Nyerő modell

– Több szegmensben már számottevő szereplője a piacnak a Magyar Posta Biztosító és a Magyar Posta Életbiztosító, pedig a zöldmezős alapítású cégek számára a gyors piacszerzés nem egyszerű feladat. Sokak szerint ugyanakkor előre kódolva volt a siker, hiszen a két cég készen kapta a posta hálózatát, ahonnan gyorsan kisöpörték a konkurenciát, s így egyeduralkodók lettek a fiókokban. Ön is így látja?

– A Talanx AG két magyarországi társasága valóban példaértékű teljesítményt nyújtott. A világ minden országára igaz, hogy a postán keresztül lehet legkönnyebben elérni a lakosságot a legszélesebb körben, hiszen a posta mindenkihez közel van. A modellt Németországban teszteltük, ahol igen sikeresnek bizonyult a német Postbankkal kötött exkluzív szerződésünk. De a magyar piac egy máshol nem jellemző – és számunkra igen kedvező – sajátossággal is rendelkezik, a lakosság fizetési forgalmának döntő része ugyanis a postán keresztül zajlik. Ez Németországban nincs így, ott a postafiókokban a fizetési szolgáltatásokat egy kereskedelmi bank, a Postbank nyújtja.

– De ha ehhez hozzátesszük, hogy a Magyar Posta exkluzív megállapodást kötött a saját biztosítóival, illetve stratégiait az Erste Bankkal, akkor már közelebb járunk a német modellhez, nem?

– Igen, a posta bonyolítja le a fizetési forgalmat, az Erste Bank nyújtja a pénzügyi szolgáltatásokat, a postabiztosítók pedig a biztosítási tevékenységet. Nekem személy szerint jobban tetszik a magyar modell, mivel azzal, hogy a fizetési és a pénzforgalomba, valamint a biztosításértékesítésbe is bevonjuk a postai alkalmazottakat, minden egyes ügyfél egyszerre kerül kapcsolatba a háromfajta szolgáltatástípussal.

– Merre terjeszkednek tovább?

– Következő célpontunk Törökország és Oroszország, ahol még az idén megalapítjuk biztosítótársaságainkat. Stratégiánk része, hogy sohasem jelenünk meg önállóan egy országban, mindig csak valamely banki vagy pénzügyi szolgáltatói partnerrel közösen. Így van ez a német piacon is, ahol a CiV Versicherung – a Talanx 100 százalékos leányvállalata – a Citibank exkluzív partnere. Az orosz és a török piacon is a Citibank „szélárnyékában” jelenünk meg, ami kellő biztonságot teremt számunkra.

– A nagy európai multinacionális biztosítótársaságok közül már szinte mindegyik kiépítette közép- és kelet-európai hálózatát. Önöknek mennyire fontos ez a piac?

– Németországban a piacszerzési lehetőségeink már korlátozottak. A régió azonban még komoly növekedési lehetőségeket tartogat, így további országokban szeretnénk megjelenni. Hogy melyikekben, azt majd az dönti el, hol találunk hozzá megfelelő partnert.

– Milyen típusú biztosítási terméket lehet leginkább eladni az Önök módszerével?

– Elsősorban az úgynevezett „fogd és vidd” termékeket, az egyszerű, könnyen elmagyarázható és értékesíthető módozatokat, olyanokat, mint például az utasbiztosítás. Magyarországon szép sikereket értünk el a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacon, részesedésünk már meghaladja az 5 százalékot. S az élen járunk a klasszikus egyszeri díjas megtakarítási életbiztosítások területén.

– Mennyi van még ebben a piacban? Folytatódhat az elmúlt évek kiemelkedő teljesítménye?

– Biztos vagyok benne. Közép- és Kelet-Európában a következő években hatalmas növekedés várható, s ez elsősorban a nyugdíj-előtakarékossági termékeknek köszönhető. Nyugat-Európában az emberek 40-50 százaléka rendelkezik valamilyen megtakarítással nyugdíjas éveire, míg Európa keleti részein a megfelelő arány ennek csak töredéke. Pedig húsz évvel ezelőtt Németországban még volt egy munkaügyi miniszterünk, aki azt mondta, a „nyugdíjak biztosítottak”, vagyis azt szuggerálta az embereknek, hogy az állam majd gondoskodik róluk, nem kell tenniük semmit az időskori megélhetésükért.

– Gondolja, hogy az egyszeri díjas unit-linked termékek népszerűségét a nyugdíj-előtakarékossági/öngondoskodási szemlélet térnyerése okozza Magyarországon?

– Nem feltétlenül. Nyugdíj-előtakaré­kosságra elsősorban a folyamatos díjú termékek alkalmasak: egy 20 éves lejáratú módozat még kis összegű havi befizetésekkel is szép megtakarítást hoz a szerződés lejártával, köszönhetően a hosszú futamidőnek és a jó hozamnak. Éppen ezért mi a jövőben erre helyezzük a hangsúlyt.

– Ma már Nyugat-Európában teljesen tisztában vannak az emberek az öngondoskodás szükségességével?

– Azt hiszem, a helyzet súlyosságával teljes mélységében senki sincs tisztában. Korábban az emberek 60-65 éves korukig dolgoztak, majd nyugdíjba mentek, s viszonylag hamar meghaltak. Ez azt jelenti, hogy a nyugellátási időszak csupán néhány év volt. Azok a kislányok, akik ma születnek, várhatóan több mint 100 évet élnek majd. Ez azt jelenti, hogy átlagosan a korábbi tízszeresét, 30-40 évet kell lefednünk valamely nyugdíj-előtakarékossági formával. Ez olyan hatalmas összeg, amilyet egyetlen állam vagy állami nyugdíjalap sem tud biztosítani. Mindenképpen világossá kell tehát tenni, hogy nélkülözhetetlen az előtakarékosság.

– Ha már a megnövekedett állami és nem állami feladatokat említi, Magyarországon még tart a vita az egészségügy átalakításáról, de úgy tűnik, megnyílik a piac az üzleti szféra előtt. Nem szállnak be?

– Megvárjuk, hogyan alakul a szabályozás, és egészen bizonyosan lesz előkészített válaszunk a kérdésre.