Az álomruha, az álomkastély és az álomautó egy szint fölött a tűréshatárt alig-alig átütő kellékei az esküvőnek. Az esküvőszervezőknél manapság nem különleges és drága, hanem úgynevezett álomesküvőt rendelnek.
Az álomesküvőn a pár kivilágított oszlopok között vonul be, útját több száz méter tüll és selyem kíséri, és az inkriminált pillanatban minimum, hogy galambok repülnek fel a templomkapu feletti, istenáldásával égszínkék égre. A kisállattenyésztő, akinél galambot lehet rendelni, 250 állattal áll a párok rendelkezésére. Egyszerre ugyan nem szokott többet magával vinni, mint 30-40, de az is grandiózus látvány. A szürke galamb olcsóbb, a fehér borsosabb, de hát így van ez, akinek mániája, költsön rá. A vállalkozó a helyszínre szállítja a galambokat, amelyekből egyet-egyet a menyasszony és a vőlegény kézből reptethet fel, a többit a tulaj engedi el a megadott jelre. Sajnos a szolgáltatás csak Budapest száz kilométeres körzetében rendelhető meg, ahonnan a galambok még hazatalálnak. A show csak néhány tízezer forint, hiszen a postagalambok nem fogyasztanak sokat százon, beérik kukoricával, kölessel, és amúgy is előbb hazaérnek, mint a gazdájuk autóval.
Galamb-alternatívaként újabban a pillangóreptetés jött divatba. A neves lepkész szakember csak az idén indította el az Amerikában népszerű szolgáltatást, de már most annyi a megrendelése, hogy nem is mindig győzi. Ki kellett tapasztalnia, hogy melyik lepke kikelését lehet viszonylag pontosan időzíteni, aztán nem lehet ám hatalmas trópusi pillangókat sem tenyészteni és ukk-mukk-fukk szélnek ereszteni, mert senki sem tudná megmondani, hogy hogyan szaporodnának, mit rágnának, miként borítanák fel az ökológiai egyensúlyt. A boldog arák ezért a reptető kosárból itthon is honos színes káposztalepkéket vagy sakktáblalepkéket engednek az elragadtatott násznép feje fölé.
Általában három tucatot szoktak rendelni, de az álmok álma a 120 pillangó, ilyenkor a többséget a fiatalok engedik ki a selyemszalagos fehér reptető kosárból, de a varázsban részük lehet a szülőknek és a legjobb barátoknak is, akik borítékban kapnak egy-egy elszabadulni vágyó lepkét. Az állatokat az aktus előtti estén szállítják le. Éjszakai reptetés előtt ugyan harminc percig fényen kell tartaniuk őket, de utána határ a csillagos ég. A költségek minimálisak, 13 ezertől már reptethet boldog, boldogtalannak meg eszébe se jut.
Kevésbé ficánkoló gyönyörűség az a néhány lufikapu, amelyen átvonul a fiatal pár, és az a pár oszlop, amely az útjukat övezi. Statikus, de annál látványosabb öröm, ha a kastélyban vagy bálteremben lévő oszlopokat áttetsző organza anyagokba bugyolálják, és alájuk izzósorokat rejtenek; az átsejlő színes fény minden képzeletet felülmúl. Akárcsak az, amikor kívül-belül selyemmel borítják be a hatalmas lakodalmi sátort, és így akár a magyar puszta vagy a hátsó udvar közepén felállított hatalmas sátor is kastélybelső-hangulatot sugall, egy kis Versailles a magyar ugaron. Nemrégiben egy ezer négyzetméteres sátrat kívül-belül két és fél kilométernyi selyemmel vontak be, de még ma is arról beszélnek a harmadik faluban is. Ez már nem olcsó mulatság, de az álom valóra váltása éber számvetést igényel. Ehhez képest az már semmi, ha a pár kérésére időzítve ültetnek virágot, hogy a több száz vagy ezer szál liliom barack vagy rózsaszín árnyalata megegyezzen a székek hátán lévő masnik és a mandulát bevonó cukormáz árnyalatával, amit a vendégek vihetnek haza.
Az álomesküvő pohárköszöntőjét – kérésre – erre szakosodott cég írja meg az örömapának és a vőlegénynek is. Az illuzionista fellépése után a tűzijáték legalább negyedórás, semmi babra a kis petárdákkal, jobb esetben 2-3 ezer kis ágyúcsőből lövik fel legalább 80 méterre a robbanószerkezeteket, ami már testvérek között is nagyszabású látvány. De ha a barátnőnek már volt ilyen, akkor jöhet a lézershow; a pár nevét az égre lehet írni, és kombinálni lehet a lézert a tűzijátékkal.
Ha erre nem telik, akkor javasolnám bizonyos tévésorozatok szisztematikus negligálását. Ezzel egy időben figyelmükbe ajánlom azt az ifjú menyasszonyt, aki vőlegényével vízibiciklin érkezett a balatoni kemping strandján várakozó násznéphez, közük a hetvenes évek ruháiba öltöző mamákhoz és barátnőkhöz, ahol színes felfújható strandlabdák, viccesre dekorált gumimatracok és gumikacsák tették retróvá és egyedivé az esküvőt. A násznép többet nevetett, mint sírt, mondják, sokan még ma is erről a napról álmodnak.
