Igencsak nehéz helyzetben volna ma a győri Rába-csoport, ha 2001-től fokozatosan nem fordítanak egyre több figyelmet az árfolyamkockázat kezelésére. Hat éve ugyanis a bevételek felét dollárban realizálták, márpedig a zöldhasú az akkori 280-300 forint helyett ma már csak 190 forintot ér. Ráadásul miközben a forintbevétel – ha minden változatlan – az árfolyamhatásnak megfelelően jó 30 százalékkal csökkent volna, a forintban jelentkező gyártási költségek csak az infláció miatt mintegy 30-40 százalékkal emelkedtek. Ezt elviselő fedezettartalma versengő piacokon egyetlen terméknek sem lehet.
Az árfolyamok változása igen sok cégnek okoz üzleti kockázatot: az importőrök és exportőrök mellett a külföldön befektető magyar cégek és az itthon invesztáló külföldiek tőkemegtérülése szempontjából sem közömbös, miként alakulnak az átváltási arányok. Márpedig azok lényegében teljesen szabadon változhatnak, hiszen a jegybank csupán az euróval szemben garantálja, hogy a kurzus egy bizonyos sávon belül marad. Valójában azonban ez sem túl nagy védelem a gazdálkodóknak, hiszen ma a sáv alja 240 forintnál, teteje pedig 325 forintnál van, vagyis akár 30 százalékos elmozdulás is elképzelhető volna. Bár a piaci folyamatok hatására 2000 eleje óta a kurzus a sáv közepét lényegében sosem lépte át, 2006 júniusa óta így is ért egy euró már 283 és 245 forintot is, ami egy óvatlan cégnek akár 14 százalékkal is csökkenhette a fedezetét. Márpedig az üzemi eredmény árbevételhez viszonyított aránya a legtöbb vállalatnál még a 10 százalékot sem éri el.
Rizikómérséklő technikák
TERMÉSZETES FEDEZÉS. Ennek során a vállalat arra törekszik, hogy bevételei és kiadásai egyformán függjenek az árfolyamoktól, s így azok ingadozása költség- és bevételi oldalon is jelentkezik, tehát az eredmény-ben csak tompítva mutatkozik meg. Ilyen megoldás lehet a például, amikor egy gyár a beszállítóival euróban számol el, hiteleit euróban veszi fel, s így fizeti a kamatokat is. Ugyancsak segíthet a termelésnek a célországba való áthelyezése, miként az is, ha a cég több, különféle elszámo-lású piacon értékesít, így az árfolyamvál-tozások a diverzifiká-ciónak köszönhetően csökkenthetik egymás hatását.
TŐZSDEI HATÁRIDŐS ÜGYLETEK. A tőzsdén lehet olyan ügyletet kötni, amelynek keretében az érintett cég már ma elköte-lezi magát, hogy bizonyos mennyiségű devizát egy későbbi időpontban, a most rögzített árfolyamon elad vagy megvásá-rol. A megoldás előnye, hogy az aktív kereskedésnek köszönhetően újabb üzletkötésekkel bármikor növelhető vagy csökkenthető az eladott mennyiség, ha már pontosabb információk állnak rendelkezésre a cég jövőbeli igényeiről. Probléma viszont, hogy a tőzsdei termékek standar-dizáltak, vagyis kizárólag meghatá-rozott elszámolási időpontokra, illetve csak megszabott egységekben értékesíthető ez a deviza, ezért például egy augusztus közepén esedékes vagy a kereskedési egységgel maradék nélkül nem osztható nagyságú devizabevétel nem értékesíthető tökéletesen előre.
TŐZSDÉN KÍVÜLI HATÁRIDŐS ÜGYLETEK. Jellemzően bankok-kal szoktak kötni ilyeneket a vállala-tok. Itt egyedi megállapodások alapján tetszőleges nagyságú és időpontú deviza pénzáramlás cserélhető forintra, illetve fordítva. Jól jöhet ez a lehetőség, ha valaki egész pénzáramlás-sorozatot kíván előre átváltani, például egy hitel törlesztését. Ekkor csereügyletet szokás kötni, amelyben a bank átvállalja a devizában esedékes kifizetése-ket bizonyos forint teljesítés fejében, vagy devizáért cserébe forinttal fizet. Hátrány viszont, hogy e szerződéseket megkötés után nehezebb módosítani.
ÁRFOLYAM-BIZTOSÍTÁS. Ebben a konstrukcióban a biztosítási díj fejében a szolgáltató azt vállalja, hogy a biztosított számára kedvezőtlen irányú árfolyam-elmozdulás esetén valamilyen kártérítést fizet.
OPCIÓS MEGÁLLAPODÁS. Itt a deviza adásvétel minden feltételét előre rögzítik ugyan, de míg az opció az eladó számára feltétlenül – vételi vagy eladási – kötelezettséget jelent, addig a vevőnek csupán joga van eladni vagy venni, amellyel akkor él, ha az számára előnyös, vagyis az aktuális piaci árnál kedvezőbb feltételeket biztosít.
Az árfolyamkockázat csökkentésére alkalmazható technikákat két csoportba szokás sorolni: az egyik a természetes fedezés, a másik pénzügyi eszközök csoportja (lásd külön). „A Rába 2001-től fokozatosan mind nagyobb hangsúlyt fektetett a természetes fedezési technikákra” – idézi fel Lengyel Péter, aki 2001-től 2004-ig a csoport pénzügyi vezérigazgató-helyettesként dolgozott, ma pedig az átmeneti menedzsment szolgáltatást kínáló PLS Kft. tulajdonos-ügyvezetője. „Ennek keretében orosz vevőinkkel kötött ügyleteinknél igyekeztünk egyre inkább áttérni arra, hogy a költségeinkkel sokkal inkább együtt mozgó eurót használjuk elszámolásra.” Az amerikai piacon ezzel párhuzamosan az újrakötött szerződésekbe olyan pontokat építettek be, amelyek a dollár gyengülése esetén áremelést tettek lehetővé.
„A Richter Gedeon Nyrt.-nél nem a természetes fedezésen van a hangsúly” – mondja ezzel szemben Beke Zsuzsa, a cég pr igazgatója. „Ugyanakkor 2007 júliusától mi is áttértünk az euró alapú elszámolásra az orosz piacokon, így a dollár alapú bevételeink aránya az összforgalomban a korábbi 50-ről 25 százalék közelébe csökkenhet.” Bár elsődlegesen nem ez a cél motiválta a befektetéseket, hasonlóan jótékony hatása lehet annak is, hogy immár Oroszországban, Lengyelországban, Romániában és Indiában is van termelőkapacitásuk. A Richter az árfolyamkockázat fedezését elsősorban határidős ügyletekkel oldja meg. „Euró-dollár ügyleteket használunk, vagyis előre uniós pénzre cseréljük az amerikait, így bevételeink mintegy 75 százaléka euróban rögzített” – teszi hozzá Beke Zsuzsa. Az üzleteket fokozatosan görgetve kötik meg, ahogy egyre pontosabban láthatók a várható bevételek. „Jelenleg 2007 végéig már havi kötésekkel fedezve vagyunk.”
KETTŐS FEDEZÉK. A Rába főként bankokkal kötött egyedi határidős ügyletekkel csökkenti a természetes úton nem fedezhető árfolyamkockázatot. „Általában 18-21 hónapra előre fedezünk, akkor is csak a várható kitettség mintegy 80 százalékáig” – mondja Balog Béla. Mivel az ezredfordulón a forint nem csak a dollárhoz, de az euróhoz képest is komoly elmozdulásokat produkált, a fedezéshez akkoriban mindig két megoldást is fontolóra vettek. Előfordult ugyanis, hogy a forint-dollár ügyleteknél kedvezőbb eredményt lehetett elérni, ha a dollárt egy üzletben euróra váltották, majd egy azonos időpontra kötött másik megállapodásban az eurót cserélték forintra. Ehhez speciális szaktudású stábot építettek ki, a pénzügyi vezetés pedig viszonylag nagy mozgásteret kapott az igazgatóságtól.
Tökéletes fedezés természetesen nem létezik, már csak azért sem, mert a devizában esedékes pénzáramlások pontosan csak nagyon ritkán jelezhetők előre, ráadásul az üzleteknek van tranzakciós költsége is. Márpedig, ha ez utóbbi meghaladja a várható előnyöket, nem érdemes bajlódni az üzlettel. A Richternél például az euró és a forint egymáshoz viszonyított elmozdulását nem fedezik, s nem törődnek a külföldi termelés nyomán felmerülő rubel-forint, zloty-forint, lej-forint vagy a rúpia-forint kitettséggel sem, mivel a termelési költségek oroszlánrészét adó hatóanyaggyártás Magyarországon zajlik, így a költségek döntően forintban merülnek fel.
A Rábánál a mennyiségek pontos előrejelzésének lehetetlensége mellett a 2000-es évek elején még nagyobb arányban alkalmazott tőzsdei ügyletek szabványosított jellege nehezítette a tökéletes fedezést. Éppen ez vezetett oda, hogy manapság már a rugalmasabb egyedi banki megállapodásokat használják, amelyekben akár az opciók vagy a csereügyletek is helyet kaphatnak.
