Hosszú vita után, ám viszonylag egyhangú döntéssel, 7,50 százalékra csökkentette irányadó kamatát hétfőn a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Igaz, az erről döntő Monetáris Tanács (MT) tagjai között volt olyan, aki tartásra, de olyan is, aki még nagyobb, 50 bázispontos vágásra voksolt.
Erre a lépésre számítottak a tőkepiacok, annál nagyobb bizonytalanság övezi viszont azt, miként alakul az alapkamat további sorsa. Piaci elemzők még egy idei kamatcsökkentésre lehetőséget látnának (az MT még három kamatdöntő ülést tart 2007-ben).
A további mérséklésnek persze feltétele, hogy a világpiacokon a kockázatvállalási hajlandóság továbbra is kedvezően alakuljon Magyarország szempontjából. A mostani lazításnak a Fed 50 bázispontos kamatvágása ágyazott meg; az amerikai központi banktól ez egyértelmű jelzés volt arra, hogy továbbra is nagyon fontosnak tartja a világ tőkepiacain a likviditás fenntartását. Márpedig ez kifejezetten jó jelzés a feltörekvő piacok, így Magyarország számára is. További kedvező körülmény volt az MNB hétfői döntésénél, hogy az Európai Központi Bank (ECB) – legalábbis egyelőre – felfüggesztette kamatemelési sorozatát. Így nem nőtt tovább az euró- és a forintkamatok közötti távolság, ami gyengítette volna a magyar fizetőeszköz vonzerejét.
E tényezők ugyan kedvező feltételeket teremtenek az esetleges további kamatcsökkentéseknek, ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy a jegybank döntéseinél nagyobb súlyt kapjanak a belföldi gazdasági folyamatok. E kettősségre utal az MT hétfői döntésének indoklása is. Ebben a testület a hangsúlyt arra helyezi, hogy 2009-ben elérhető lesz az inflációs cél, amennyiben a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek és az energia árának emelkedése nem gyűrűzik tovább a gazdaságban, vagyis nem erősíti újfent az inflációs várakozásokat.
Az MNB által követett monetáris politika nem reagál az egyszeri inflációs sokkokra (mint például az élelmiszerárak, a hatósági árak növelésére, vagy az adóemelésekre), mondván: nem képes ezeket befolyásolni. Elképzelhető azonban az is, hogy ezek a tényezők beépülnek a várakozásokba. Az emberek hozzászokhatnak az áremelésekhez és el is fogadhatják azokat, s a gazdasági szereplők is beépíthetik az inflációt az árazási szokásaikba. Ez esetben viszont a monetáris politikának reagálnia kell.
Pont ez a tényező az, ami miatt az MNB fokozott figyelmet fordít a bérek alakulására. Az MT jelenleg úgy véli: a GDP növekedési ütemének lassulása és a lakossági fogyasztás visszaesése fegyelmezi az árazási és a bérezi magatartást. Ugyanakkor az ellenkező irányba ható tényező lehet a jövő évi bérmegállapodás. Márpedig a termelés vagy a kibocsátás növelésénél nagyobb béremelkedés inflációs veszélyeket rejt.
A közeljövő kamatpolitikáját ezek a belföldi tényezők határozhatják meg, karöltve a külföldi kockázatvállalási hajlandóság alakulásával. A szakértők egyetértenek abban, hogy az MNB nagyon óvatos lesz, ám az is elképzelhető, hogy az általánosan várt 25 bázispontos további lazításból végül 50 bázispontos lesz. Egyesek szerint az is elképzelhető, hogy egy-egy kamatcsökkentés között akár hónapok is eltelnek. A Reuters által szeptemberben készített elemzői konszenzus mindenesetre arra számít, hogy az MNB irányadó kamata az idei év végén 7,00 százalék lesz, s a jövő év végén csökkenhet 6,50 százalék alá.
