Pénzügyi trükkök: Unit-linked

Az elmúlt öt évben valamennyi pénzügyi termék közül a legsikeresebbnek a befektetésekkel kombinált életbiztosítás bizonyult. Az ügyfelek töretlenül veszik a terméket, hiszen jó a marketingüzenet, úgy kaphatunk életbiztosítási védettséget, hogy közben befizetéseink remekül dolgoznak az általunk kiválasztott megtakarítási piacon. A nagy sikerben az is közrejátszik, hogy az immár Magyarországon is mind elterjedtebb pénzügyi tanácsadók, közvetítők előszeretettel (és igen jó eredményességgel) nyomják le az ügyfelek torkán ezeket. Nem véletlenül, az ilyen biztosítást eladó ügynök remek jutalékot kap, egy tíz-, húszéves, folyamatos díjfizetésű életbiztosításnál akár az elsőéves befizetéseink nagyobbik részével (50-70 százalékával) is egyenlő lehet az ügynöki jutalék.

A marketing

A pénzügyi tanácsadók (minőségük, szakértelmük, korrektségük) különbözőek, de az közös, hogy természetesen mindannyian az eladásban érdekeltek, így az előnyöket túlhangsúlyozzák, a hátrányokat, a költségeket kicsinyítik, esetleg elhallgatják. Kezdjük a jogos pozitív érveikkel. A unit-linked biztosításoknak ugyanis valóban vannak kedvező paraméterei. Rendszeres, hosszabb távú előtakarékosságra ösztönöznek, ami mind az önmagunkról gondoskodó felhalmozás, mind a szemléletalakítás szempontjából is hasznos.

A termék legnagyobb értéke ez a rendszeres előtakarékosság, ennek azonban más formáit is megtalálhatjuk. Szintén hangsúlyos a biztosítási láb, vagyis a unit-linked termékkel megszerezhető, a termék megismerésekor átlátható biztosítási elemek járnak. Ha a biztosított a biztosítás időtartama során elhunyna, akkor a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott összeget A kliensek jellemzően maguk határozzák meg, hogy milyen befektetési instrumentumba (eszközalapba) szeretnék beterelni megtakarításaikat, ami szintén pozitívum, mert az ügyfél ezek után tájékozódik, követi a piacokat, fejleszti pénzügyi tudását.

Mindez praktikusan úgy néz ki, hogy a biztosítók különböző eszközalapokat hoznak létre, ezek között lehet választani, sőt általában meg is lehet osztani a befektetéseinket adott arányban az alapok között. Konkrét befektetési kérést nem adhatunk, vagyis sohasem X-részvény befektetéséről döntünk, legfeljebb részvényalapot választunk. A unit-linked alapokat igen változatos célokkal hirdetik meg, az ilyen befektetésekkel egzotikus, közvetlenül nehezen elérhető részvénypiacokra is eljuthat a kisbefektető.

Tanácsok

1. Mielőtt bármit aláírnánk, mindenképpen rámenősen passzírozzuk ki a lehető legpontosabb költségkalkulációt az ügynökből vagy a biztosítóból!

2. Ne felejtsük el: a unit-linked termék nem pusztán befektetés, hanem biztosítás is, a biztosítási védelemnek pedig ára van!

3. Unit-linked biztosítást csak hosszú távra érdemes vásárolni.

4. A unit-linked biztosításban részben a rendszeres megtakarításra való ösztönzést is megfizetjük, akinek ez megy magától, annak ezért kár pénzt kiadnia.

5. Biztosítást vegyünk a biztosítóktól, megtakarítási terméket vegyünk a vagyonkezelőktől, de az már messze nem egyértelmű, hogy a kettőt együtt érdemes-e venni.

Egyoldalú információk

A hátrányok a félreérthető tájékoztatásból adódnak. Az ügynökök sokszor nem hangsúlyozzák eléggé, hogy alapvetően biztosítási termékről van szó. Nem ingyen kapjuk a halál esetén járó összeget, hanem a biztosító személyes jellemzőink (életkorunk, egészségi állapotunk, nemünk) alapján kockázati díjat is von. A befektetési ágon pedig a tanácsadók előszeretettel mutatnak be korábbi jó hozamokat bizonyos részvénypiacokról, amelyek természetesen semmilyen garanciát nem jelentenek arra nézve, hogy az adott piac a jövőben is jól teljesít.

A legjobb példa a jelenlegi globális részvénypiaci áresés, bizony most azok járnak rosszul, akik elhitték a tanácsadóknak, hogy az elmúlt négy év nemzetközi részvényár-emelkedése megállíthatatlan. A korrekt ügynök a kockázatokra is felhívja a figyelmet. A legfontosabbat azonban biztosan kevesen hangsúlyozzák, a magas költségeket, a mérsékelt áttekinthetőséget.

Mi fizetjük az ügynököt!

A unit-linked termék tulajdonosai olykor csalódnak, nem értik, hogy az első, vagy a második év végén, amikor részletes elszámolást kapnak a biztosítótól, miért érzik úgy, hogy eltűnt a pénzük. Ilyenkor általában az ügynök kifizetéséről van szó. Természetesen a biztosítók, amelyek hosszabb távon terítenek kockázatot, igyekeznek a kezdeti költségeket elosztani az egyes évek között, de azért jellemzően mégsem teljesen egyenletes a költségterhelés. Ezért lehet az, hogy a visszavásárlási érték (vagyis az az összeg, amelyért a biztosítónál lezárhatjuk a biztosítást) olykor csak töredéke az addigi befizetéseknek. Az ügyfelek mindenféle költségelemet látnak, de azt például nem tudják meg fehéren-feketén, hogy az általuk fizetett költségekből mennyi megy el az ügynök jutalékára. Az elnevezések sem egységesek, bár az ügynök díja jellemzően a „kezdeti költség” gyűjtőnév alatt találhatók.

Költségek

Sokan nagyot csalódnak, mert úgy érzik, indokolatlan és óriási költségeik vannak, különösen a szerződéskötés után, a megkezdett díjfizetés első éveiben. A biztosítók egyáltalán nem sztenderdizált módon használják a költségelemeket. Aki egy unit-linked termékkel már rendelkezik, nem mondhatja, hogy a következőt is érti. A biztosítók egy része nem is költségekről beszél, hanem kezdeti és felhalmozási befektetési egységekről, amelyeket eltérő elvonások terhelnek. Ha mégis költségnek nevezik a költségeket, akkor a kezdeti költségeket (más szolgáltatónál tőkegyűjtési, alapnyitási költség) érdemes elsőként megemlíteni, ebből a levonásból fizetik a „megszerzésünket”, vagyis alapvetően az ügynöki jutalékot.

Láthattuk, hogy a unit-linked biztosítás nevéhez méltóan biztosítás, ennek díja a biztosítási kockázati díj, amit a biztosító a kockázatra (a halálesetre, esetleg a balesetekre) levon. Ha ugrálunk az egyes eszközalapok között, tehát befektetési politikát váltunk, részvényalapból kötvényalapba váltunk például, annak váltási díja van (jellemzően nem magas). Ahogy nem megterhelő az adminisztrációs (máshol kezelési) költség sem, de azért ezekről a pár száz, pár ezer forintos tételekről sem szabad elfeledkezni. Végül súlyosabb tétel lehet (mindenképpen érdemes utánajárni) a biztosítók árfolyamkülönbsége. Ha a biztosító a különböző alapok befektetési egységeit napi eladási árfolyamon adja el nekünk, de a végén vételi árfolyamon fizeti ki számunkra, akkor akár pár százalékos marzsot is „leszedhet” rólunk.

Átláthatóság

A unit-linked termékek költségeinél a transzparencia is problematikus. Az ügyfelek jó esetben a függelékek elolvasásával valóban tájékozódhatnak, de jellemzően nem könnyű eligazodni a különféle költségek dzsungelében. Ahogyan a hozam sem értelmezhető könnyen. A biztosítók ugyan folyamatosan publikálják, hogy a valóban befektetésre kerülő egységeket milyen megtérüléssel forgatták, de abból még nem kalkulálhatja ki senki az egyedi pozícióját. Mennyi pénzt fektetett be egyáltalán a biztosító, mennyi egyéb költséget vont már le, mennyi a vagyonkezelői díj, mikor százalékos, mikor fix? Ember legyen a talpán, aki eligazodik, és maga ki tudja számítani, hogy hol is áll a befektetése.

Általános tudnivalók nem segítenek, mert például egyénenként változhatnak a biztosítási díjak. Jellemzően – legalábbis az első években – a valóban az eszközalapokba vándorló tőke csak kisebb része a befizetéseinknek. Természetesen fel lehet hívni a call centert is, bediktálva az ügyfélszámunkat, személyre szabott tájékoztatás kapható, de legyünk rá felkészülve, hogy inkább csalódás ér majd bennünket. Éppen emiatt a unit-linked biztosításokat nehéz egymással és nehéz a befektetési alapokkal, vagy más portfóliók teljesítményével is összevetni. Meg lehet nézni, hogy a rendkívül transzparens befektetési alapokhoz képest hogyan teljesítettek a befektetési eszközökbe helyezett pénzek, de abból még semmi nem derül ki az egyes ügyfél megtakarítására nézve.