Több mint húsz csajnak jelent/jelenik meg „nagykiadós lemeze”. Szóval, nem a szerkesztői szeszély terelte egymás mellé a skót KT Tunstallt és Diana Krallt, hanem a túltermelés.
KT Tunstall a sok-sok bók mellé BRIT Awards elismerést és Ivor Novello dalszerzői díjat is kapott. Az ifjú művésznőt fölösleges körbeudvarolnunk, a Drastic Fantastic összes dala kalóriamentes, rádióbarát popzene. A lemez majdnem annyira popos, mint egy The Corrs-album, de ez esetben nagyon fontos a „majdnem” szócska. Mert a művésznő dalai közel állnak ahhoz a regiszterhez, amelyet jórészt Heather Nova vagy éppen Suzanne Vega szólaltatott meg. Itt is az egy szál gitáros, folkos tábortüzes popból és bölcsész szerenádokból indulnak ki a felvételek, amelyek rockzenekari hangszerelésüknek köszönhetően dinamikusak, többrétegűek, mégis lelki szemeink előtt egy gitárjával szégyenlősen pózoló naiva jelenik meg.
A többszörös Grammy-díjas Diana Krallt nem a pop-kulturális térben kell elhelyeznünk, hanem egy art deco étterem girlandokkal teli, mégis puritán színpadán, ahol a diszkrét háttérzenét az evőeszközök muzsikája és a pincérek suhanó léptei adják. Persze ezzel most illetlenek voltunk, hiszen Krall leheletfinom étvágycsináló jazz aperitifjei valójában a koncerttermekbe valók, tehát nem holmi éttermi asztalizenék. Válogatáslemezén swing-imitációk, könnyű jazz standardok, Cole Porter- és Gershwin-dalok is szerepelnek, plusz három kiadatlan felvétel – köztük egy Tom Waits-vallomás, a The Heart of Saturday Night. A jazz nagyasszonya, aki a műfajhoz illő tökéletes hangjával, elragadó színpadi jelenlétével tekerte ujjai köré az egyre öntudatosabb magyar középosztály legjobbjait, mindent tud a bársonyosan puha éjszakáról, a karcos hajnalokról és a reggeli kávékról. A nappalról már kevesebbet, de akkor ő végig próbál.
Diana Krall: The Very Best Of › Universal › 76 perc, 15 szám › Poptőzsdei árfolyam: ****
KT Tunstall: Drastic Fantastic › EMI › 39 perc, 11 szám › Poptőzsdei árfolyam: ****
