Hiába felelt meg a maga korában a leghaladóbb építészeti irányzatnak a XIX. század végén épült belgrádi főpályaudvar, ma már nem képes a kellő színvonalon kiszolgálni a több mint egymilliós szerb főváros vasúti utasforgalmát. A klasszicista stílusú belgrádi épület ugyanis, bár küllemében sok tekintetben hasonlít egy sor akkortájt született közép-európai pályaudvarhoz – így például a budapesti Keletihez -, sokkal kisebb azoknál. Ráadásul, ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy a szerb kormány új épületben gondolkodjon, a jelenlegi pályaudvar Belgrád belvárosának talán legértékesebb területén található. A mindössze néhány utcányira lévő óvárosból, azon belül is a magyar történelemből fölöttébb jól ismert „nándorfehérvári” vár, azaz a Kalemegdan faláról remek kilátás nyílik a pályaudvar területére. Emellett a mostani épület alig néhány saroknyira van mind a kormányzati negyedtől, mind a híres korzótól, a Kneza Mihajla utcától, s ott fekszik közvetlenül a Száva folyó partján, a város szívében.
Az új pályaudvar 25 millió jugoszláv helyett 10 millió szerbiai polgárt szolgál majd ki.
Erről a helyről a jugoszláv vezetés már 1972-ben el akarta költöztetni a létesítményt. Akkor meg is születtek egy új, modern, világvárosi főpályaudvar tervei, amelyet Belgrád Prokop nevű kerületében terveztek felépíteni. Ez szintén a belváros része, de kissé kijjebb fekszik, ráadásul jelenleg ipari terület, a Beogradska industrija piva (BIP) sörgyár is itt található. A szerb állami vasúttársaság, a Zeleznice Srbije a hetvenes években el is kezdte az építkezést, de a Prokop pályaudvar történetének eddigi harmincöt éve alatt csupán egy gigantikus födémszerkezet készült el a hatalmas üres telek közepén.
MAGYAR NYERTES. Belgrád végül tavaly tavasszal írta ki a tendert a torzóként meredező pályaudvar befejezésére. A 170 millió euró értékű pályázatban szerepelt többek között az is, hogy a győztes a munka elvégzése fejében jogot kap a pályaudvar fölött felhúzandó, már az eredeti tervekben is szereplő, 128 ezer négyzetméteres üzletközpont üzemeltetésére. (Összehasonlításul: a budapesti WestEnd bevásárlóközpont alapterülete 194 ezer négyzetméter). A 2006. június 13-án kihirdetett nyertes a magyar TriGránit lett, s a társasággal a szerb vasúttársaság aznap alá is írt egy keretszerződést. A terv az volt, hogy ezt a dokumentumot 90 nappal később véglegesítik.
Ütközőzóna
Egyes elemzők szerint a szerb belpolitikai játszmák is befolyásolták a pályaudvar ügyét: míg a vasúttársaság továbbra is a belvárosi Prokopot vizionálta Belgrád főpályaudvarának, a városvezetés elkezdett emlegetni egy új lehetőséget, miszerint az csak kiszolgáló állomás lenne, az új főpályaudvart pedig valahol Új-Belgrádban, a történelmi belvárostól távolabb építenék fel. Túl a mindkét oldalról elhangzó szakmai érveken, tudni kell, hogy a vasúttársaságot is felügyelő közlekedési minisztérium a Vojiszlav Kostunica miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt kezében van, míg a főváros vezetését a Borisz Tadics államfő fémjelezte Demokrata Párt adja. A most éppen közösen kormányzó, de folyamatosan civakodó pártok pedig hajlamosak presztízskérdést csinálni abból, kinek az akarata érvényesüljön. „Egy ingatlanbefektető jól teszi, ha nem vesz részt egy ilyen játszmában” – értékelte a helyzetet a Figyelőnek egy neve elhallgatását kérő, a szerb piacot jól ismerő magyar ingatlanpiaci szakértő.”
Mindezen tervezési hibák láttán a TriGránit még a végleges szerződés aláírása előtt lényeges változtatásokat javasolt a szerb félnek, de hiába várt a válaszra, a politika hullámai elsodorták a projektet. Tavaly októberben Szerbiában alkotmányozó népszavazást tartottak, amelyet követően előrehozott választásokat írtak ki, s egészen ez év májusáig, amíg az új szerb kormány meg nem alakult, nem volt költségvetése az országnak. A TriGránit abban bízott, hogy az új kabinet végre a kezébe veszi az ügyet, a társaság módosító javaslataira azonban szerb oldalról ez után sem érkezett válasz.
DERÜLT ÉGBŐL. Ez az állapot tartott egészen augusztus közepéig. „Derült égből villámcsapásként ért, amikor meghallottam a szerb vasúttársaság igazgatójának ultimátumát” – idézi fel Bobvos azt a pillanatot, amikor kézhez kapta Milanko Szarancsics felszólítását, miszerint a TriGránit végre fogjon hozzá az állomás építéséhez, ellenkező esetben a tenderen másodikként befutó szerb Energoprojekt kapja meg megbízást. „Annyi elhibázott ingatlanprojekt fut a világon, nem akartunk magunknak is egyet. Ezért kívántunk sok sikert a vasúttársaságnak ahhoz, hogy új partnert találjon” – összegzi az igazgató, miért döntöttek ilyen előzmények után úgy, hogy visszalépnek az ügylettől. A Zeleznice Srbije pedig szeptember 5-én már meg is kezdte a tárgyalásokat az Energoprojekttel.
A TriGránit természetesen korántsem intett búcsút a szerb piacnak, csupán most más utakon próbálkozik. Merész fantáziájú elemzők szerint a cég akár arra is számíthatott, hogy a Prokop-projekt megvalósításáért cserében jobb eséllyel indul majd a jelenlegi pályaudvar területének hasznosítási pályázatán, hiszen, miként az a fentiekből kiderült, az a telek számít igazi fejlesztői csemegének. Nos, ha gondolt is erre, az effajta álmairól most alighanem le kell mondania. A társaság jelenleg Belgrád környékén két-három, egyenként 20 hektár feletti terület megvásárlását is fontolgatja, hogy azokon egy-egy bevásárlóközpontot építsen föl.
