Az európai elsőséget a Mol azzal nyerte el, hogy az egy hordó olajegyenértékre (boe) vetített nettó jövedelmezősége 34,87 dollár lett, ami közel háromszor magasabb, mint a 12,95 dolláros európai átlag, állítja az összefoglaló tanulmány. A globális versenyben a Mol a 20-ik lett a rangsorban, 25,68 dolláros egy hordó olajegyenértékre vetített nettó jövedelmezőségével, ami kétszerese a 12,96 dolláros globális átlagnak és jelentősen magasabb, mint az európai élenjáró vállalatok hasonló adata.
Ezen a listán az OMV a 72-ik, bruttó 41,17 dolláros hordónkénti bevétellel és 15,26 dolláros nettó jövedelmezőséggel. Ugyanitt a két előbbi cég iránt élénk érdeklődést mutató Lukoil a 181-ik, 35,48 és 7,69 dolláros adatokkal. A Lukoilt a hatalmas kitermelési költségek sorolják hátra: a Lukoil 22,99, az OMV 14,29, a Mol 5,01 dollárt fordít 1 tonna olajra.
Olcsó kitermelés és szállítás
Herczenik Ákos, a Raiffeisen Befektetési Rt. elemzője szerint a Mol jó helyezése a kutatás-termelés (upstream) szegmensben nem meglepő. „A cég alacsony kitermelési költség mellett jut a nyersanyaghoz, valamint az elmúlt évek jelentős beruházásainak köszönhetően kiemelkedően komplex finomítókkal rendelkezik” – állítja Herczenik. Ez utóbbi azért fontos, mert így az olajcég a rosszabb minőségű, magasabb kéntartalmú orosz olajat is képes jó hatásfokkal feldolgozni. Emellett a modern finomítók miatt a termékszerkezetében nagyobb hangsúlyt kap a gázolaj, amelyet magasabb haszonrátával lehet értékesíteni.
Pletser Tamás, az ING olaj- és gázipari elemzője szerint upstream oldalon az is jelentős előnye a Molnak, hogy az olcsó beszerzés mellett csővezetéken kapja az olajat, és a kettő együtt nagyban csökkenti költségeit. Pletser úgy látja, hogy a Mol a feldolgozás és kereskedelem területén sem áll rosszul. Ugyanis a cég értékesítésének elég jelentős része történik a magyar piacon, ahol fejlett termékvezeték-hálózattal rendelkezik; ez hatékony logisztikát is jelent. Hozzáteszi, jelenleg a Mol alkalmazotti létszáma sem haladja meg a szükségest.
—-Drága sajátrészvények—-
Herczenik szerint hasznosnak bizonyult a Mol menedzsmentjének azon ígérete is, hogy semmit sem fognak drágán vásárolni, és nem ruháznak olyanba, ami túl költséges. Herczenik szerint a Mol jól használja azt, amije van. Ugyanakkor a vásárlások elmaradása nem feltétlenül pozitív minden befektető szemében, és akár a hatékonyságot is ronthatja hosszú távon. A finomítói marzsok ugyanis csökkennek. Herczenik szerint a Mol az elmúlt évek során nem sok mindent vásárolt. Bár olcsón jutott hozzá oroszországi mezőkhöz, de igazán nagy eszközt nem vett. Ez ugyanis szemben áll mind a cég, mind a piac várakozásaival.
Herczenik szerint mindenképpen negatív tényező, hogy a cég jelentős készpénzállományát nem eszközök, hanem sajátrészvények vásárlására fordította. „A sajátrészvény vásárlása csak azoknak a részvényeseknek teremtett értéket, akik eladták részvényeiket. Akik benne maradtak, azok nem jártak jól” – állítja Herczenik. Az elemző úgy véli, hogy ezzel a lépéssel a Mol nem tartotta magát ahhoz a kikötéséhez, hogy nem vásárol drágán, mert a részvényenkénti 28 500 forintos bekerülési ár magasnak számít. Bár az elemző szerint többek között pont a Mol jelentős készpénzállománya vonzotta az ellenséges felvásárlókat, a Molnak mégis inkább újabb befektetések felé kellett volna néznie, mert a sajátrészvény-vásárlás nem teremtett értéket. Hozzáteszi, a cég 30 százalékos tőkeeladósodottsága nem jelent problémát.
Gáz
Ami a gázüzletágat illeti, a Mol szerencsés helyzetben van, ugyanis várhatóan növekszik a tranzitgáz mennyisége; a cég Horvátország felé növeli kapacitásait, állítja Herczenik. Emellett a gáztárolás területén is jó pozícióban vannak. A kimerülő mezőkön ugyanis nagyon jól lehet tárolni a gázt, és ezek Európa közepén helyezkednek el. Jelenleg a cég az 1,2 milliárd köbméter tárolókapacitású stratégiai tároló mellett egy 700 millió köbméterest is épít, de szakértők szerint a kimerülő mezőkön akár 10 milliárd köbméternyi gázt is lehet tárolni.
Pletser azonban úgy véli, hogy ha csak a gázüzletágat nézzük, akkor az OMV jobban áll a kutatás-termelésben. Ennek fő oka a kitermelés országának adószintje. A Mol kénytelen szembesülni az Oroszországi magas adókkal gáztermelés esetén, de Magyarországon az 1998 előtt feltárt területek után is sokat kell fizetnie. (Ez utóbbiból fedezik részben a gázár-kompenzációt). Ugyanakkor az OMV-t nem sújtja magas adó több kitermelési helyszínén, például Romániában sem.
—-Platts: a Lukoil veri őket—-
Ugyanakkor a Platts elemzőcég 250-es listáján az OMV a 37-ik, míg a Mol az 67-ik helyen áll. A Platts a cégek elmúlt hároméves növekedését vette figyelembe az alábbi négy faktor alapján: befektetett eszközök, bevételek, profit, és a befektetett tőkére vetített hozam. Herczenik szerint ugyanakkor a Platts felmérése azt mutatja, hogy az OMV nagyobb cég, bővebb eszközállománnyal, ám a befektetett tőkére vetített 16,8 százalékos Mol-adat szemben az OMV 13,1 százalékos adatával azt mutatja, hogy a Mol hatékonyabban működik. Ugyanakkor mindkét céget veri a lista 12-ik helyén álló Lukoil, amely 19,6 százalékos mutatóval működik.
Ráadásul a Morgan Stanley keddi tanulmánya szerint az OMV részvényárfolyama emelkedés előtt áll, mert a cég kutatás-termelés tevékenysége fejlődni fog, és a tulajdonában álló Petrom hatékonysága is javul. Az értékelés az OMV M&A tevékenységét erőteljesnek minősíti, és úgy ítéli meg, hogy a Mollal való konszolidáció értelmes lenne és egy erősebb regionális szereplőt hozna létre. Az elemzőcég türelmes megközelítést vár az OMV-től. Nem várható részvényenkénti 30 000 forint feletti ajánlat, ám úgy ítéli meg, hogy az OMV maximum 34 000 forintig elmehet anélkül, hogy az hátrányosan érintené a cégcsoportot.
