodási időt szerettem volna nyerni, amíg nem találom ki, hogy melyik piacra teszek, ugyanakkor úgy éreztem, hogy az akkor már évek óta tartó amerikai és európai ingatlanpiaci árrobbanásnak előbb-utóbb vége kell szakadnia, bizonyos európai országokban már indokolatlan magasságokba repült az ingatlanpiac. Hiába volt az ominózus ingatlanpiaci részvényalap múltbeli hozama impozáns, tudtam, hogy ez semmit nem jelent arra a jövőre nézve, amiben kockázatokat láttam.
—-Félrevezetés—-
Az előbbi történetekben az a megnyugtató, hogy nem átverésről van szó, a munkatárs nem a bank jutalékbevételeit szerette volna maximalizálni, hiszen az egyik esetben a vásárlásról szerettek volna lebeszélni, a másik esetben pedig egy alapok közötti átcsoportosításról.
Ugyan az ominózus ingatlanpiaci alapnak magasabb volt az alapkezelői díja, mint a helyette kiválasztott pénzpiaci alapnak, de itt sem feltételezhettem rosszindulatot. Ugyanakkor a két történet sajnos figyelmeztető is lehet mindenkinek, hogy nem szabad vakon az adminisztratív munkatárs befektetési szakértelmére hivatkozni. Ők ugyanis jövőbeli hozamokról számszerűen nem beszélhetnek, nem ígérhetik meg a bizonytalant, a múltbeli hozamokból pedig helytelen következtetést vontak le.
Jóval aggályosabb azonban az a gyakorlat, ami már kifejezetten félrevezetésnek tekinthető. A Magyarországon is mind elterjedtebb pénzügyi tanácsadói szakma minősége, morális szintje változó. Döntően bizonyára felelős, az ügyfél hosszú távú érdekeit szem előtt tartó munkatársak dolgoznak, de mivel a személyes tanácsadó-ügyfél-találkozókat ellenőrizni úgysem lehet, sajnos előfordulnak félrevezető tájékoztatások, megalapozatlan hozamígéretek. Különösen kockázatosnak tűnnek a tanácsadónak duplajutalékot jelentő „hitelből befektetést” konstrukciók.
Több, mint kockázatos
Az elmúlt években unitlinked-alapoknál, életbiztosítással kombinált jelzáloghitelek értékesítésénél fordulhatott elő, hogy főleg a legkockázatosabb részvényalapok kiváló elmúlt évekbeli hozamaival igyekeztek a tanácsadók ilyen konstrukciókat eladni. A világ részvénypiacai a klasszikus értékelések szerint még most sem drágák, valóban a nagy multinacionális cégek még annál is gyorsabban tudták növelni egy részvényre jutó nyereségüket, mint ahogyan az árfolyamuk nőtt.
Előretör a deviza
Több alapkezelő, privatebanking-szolgáltató is beszámolt arról a tapasztalatáról, hogy 2006 nyara óta ügyfelei növelték a devizaalapú befektetések arányát. Tavaly június-július tájékán ugyanis a forint komolyabb mértékben meggyengült, egy euróért már 280-285 forintot is kellett adni. A magánbefektetők elkezdtek devizaalapú befektetéseket venni, például befektetési jegyeket. Vagyis éppen akkor kezdték el kezelni a forint gyengülésének kockázatát, amikor már meggyengült a forint. A rossz időzítéstől függetlenül a devizakockázatok terítése, a többféle devizában tartott megtakarítások ésszerű kockázatcsökkentésnek tűnik.
Ugyanakkor a legimpozánsabb áremelkedést felmutató országok (Kína, India, Románia, Bulgária) részvénypiacaira a múltbeli óriáshozamok miatt további befektetéseket terelni felelőtlenség, sokkal inkább a pilótajátékra emlékeztető akció, mintsem megalapozott részvénybefektetés. Ezt pedig a tanácsadók tudják.
Ha azonban eladnak egy olyan jelzáloghitelt, amelynek későbbi törlesztőrészleteit egy párhuzamosan értékesített nagykockázatú befektetésnek kell kitermelnie, akkor a tanácsadó dupla jutalékot vehet fel, így szemet huny afelett, hogy az ügyfél olyan kockázatot vállal, amely teljesen indokolatlan és jó eséllyel a jelzálogként felkínált ingatlant is veszélyeztetheti.
